Hát így pihent Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum a szobája mélyén. Messze látó tudata közben feljegyzett minden történést, minden rezdülést a létezés teljes spektrumán. Ez volt az, ami elhozta neki az orákulum megtisztelő és bölcs címét.
Minden erő, erejének ereje ebben a pillanatban gyökerezik egy időtlen valóságban, ahol a tér is megszűnik létezni. A forma csupán egy önmagából nyíló végtelen lehetőség. Ami kezdőpontjában nyugszik megélve önön teljességét. Szemlélő tudatra, felfogó valóságra van szüksége, ami létével élteti, erejével létrehívja. Önmagáért, önmagának. Jelenébe integrálja azt, ami csupán a lehetőségek nulla pontjaként van jelen. Itt a létrehívás misztériumának a teljessége érhető tetten. A van-ság elfogadásának, megengedésének és átélésének teljessége, a hihetetlen hihetővé válásának és végtelenségének öröme, mind ott van a maga egészében. Hiszen az a szó, hogy egész ott foglalja magában Annak minden létező aspektusát. Lenni tehát olyan, mint élni a van-ság erejével. Tudatunk fókuszába hozni és fenntartani, dédelgetni, felnevelni, majd saját természete alapján útnak engedni. Mind magába foglalja a ragaszkodás mentesség elvét. Nem is elv, inkább életszemlélet, vagy létezési szemlélet. Kötő erőktől mentes azonosulás önnön valóságunkkal. Amikor az ítéletmentesség erejével rácsodálkozunk a végtelen szeretet ezerarcú kiáradására, hogy hálás létezőként alázattal elfogadjuk a megnyilvánuló vant. Ekkor és csakis ekkor élhetjük meg a teremtés és a teremtő végtelen szeretetét. Ilyenkor eléje járulunk annak az elsődleges és önmagában nyugvó lénynek nagyszerűen fenséges színe elé, akiből és amiért mi magunk is tudatos létezőkké váltunk. Ez az állapot, amikor a Tudat biztosan tudja önazonosságának teljességét. Leborul és szereti az egyetlen tudat végtelen tudatossági állapotát. Az akarat, mint tűz világosítja meg a végtelen lehetőségek sötét univerzumát. Az első felvillanó fény e sötét univerzumban. A tudat végtelen születésének elsődleges és egyben időtlen pillanata. Magából adódóan; mert önmagából való és mindig visszatér önmagába. Végtelen fennállása alapján örök és egyedüli mozgató. Aki felfogja és megérti, tudatával megengedi, az mind részese lehet ennek az időtlen misztériumnak. Örök és egyetlen áramlásnak, azaz a szeretetnek.
Így elmélkedett, vagy létezett, és pihent a lét végtelenjében az élő orákulum.
(folytatás következik)