A meditáció véget ért és a kristály által fenntartott erőtér semmivé foszlott. A terem falai kivilágosodtak és a napi munka elindult. Kérelmezők jöttek, hogy a tanácsnokok segítséget kérjék.
Tl-osz és Rág-us-Pan együtt hagyták el a termet, hogy a felvigyázók kertjében közös sétára induljanak. Ahogyan kiléptek az oszlopcsarnok árnyékos védelméből, a magas torony őrsége csatlakozott hozzájuk. Már csak pár lépés választotta el őket a zárt kerttől, amikor a semmiből villám csapott le rájuk. Átjáró próbált nyílni, de az Öd-év lassította ennek folyamatát így védve meg a társaságot. Eközben a magas torony őrsége pillanatok alatt megszázszorozta létszámát és a felépülő teknős alakzat hermetikusan védte a két tanácsnokot. A tér-idő szövete recsegve-ropogva próbált megnyílni, hogy a nem engedélyezett fénykapu stabilizálódni tudjon. Alig telt el egy lélegzetvételnyi idő és a helyszínre érkezett Artaimel és Mertilel arkangyal. Máskor nemes, kedves arcvonásuk most inkább feldúlt és egyben rémisztően szép kifejezést öltött. Kezükből energiasugarak törtek elő, amikkel egyenesen a kapu közepébe céloztak. A tér, az épület és maga az egész kert is mágikus hullámzásba kezdett, mintha egy láthatatlan kéz próbálta volna a létezésből kitépni a területet. Az angyalok éneke most fájdalmas és egyben dühös hangszínt kezdett ölteni. A megnyíló fekete kapu és vele együtt a környezete is, egyre hevesebben rázkódott. Mertilel, egyik kezét felemelve a főtemplom irányába mutatott, majd így kiáltott:
– Áldott „Kimondhatatlan” segíts, ellenünk tört a sötétség, mutasd ki kegyelmes hatalmadat!
– Térj vissza sötét hazádba, démonok fekete fia! Porladj el, mint az idő rágta múlt kövei! Léted nem létezik! Megtagadlak és megvonom lehetőségedet az életre, mert aki az élet ellen tör, önmaga léte ellen tör! Zuhanj vissza a nem létezés időtlen és tértelen valóságába! – üvöltötte Artaimel, szavai pedig fénykorbácsként csapódtak a sötét kapu fekete szívébe.
A magas torony őrsége és a két tanácsnok, az Öd-év védelmében, önálló napként világított az egyre nagyobb káosz és harc színterén. Mertilel teremtő szavainak hatására, a főtemplom irányából Michael érkezett meg a harcos angyalok légióinak kíséretében. A csata ebben a pillanatban eldőlt, a légiók berepültek a kapuba és onnantól szándékosan ők tartották fent az átjárót, hogy felderíthessék a túloldalt.
– Köszönöm a segítségeteket angyalok! Most már ránk bízhatjátok a feladatot. Isten áldása legyen létetekkel! – köszönte meg Michael Mertilel és Artaimel segítségét.
A magas torony őrsége az események közepette óvatosan, de gyorsan és hatékonyan kimenekítette a két tanácsnokot a káoszból. Sol-kim parancsnok is megjelent, hogy tájékozódjon és hogy az őrség az angyalokkal együtt működve lezárhassa a csata színterét. A fekete kapu színe megváltozott és fehér színben kezdett ragyogni. Ebből egyértelművé vált, hogy az angyallégiók a másik oldalon is átvették az irányítást.
– Látom a csata végleg eldőlt – fordult Sol-kim Michaelhez.
– Gyenge és valószínűleg nem túl átgondolt merényletkísérlet volt ez a tanácsnokok ellen. Az átjáró a kis nép hazájából nyílt, innen a földről. A légió tagjai Neafelmineket találtak odaát, bár mire kikérdezhettük volna bármelyiket is, sajnos mind meghalt.
– Akkor most sem tudtunk meg többet a megbízó kilétéről – vakarta meg a fejét Sol-kim.
– Sajnos nem, kedves parancsnokom.
– Rázkódik a létezés ősi életfája. Az utolsó héten annyi feladatunk volt, mint az elmúlt 6000 évben összesen – nézett maga elé fáradtan a parancsnok. – Három támadás a tanácsnokok ellen, két támadás a főpapok ellen, titkos átjáró felszámolása Öt-ök-ik városában. Mintha nem lenne elég feladatunk a Fekete fennsík és Gál-iv-la őrzésével. Úgy érzem, mint ha a rend támadás alatt állna. Vajon ki és miért akarja ezt?
– Tartsd meg hitedet, kedves parancsnokom. A létezés egysége és az idő kereke örök, mint a rend, amire épül templomunk. A tudás, amit fajod képvisel, értékes. Zaharieltől úgy tudom, hogy a föld elem főpapja és tanítványa Jeg-reg, már elindította azt az energialáncot, ami a beavatottak tudását továbbadja. Jegyezd meg, ezt a tudást keresik sokan, de csak az alázatos kaphatja meg. A mag, ami fényből jön létre, jó földbe kell, hogy hulljon, az élet tisztelete kell, hogy megöntözze, s így kinyílik a lélek birodalma a kereső előtt, melytől átjárja majd szívét a szeretet szava, s ezáltal az igazság kardja jön elő az ő szájából. Így a szava teremtő szó lesz és ez a szó hat majd. Vésd jól eszedbe, a következőket – itt, Michael egy kis szünetet tartott, majd képek sorozatát vetítve a parancsnok elméjébe tovább folytatta:
– Az elemek egysége és folyamatos tánca határozza meg életeteket. Mindig, minden egyes pillanatban jelenlévőként, ott van veletek az elemekhez tartozó minőségek sokrétűsége. A pillanat valójában egy és örök, mégis, hogy magatoknak érthetőbbé tegyétek, több különböző pillanatként néztek rá, más és más szemszögből, hogy aztán az éppen aktuális kérdéskört megvizsgálhassátok az adott irányból, így hozva meg döntéseteket, amivel aztán persze együtt kell élnetek. Mert a hatás nem maradhat el.
– Hogy hogyan tekintetek a kérdésre melyet megválaszolni készültök? Igen, ez az, ami meg fogja határozni választásotok milyenségét. Erről beszél az elemek misztériuma nap mint nap. Ez az élet maga, az örökké forgó kerék, amely soha meg nem állva, a rend részeként, különböző megvilágításba helyezi az egység megnyilvánuló valóságát, hogy aztán azt megvizsgálva mindannyian rácsodálkozhassatok önmagatok nagyszerűségére, s ez által a mindenség lenyűgöző nagyságára és harmóniájára.
– Mert, aki a törvényt nem tiszteli, az életet nem tiszteli az. A rendünk évezredek óta vigyázza az Örök rendet, ezért is neveznek bennünket a szolgálat lelkeinek. Mert őrzőként szolgáljuk is magát a fény magját, vagyis a mindenhol jelenlévő lelkeket.
– Áldassék ezért az egy és örök, aki a Tizenkettek képében jelenik meg nekünk – köszönte meg a tanítást Sol-kim.