Ahogyan alaposabban megnézte magának Ét-ám-ot, csak akkor vette észre, hogy tanárán sincsen ruha. Bal kezében egy hosszú bot volt, ami egész a földig leért, tetején pedig egy kék kristály ragyogott. Ezüstös haja copfban volt hátul összefogva. Zöldes, egymáshoz közel ülő szemei mélyen az emberbe láttak, elég kényelmetlen érzést keltve a kiszemeltben. Csontos, de izmos teste méltóságteljesen lebegett a kunyhó előtt.
– Hát, akkor tanítalak. Amit te hibának éreztél és úgy gondoltad, hogy szégyellned kellene, azaz saját meztelen testedet, valójában az első és szükségszerű lépés az életedben azon célod felé, hogy megismerd az életedet és vele együtt a téged körülvevő világot. Vésd eszedbe a következő intelmemet, aki nem fogadja el önmagát a jelen időpillanatban és nem éli azt, vagyis nem mutatja meg magát a létezésnek, annak a létezés sem fogja megmutatni önmagát. Élvezd tehát azokat a pillanatokat és törekedj azok megteremtésére, ahol az lehetsz, aki vagy. Hiszen ezért jöttél ide a földre, örülni az örömnek, élni az életedet. Aki meztelenségét szégyelli, saját életét szégyelli. A végtelen Egy Isten, aki megteremtette az embert, meztelennek alkotta meg azt, mert az emberben megjelenő kettősség csak saját útját bejárva lehet egység. Tudd és értsd, ez a kulcsa önvalód manifesztumának.
– Manifesztum? – kérdezett vissza értetlenül Nát-loz.
– Igen, az. Ez a szó valósággá válást jelent. Vagyis a teremtés ismételt újra és újra alkotását. Nagyon sok ember gondolja azt, hogy Isten egyszer, valamikor régen, megteremtette az életet és azt a valóságot, ami most körbevesz és azóta nem tesz semmit. Ez a legnagyobb tévedés. Az egy Isten végtelen formában, de most is benned és körülötted van. Pont te vagy az, aki vele együtt teremt. Ebben az időpillanatban is. Te vagy az Isteni öröm kisugárzása. Benned él és válik valósággá a teremtése.
– De nem értem miért kell ehhez meztelennek lennem?
– Az emberek nem ismerték fel az egységben rejlő boldogságot és a sokszínűségben rejlő teljességet, elhagyták tehát az öröm megélésének létsíkját, az édenkertet. Zavarta őket a nyitottság. Saját törvényeket és világot alkottak, ahol úgy kell viselkedniük, ahogyan ők gondolják jónak. Itt és most, neked nincsen szükséged arra, hogy valaki miatt, valaminek mutasd magad. Ebben a világban, a fa az, ami, a nap napként él, a víz víznek mutatja magát. Nát-loz pedig Nát-loz-ként él. Hogy akarod megtalálni saját magad, ha azzal nem vagy azonos? Örülj és légy hálás, hogy itt szabad lehetsz, mert ha ebből a világból kilépsz, ott az emberi társadalom törvényeinek kell engedelmeskedned. Egyszerűen szólva, ruhában kell lenned, ami persze teljes mértékben helyes, hiszen a kinti világot olyan lelkek alkotják, akik kikerültek az édeni tudatosság állapotából, ezáltal a tapasztalás szükségszerűsége előírja számukra a ruha viselését.
– Tanuld meg jól, számtalan tudat van jelen, de minden tudatban ott az egy lélek. Az egység teljessége tökéletesen jelen van minden egyes tudatszinten. Te örülj, hogy megélheted az édeni szintet. Akinek ez nem feladata, azt pedig hagyd meg a saját szintjén. Te a vant, vagyis a valóságot kívánod megérteni és megélni úgy, ahogy az van. Ehhez szükséges annak lenned, aki vagy és ami van benned.
– Figyelj, és elmondom azt a titkot, amire vágysz. Téged itt most körbevesz a levegő, a víz, a napnak tüze, a föld, vagyis a létezés maga. De azt is tudod, hogy ez egy teremtett világ. Pontosan leképezi az élet törvényét, a teremtést magát, hiszen te is, én is, vagyis minden tudattal bíró lény teremt. A benned megjelenő gondolat nem más, mint az egy isten éltető lehelete, vagyis a levegő, ami kint körbevesz. A gondolat szele végigsuhan a tiszta szándék óceánja felett, vagyis feltöltekezik érzelmeid hullámzásával. Amikor a gondolat és az érzelem egyesül, a nap tüze, vagyis az égő vágy hevíti fel, hogy a földön valósággá váljék.
– Tanuld meg hát: gondolat, szándék, égő akarat, cselekvés. Vagyis levegő, víz, tűz, és föld. Mindenki ezt működteti. Te itt most az édeni tudatállapotot, vagyis az egységben levést tanulod meg, ezért vagy meztelen… Illetve így éled át a négy elem egységét.
– Aki ennél alacsonyabb tudatállapotban tanulja meg működtetni az elemek teljességét, azt úgy nevezzük: a kettősségben élő. Számára az Isteni erő mellett egy emberi erő is működik. Azaz a példánknál maradva, ők ruhában vannak itt. Ők azok, akikre az erők mindig párosával hatnak, vagyis erő és ellenerő stagnálása folyamán stabilitást élnek meg: életük nyugodt.
– Hány tudatszint van? – szólt közbe további tudásra szomjazva Nát-loz.
A kérdést kimondva döbbent rá, hogy már egy ideje nem zavarja meztelensége. Élvezte a meleg homokot talpa alatt, a nap tüzét és a levegő simogatását testén. Tudatában hirtelen megjelent az a kép, ahogyan Al-uyg lubickolt az elemekben: az a gyermeki öröm és szabadság, amit ott látott…
Már sajnálta akkori gondolatait és megértette, vagy talán megérezte Al-uyg lényének egy darabját.