Ahogyan az ima szavai elnémultak, a kerubok kezeiből kiáradó áldás elragadta a két utazót. Így együtt léphettek a mennyei bolygóra, az égi királyság tróntermébe, ahol a végtelen csillogású fénytó körül állt a Tizenkettek trónusa. A királyangyalok bölcs ember képében jelenítették meg azokat a lelkeket, akik már felemelkedhettek földi emberi alakjukból. Ah-met-tá-ahm, a levegő rendjének főpapja magasztosan körbetekintett, majd így szólt:
– Örök dicsőség legyen az örökkön-örökké valónak. Áldással gazdag fenséges angyalok, a káosz erői ismételten ellenünk törtek. A beszélő fény kontinensén, iskolánk közelében, támadás érte személyemet. A támadók kifejezetten az életemre törtek. Úgy tudom más iskolák is tapasztaltak hasonlókat. Ó bölcsek bölcsei, elétek járultam, hogy az egy akaratát felismerjem. Tanítsatok, hogy örömmel adjak hálát annak, aki önmagából létezik!
– Köszöntünk téged, Ó felemelkedett. Mi is megkaptuk a hírt más csatornákon keresztül. Hálát is adunk az örökkévalónak, hogy körünkben üdvözölhetünk – szólt a legdíszesebb trónon ülő.
– Figyeld, hát mit mond, aki van és aki volt mindörökké – vette át a mellette ülő királyangyal a szót. – Aki ellenünk tört, az önmaga ellen tör. Hiszen a rend maga az egyetlen elrendezés, ami az önvaló létezéséből fakad. Mivel minden az egyből származik, így minden lélekben ott van a rendre való hajlam. Így az egy, mindenben jelen van. Aki szembe megy lelkének e törekvésével, önmagával hasonlik meg. A meghasonlott lélek kettőssége folytán felőrli erejét, így halál lesz része. Belülről rágja szét magát minden olyan rendszer, ahol a kétség felüti fejét.
– Törekedj ezért mindig a kétség egyesítésére, az egység megtalálására. Legyen benned a harmónia törvénye erőt adó: vagyis ami feszes lazítsd, ami laza, feszítsd. Ami szoros, legyen tág, ami tág, legyen szoros. A kicsi naggyá, a nagy kicsivé váljék számodra. Az igazság egyben szeretet, a szeretet meg igazság. A múlt így jövővé, az eléd jövő pedig múlttá válik. Így a jelen erejének erejét birtoklod. A szellem lelkivé, a lelki szellemivé válik.
– A rend és rendetlenség csupán kevés információ birtokában látszik ellentétes és harcias valóságnak. Aki a valót éli, de középpontját nem találja, az elveszik ezen ellentétek megértésében, hiszen az ellentét is csupán az EGY létének teljessége. Ő az, aki figyeli és egyben éli is létezésének nagyságát.
– A középpontban megnyilvánuló egység felismeri tehát kiterjedésének tér-időben lévő teljességét. A harmónia tehát tovább lép azon, amit mi káosznak és rendnek nevezünk. A középpont, ami így szükségszerűen időtlen és tértelen kell, hogy legyen, éppen úgy megvan egy pontban, mint ahogy kiterjed a végtelenségben is. Mindezt egyetlen pillanatban áthatott erőként éli meg az, aki ezt érti.
– Te, aki tanítója vagy a létezésnek, tégy mindig hitet amellett, ami van és lélekből jövő. Szárnyalni fogsz és erőt kapsz onnan, ahol szellemben elkötelezed magad. A kétséget, mint látszatvalóságot űzd messzire és éld azt, ami vagy. Így elkötelezed magad az egyetlen biztos valóság mellett. Gondolataid fókuszában legyen jelen az élet törvénye, a boldogság maga. Nincs és nem is lehet az egynek két végkifejlete.
– Értsd, éld, érezd, ami van és tudd, mindig csak egy, ami létezik.
– Ahogy előre néztünk az által hogy visszatekintettünk, így a jelenben maradva mondjuk néked…