S ha én nem akarom, hogy több szerelmem legyen egyszerre? – kérdezett tovább Jeg-reg.
– Akkor neked csak egy szerelmed lesz. – válaszolt egyszerűen Száre. – Semmi sem kötelező. De azt ne várd el, hogy neki is csak Te legyél az egyedüli, ha ez neki nem lelkéből, szelleméből fakad. Ha elvárod, vagy bármit is elvársz, az már nem szerelem a részedről, a másik részről pedig gyötrelem.
De megpróbálom elmagyarázni jobban. Raven és a többiek tőlem térben és időben eléggé távol vannak, s ráadásul mostanság nem azok az idők járnak, amelyek kedveznek a szerelemnek. Hogyan várhatnám el bármikőjüktől, hogy képesnek rám, s addig nem elégítsék ki testi, szellemi, lelki szükségleteiket, vágyaikat, mindenki nem érkezik, s míg karjaimba nem tudom, hogy zárják őket?!Önző lennék, ők pedig vagy sorvadnának, hisz nem élik életüket, vagy meghazudtolnák magukat… végső soron engem. S ez fordítva igaz.
– S mi van akkor, ha a társamtól boldog, hogy csak ő van nekem? – kekeckedett Jeg-reg.
‘Tudtam, hogy ebbe nem kell volna belekezdeni!’ – gondolta Száre, de azért válaszolt Jeg-regnek:
– Hmmm … ezt a kérdést úgy kellett volna megfogalmaznod, hogy: „mi van akkor, ha én vagyok boldog, ha csak én vagyok a szerelmemnek, s nincs más más?” De ok, nézzük a másik oldalról! Ha Te is ugyanattól leszel boldog, mint a szerelmed, akkor nyert ügyed van. Akkor elmondható, hogy
jól ismerem magad, hogy nem hazudsz magadnak, s ezáltal olyan partnert vonzottál be, amilyen Te magad vagy vagy. Igaz a világod, s akkor igaz lesz a virágod is. De ha csak azért van egy partnered (egy időben), hogy neki megfelelj, vagy megfelelj valami álszent elvnek, dogmának stb. (s ez nem a szellemedből, lelkedből jön), akkor csak becsapod saját magad, mely előbb-utóbb a külvilágodban is meg fog jelenni.
– Azt mondod, hogy ebben az esetben meg leszek csalatva?
– Igen, hisz megcsaltad saját magad! De nagyon ezt akartam megtapasztalni… Kérdés, tudsz-e tanulni belőle!?! Felismered-e magad a szituációban? Tudod, a csalódásaink az elvárásainkból adódnak, a „rossz” teremtéseink egy része pedig a hazudozásainkból magunk felé.
– Amúgy, lehet szenvedés nélkül is tapasztalni és fejlődni? – tért vissza Jeg-reg az első témához.
– Persze, hogy lehet. S ahogy elnézem a közeledő Gábrielt, sa mellette igen igen csinos szépasszonyokat, szabikat és homambelieket, nemsokára megtapasztalhatod – választásod függvényében – a szenvedés nélküli tanulást ifjú barátom. Hmm… nem is rossz, kiderül jó ízlésed van… szépen megteremtetted… Gábriel csak besegített. De erős kezdés, meg kell hagyni…
Jeg-reg ismételten nem igazán értette, hogy Száre mire céloz. Ő még kérdezni szeretett volna, válaszokat kapni, és nem félni a holnaptól. Ám erre a reggel látott nozama, akitől egyszer fagyott és forrósodott fel Jeg-reg vére, mellé ült és csilingelő mégis kissé parancsolónak ható hangon beszélni kezdett hozzá, hanem Szárét Lucifer magához hívta.
Nem tudta, hogy Száre mit mondott a nozamának, csak annak búgó nevetése ragadta meg a fülét:
– Tudom, még gyerek…
Ám Jeg-reget ebben a pillanatban jobban jobban izgatta, hogy mit beszél Lucifer Száréval, mint a mellette ülő nozama, kinek nevét alig tudta megjegyezni, s vagy háromszor is visszakérdezett. Náilil – mert így hívták a reggeli nozamát – egy kissé meg is sértődött, ami miatt Jeg-reg enyhén elszégyellte
magát. Illemre tanította az iskolában, s ő mindig illedelmesen is viselkedett embertársaival. De most Száréra koncentrált, abban a reményben, hogy valamit meghall Luciferrel kapcsolatos beszélgetéséből. Legnagyobb megrökönyödésére és egyben örömére bizonyos gondolati formák elérték tudatát. Ha ezt el tudná majd mesélni mesterének, hogy bele tudott hallgatni egy angyal „beszélgetésébe”, biztosan büszke lenne rá!De ugyanebben a pillanatban el is szégyellte magát, hisz ‘ő most tulajdonképpen kihallgat egy beszélgetést. De a kíváncsisága erősebb volt…
…
– Luc – hallotta meg Jeg-reg Szárét. – A tanácson nem akartam megszólalni, de ez a színlelt támadás esztelenség. Igaza van Bá Algétnak. Ez vérszivattyú lesz minkét oldalon. Mi az, hogy próbára tesszük a védüket, annak oka, hogy meglássuk, hogy mit tudnak? Ez f @ szság. Ehhez kisebb
színlelés is elég lenne.
– Tudom – Lucifer hangja természetellenesen nyugodt volt Jeg-reg számára. – Azért támadunk ekkora erővel, hogy a lehető legkevesebb katona legyen bent a szentélyben, hogy a lehető legnagyobb erőt lefogjuk.
– Igen? Miért?
– Hogy a szentélyben viszonylag biztonságosan megszerezzük a kódokat.
– A szentélyben? Hogy akarsz oda bejutni, vagy akárkit beküldeni? Leinád parancsnok és emberei sikerrel jártak?
– Nem. Az erőtér még áll. A fiú a kulcs. Ő be tud jutni. Jeg-reg, ha még lehet fokozni, még jobban kezdett fülelni.
– Egy fiú?
– Igen. Emlékezz, Te hoztad ki onnan. Valahogy bejutott, s akkor talán még egyszer be tud jutni. Illetve túlélte a bent töltött időt.
– Igen. Tudom. De az elmondása szerint mikor belépett a szentélybe, semmi nem volt a szentély körül.
– Tehát?
– Tehát tud tér-idő kaput nyitni. Ezt levágtam a beszélgetésünkből is. Igaz nem tudatosan csinálja, s nem is tud róla. Nem biztos, hogy újra képes lesz rá.
– Majd segítek neki ebben. Viszont lényeg, hogy látta a jeleket – tudod, hogy nem mindenkinek mutatják meg magukat – s nem halt bele a szentélyen belül energiákba.
– Értem. S nekem mi a dolgom? Készítsem fel, vagy… Amúgy, ebbe belement Mihály, hogy egy gyereket, egy kívülállót küldjünk be? Nem ért egyik fegyverhez sem.
Jeg-reg szíve a torkában dobogott. Ő lenne a kulcs?
– Nem akarta, de szorít az idő. Nem sokáig tud tartani az ide vezető utakat. Naponta több ezer harcost veszítünk. Leinád parancsnok pedig nem halad, hiába töltötték le a Te memóriádat is. Apropó, memóriád. Egy pap…
– Nem öltem meg!
– Nem is ezt akartam mondani… De ne hazudj, nekem ne! Kivégezted és élvezted, ahogy azt is, hogy előtte könyörög az életéért. Bent a szentélyben a másik énedet aktiváltad, mint mindig, az ilyen küldetéseken. Annak az emlékképeit nem tudod kivetíteni a kristály által, csak akkor, ha „átváltasz”, de ez nem történt meg azon az igazításon… Bevetítettél egy „ideális” képet.
– Végül a kivetítés az erőtér erősségéről szólt. Abban nem volt hazugság vagy manipuláció.
– Szeretem, hogy mindent megmagyarázol.
– Én meg szeretném tudni, hogy mi a feladatom…
– Az, hogy készülj fel a következő küldetésedre… a szentélyben!
– Én ??? De, Mihály… a felmentés…
– Tudom. S előtt megkérdeznéd, nem tud róla, bár tisztában van vele, hogy csak egy fiú, vagy te tudsz, hogy az erőtéren.
– Bakker, ez…. évekre megint az Acamar rendszerben találjuk majd magunkat. Utálom a jeget és a hideget.
– Bevállalom. Jeg-reg még nagyon fiatal, előtte az élet. S ez, nem az ő háborúja. Lesz még lehetősége bizonyítani… Viszont, ha Te elbuksz…