165. cikk – A levegő rendjének főpapja, a felemelkedett mester 17. rész

Arcán halvány mosoly jelezte, hogy lelke és szelleme az idő tengerében elmerülve kutatja a szavak értelmét.
„Ó alvilág szabad és független lényei, akiket a gőgös hatalom letaszított mennyei házából! (…) Fogadjátok hódolatomat, és halljátok meg szavaimat! Mutassátok meg felséges erőtöket és engedjétek szabadjára dühötöket! Jöjjetek és vegyétek vissza jogos jussotok, és a szolgalelkű haszonleső ember lelkét (…) ajánlom fel nektek! Emésszétek el az ő testét, mert a gőgös hatalmat szolgálja! Ellensége a szabadságnak, hozzátok el Ó ti káosz urai, (…) a félelemet az ő elméjében, zavarodjon meg szelleme! Tépjétek ezer darabra az Ő lelkét, és szórjátok szét a meg nem nyilvánult valóságok teljességébe! Ti, akik megtestesítitek a valóság végtelen szabadságát űzzétek el a
(…)”
Ah-met-tá-ahm, az élő lelkiismeret, a levegő főpapja megborzongott. Érezte, hogy szelleme és lelke nem bírja tovább ezt az energiát. Még mielőtt a szánalom állapotából kizuhant volna, lezárta a kristály olvasását. Ismerte már az egész formulát. Tudta, hogy nem tartogat további számára értékes információt. Érezte, hogy a sötétség uraira jellemző megidéző formula ott van benne. A kimondó megnyitotta a dimenziók közti, vékony és törékeny határvonalat, hogy olyan entitás, megtestesülését segítse, akinek létezésének rendje szerint nem ebben a valóságban van szerepe. Mindezt azért, hogy olyan előnyösnek vélt hatalomhoz és energiához jusson hozzá, amivel e dimenzió lényei nem rendelkeznek. Ah-met-tá-ahm, az élő lelkiismeret ismételten elgondolkozott… azon, hogy egy tanult ember, aki a magas mágia egyensúlyának törvényeit érti, de nem éli, vajon miért gondolja azt, hogy szabad választásának erejét kihasználva az élet alapjának építő kövével, az energiával játszadozzon. A tudatos és felelősségteljes választásunk lehetősége a rend és az élet támogatásának teljességében szükséges, hogy kimerüljön; mivel a rend és az élet támogatása magát a rendet és az életet hozza létre. A van-ság ilyen szintű felismerése nem a szemlélő tudat függvénye, hanem a létezés alapállapota. Az egyetlen szeretet, az első ok, a teremtő valóság saját létezéséből fakadó alapállapota. Az egyéni felismert van-ság, azaz szemléletmód soha nem kerülhet szembe az egészre jellemző állapottal. Itt nincsen mentség az átkozó cselekedetére. Ah-met-tá-ahm, az élő lelkiismeret imában fordult a leghatalmasabb felé, hogy kegyelmének nagyszerűségével és szeretetének teljességével mutasson könyörületességet, nem csak a kimondóra, hanem a célszemélyre is.

(folytatása következik)

Megjegyzés: (…): a zárójelbe helyezett pontozott vonalakat nem kívántam leírni. Lekszikov Attila

 

 

 

szechenyi-banner