Gábriel sátrába belépve Jeg-reg újra ámulatba esett. Mindenütt fákat látott és halk zenére lett figyelmes. Meleg vízzel telt medence és gyümölcsös tálak várták az ide betévedteket. Jeg-reg elkerekedett szemekkel nézett körbe, ám csodálkozását Száre szavai törték meg:
– Hmmm…ahhoz képest, hogy még sátra sincs…
Jeg-reg nem igazán értette, hogy mire gondol Száre.
– Mit mondtam Gábrielről? Ne higgy a szemednek, csak élvezd ki, amit kínál. Nem mostanában lesz ilyenben részed.
Ekkor Lucifer és Gábriel közeledett feléjük a htilelek parancsnokával.
– Te magasságos – szaladt ki Lucifer száján. – Mit vétett ez a gyerek, hogy az aldabrai mítoszokkal kínoztad?
– Semmit, csak mazochista, ezért szeret szenvedni. Ő kérdezte. Én meg azt a feladatot kaptam Mihálytól, hogy tanítsam. – válaszolt Száre.
– Lehet, hogy inkább fegyverforgatásra kellett volna tanítanod! – jegyezte meg Gábriel. – Annak most több hasznát vette volna.
– Az lehet, de mint tudod, el vagyok tiltva a harcoktól.
– Szóval akkor azért vonultál be a haditanácsra oly látványosan, hogy demonstráld, hogy mennyire vagy parancskövető és engedelmes! – szúrta oda Acila, a htilelek parancsnoka.
– Arról igazán nem tehetek, hogy vannak kiskapuk…
– Hmm… éppen ilyen kiskapuról szeretnék veled beszélni – fordította komolyra a szót Lucifer.
– De előbb egyetek, igyatok és élvezzétek az Életet. – szólt közbe Gábriel. – Gondolom éhes vagy!? – szegezte kérdését Jeg-reg felé.
– Kapott enni! – válaszolt Jeg-reg helyett Száre.
– Ebben biztos voltam. Fogadjunk, hogy waznii karadam szemekkel sokkolt?! – tette fel az újabb kérdésnek álcázott kijelentését Gábriel Jeg-reg felé.
Jeg-reg bólintott.
– Gondoltam. Minden zöldfülűt azzal kínál meg, hogy megnézze a reakciójukat. Pedig ő sem szereti. Gondolom nem láttad, hogy megette volna, ugye?
Jeg-reg elgondolkozott és most vette csak észre, hogy nem emlékszik, hogy Száre megette-e a véres húst és a szemeket, vagy sem. De még jobban zavarta, hogy nagyon sok mindenre nem emlékszik, ami az elmúlt órákban megesett vele. Gábriel pedig csak mosolygott.
Ekkor egy újabb angyal lépett be a sátorba. Gyönyörű volt, mint minden angyal, és Jeg-reg képtelen volt levenni a szemeit róla.
– Ha eljön az idő, legalább már nem fogsz félni tőle. Ő Azrael, a lelkek haza kísérője – világosította fel Száre.
– A halál angyala?
– Így is hívják. S ezért félnek is tőle. De téged ne tévesszen meg ez az elnevezés. Ő az újjászületés angyala is, mivel ő dönt arról, hogy melyik lélek érett az újjászületésre. Holnap sok munkájuk lesz… De gyere, élvezzük egy kicsit Gábriel illúzióját.
S ezzel Száre bele is csobbant a medencébe.
’Vajon mikor vehette le a ruháját?’- tette fel magának a teljesen felesleges kérdést Jeg-reg, majd ő is követe Szárét.
– Azt értem, hogy a teremtés minden hullámhosszon történik – törte meg csendet egy idő után Jeg-reg. De nem lehetne határt húzni a sötét… szóval az alacsony frekvenciájú és a magas frekvenciájú teremtések, teremtmények közé…, hogy ne legyen háború, ne legyen szenvedés?
Száre kissé bosszankodva nézett Jeg-regre, de a fiú nem vette a lapot.
– S hol húznád meg a határt? Melyik rezgésszint kerülne a „világos” fény oldalára? – kérdezett vissza Száre. Hisz’ például az agyad minden pillanatban az összes frekvencián sugároz és fogad, de az arányokat tekintve nem biztos, hogy a jó térfélre kerülnél, már ami az információs oldalt illeti…
– Hááát… – bizonytalanodott el Jeg-reg.
– S mi jogon vennéd el bárkitől is a szabad választáson alapuló tapasztaláshoz való jogot. Mi jogon vennéd el a szabadsághoz való jogot? Ezt meg ne említsd Lucifernek, hiszen ő többek között a szabad választás angyala. Ráadásul rögeszmés, ha a szabadság megéléséről van szó. A tapasztaláshoz pedig – szintén a szabad választás alapján – néha a „sötét” oldalon keresztül visz az út. Tudod, az Univerzum tele van olyan lényekkel, akik – valami miatt úgy döntöttek – hogy a szenvedéseik által ismerik meg Őt, az EGY-et, s egy-úttal Ön-magukat. Megint mások meg úgy gondolják, hogy az nagyon unalmas, ha mindig minden REND-ben van. S még sorolhatnám a különféle hitrendszereket napestig. Lucifer és társai nem győzik az energiákat olyan mintázatba rendezni, hogy megfeleljen a tapasztalni vágyó lélek gondolatainak és érzéseinek. Hidd el, ha egy lélek úgy dönt, hogy a fejlődéséhez nincs szükség a szenvedésre, s már a jóból is tud tanulni, előre lépni, akkor már nem fognak a külvilágában megjelenni az alacsony frekvenciájú teremtések. De ehhez nagyon sok felismerésre van szükség. Az egyik például a bennünk lévő „sötét” fény felismerése, amit el kell fogadni és be kell tudni integrálni önmagunkba. Persze nem könnyű meglépni egyik lépcsőfokot sem. Kezdetben fel sem ismered önnön lényed. Majd rájössz, hogy a fénynek sok frekvenciája van és gyűlölöd azt, aki nem olyan, mint Te. Utána rájössz, hogy benned is megvan a fény összes frekvenciája, s vágyakozni kezdesz a magasabb rezgések után. Harcolsz az alacsonyabbak ellen, mert félsz, hogy maguk alá gyűrnek. Ez nagyon hosszú folyamat szokott lenni. Fajok, népek esetében ebben a stációban szokott háború kitörni. De a végén rájössz, hogy kár harcolni a benned lévő sötét fény ellen, hiszen minden Te vagy. Rájössz, hogy nem azzal válsz fényesebbé, hogy elpusztítod magadban a sötét fényt, mert azzal Isten teljességét pusztítanád el magadban, ami nem lehetséges, hanem azzal, ha elfogadod, megérted a szerepét és a lényegét, majd megszelídítve, másképpen látva magadba integrálod azt. Egységben saját magaddal. Itt sokan megbicsaklanak. Csak a „világos” fényt akarják – ezért szoktuk őket hamis fényharcosoknak hívni – és nem fogadják el, hogy a fény sötétebb tartományai nélkül soha nem lesznek Egységben, soha nem lesznek teljesen EGY-ben. Az egyetlen fényben a fény összes tartománya benne foglaltatik, az infravörös sugárzástól az ultraviola sugárzásig.
– S olyan előfordulhat, hogy az egyik faj blokkolja egy másik faj fejlődését?
…