Levegő elem

16. cikk – A teremtés alapjai, 4. rész – A Vének tanácsa

Ak-isz-or türelmetlenül, de egyben lelkesen várta a fogadóterem ajtaján kilépő főpapot. Ahm-met intett az idős papnak, hogy pontosan, mert nem szerette volna, ha tanulók hallják az újabb híreket. Gyors léptekkel haladt át a függőkerteken, majd légtornyának ajtaján belépve szembefordult a pappal.

– Mit sikerült intézned, barátom? – kérdezte, most már teljes nyíltsággal oda fordulva kísérőjéhez.

Ak-isz-or megilletődött főpapjának bizalmas megszólításán. Barátjaként nevezte! Idős szívében feltámadt az öröm és hála olyan mély érzése, hogy szemét elfutotta a könnyet. Mélyen meghajolt, majd így szólt:

– Áldott legyél főpap. A Vének tanácsának minden tagja megkapta hívó szavad. A földön járók, a lentiek már gyülekeznek a tanácsteremben és jöttödre várnak. A fénykristályok őrei megkezdték a tanács átlépett tagjainak visszahívását. A teljes tanács fél óra múlva rendelkezésedre áll. Utólagos engedelmeddel Ted-an-reb helyettesít téged, míg megérkezel, ő fogadja a fényből jövőket, az égieket. Mit mondjak a tanácsnak, mikor érkezel?

– Köszönöm barátom! Üzenem nekik, hogy mire a teljes tanács elfoglalja helyét, én is ott leszek. – válaszolja Ahm-met-tá-ahm. – És köszönd meg Ted-an-reb-nek, hogy gondját viseli a tanácsnak érkezésemig.

Ak-isz-or ismételten mélyen meghajolt a főpap előtt és szívében nagy örömmel sietett el a Fő torony irányába.

Ahm-met magára maradván rendbe szedte öltözetet, majd kiterjesztve tudatát, a magas torony ügyeletet kereste. Meditációjában egyesítette elméjét a Tizenkettek képviselőjével. A tudati kihelyezés alatt mély, folyamatosan légzést folytatva fogadta az elmúlt hónapok információját. Teste felfénylett, nyugtalan gondolatai elcsitultak. Most már biztosan tudta, miért kellett összehívni a teljes tanácsot. A mintegy 20 perces kihelyezés alatt energiarendszere feltöltődött. Amint végzett felállt, hiszen tudta, hogy ideje indulni, nem jó a teljes tanácsot megvárakoztatni.

A tanács a Fő torony legtetején ülésezett. Ahm-met felpattant egy légi robogóra és elindult a magas torony legteteje felé. Élvezte, ahogyan a levegő elsüvít füle mellett. Imádta a szabadságnak ezt a végtelen érzést, amit a légi robogó nyújtott. Hirtelen érezte, ahogyan járművének suhanása lelassul, majd vörös fények villantak fel körülötte, jelezvén, hogy elzárt terület felé közeledik. Illetéktelen nem léphetett be a tanácsterembe. A légi robogó motorjai felbúgtak, hogy ellensúlyozzák a láthatatlan erőtér nyomását. A vörös fények már egy teljes fallá álltak össze, mikor Ah-met megérezte a tudatát kereső légiőr jelenlétét.

A gondolatbeli azonosítás pillanatok leforgása alatt megtörtént és a légi robogó szinte kilőtt álló helyzetéből, amikor a vörös fal zölddé vált, jelezvén a szabad áthaladást. Pár pillanat alatt Ahm-met a tanácsteremnél landolt. Ted-an-reb a leszállótéren várta és mélyen meghajolva így szólt:

– Áldott legyél főpap. A Vének tanácsának minden tagja elkészült és jöttödet várja.

– Köszönöm Ted-an! Gyere te is, lásd a tanácsot munka közben.

Ahm-met-tá-ahm belépett az arany és ezüst színekben tündöklő, kör alakú terembe, amely két fő részre osztva hirdette a 12 földi és 12 égi mester, vagyis a teljes tanács hatalmát. A 24 Nagymester, számozott trónokon ülve várta a főpap érkezését. Ahm-met odalépett az 5-ös jellel ellátott trónhoz, majd helyet foglalt. Évezredek óta a levegő beavatottjai tartották fenn az örök-fényképeinek teljességét a kontinensen, így elevenítve meg és erővel töltve fel az örök-fényképeket és az örök fényképeket.

Ahm-met lassan tekintett körbe, meg-megállva egy-egy nagymesteren. Az első számú trónon Su-gam ült. Mélyen ülő szemei ​​​​sötéten csillogtak, barna színű kapucnis kabátja elrejtette arcának vonásait. Ő volt a lenti Tizenkettek, a földön járók képviselői közül az első. Kezében hol tűz, hol víz, hol föld, hol levegő gömb tűnt fel a semmiből, csak azért, hogy pár pillanat múlva újra semmivé válva átadja egy másik gömbnek. A kezdet, a szeretet, a szolgálat megtestesítője volt. Lehetőségek végtelen tárházát rejtette magában. Amikor rátekintett az emberre, úgy érezte, hogy ő az, aki segíti életében. Volt benne valami nyugtalanító, de mégis erőt sugárzó, ami ismeretlenül is ismerősnek tűnt a szemlélőknek.Su-gam mellett egy, már a fénylények gyönyörű hölgyét sugárzó, de annál megfontoltabb ült. Ő volt Ön-pap-őf, aki az élők, a földi Tizenketten második számú trónján foglalt helyet. Ah-met, szíve mélyén valami különös vonzalmat érzett iránta. Számára egyszerre volt izgalmas és ugyanannyira érthetetlen, de nem érezhetetlen. Égi is egy kicsit, földi is egy kicsit. Ön-pap-őf tekintete olyan belső mélységet sugárzott, hogy aki belenézett, szinte feneketlen szakadékba pillantott. A tudás, és a villámgyors változás, ami ott volt lényének középpontjában nagyon sok embert a bizonytalanság útjára vezetett. Ahm-met tudta, nagyon sokan vágynak Ön-pap-őf tudására, de nagyon kevesen viselik el kíméletlen és mindig pontos válaszait.Még őt magát is zavarba tudta hozni egy-egy éles meglátásával. A földi nagymesterek sorában harmadikként ismét egy szépséges nő következett: Ön-od-okla-ru.