Éter elem

110. cikk – Az ötödik elem iskolája, 10. rész

A lélekmadár felrepül

Öt torokból, hangzott fel egyszerre a hálaadó áldás, vagyis adás:

Áldassék az a van, ami mindig is van az életünkben. Hála, boldogság, elfogadás, és tisztelet az Egyetlennek.

Ahogyan az ima hangjai elhalkultak, Tl-osz és Rág-us-Pan együtt hagyták el a tanácstermet Ár-tem-mot-sál kíséretében. A három tanácsnokhoz, kicsit lemaradva és gondolataiba merülve, Al-lim-ak is csatlakozott. Így négyen, a magas torony őrségének védelmében, és az Öd-év által megsokasítva, Tl-osz közeli háza felé vették az irányt. Pár perc séta után a magas kőkerítésekkel védett zárt udvaron fogyasztották el az ízletes frissítőket. A beszélgetés és a gondolatok vissza-visszatértek a tanácsülésen elhangzottak irányába. A szót Tl-osz vezette:

– Amikor a magból a fa felcseperedik, először kis hajtásként kezdi. Vékony és gyenge még a szára a növénynek. Ekkor a gondos kertész keze támogató karót helyez mellé, hogy mindaddig, míg a növény szára meg nem erősödik, segítse azt a növekedésben. Bizony így van ez az emberi lélekkel is. Amikor eléri azt a fejlődési fokot, hogy támogatásra, keretre, segítségre van szüksége, akkor az Egyetlen Teremtő Isten gondos keze akadályokat gördít elé, ezáltal mint egy határokat húzva segíti a helyes irányba való fejlődését. Mindezt azért, hogy megerősödjön és a feladatát el tudja látni.

– Bölcs a végtelen szeretet, mert segíti a tudatos embert megtanulni teremteni – vettette közbe Ar-te-mot-sál

– Igen, mert amikor az élet korlátait szemléljük, akkor a lélek szabadságát tiszteljük. Ugyanis, ha a földi világban azt tapasztaljuk, hogy korlátozások és negatív események jelennek meg globálisan, akkor tudni szükséges, hogy a bölcs ilyenkor szemét az égre veti. Gondoljátok el barátaim, ha olyan helyen állunk, mint például ez az udvar, amit a tér mind a négy irányában fal vesz körül, akkor az égbolt az egyetlen, ahol nyitott teret találunk. Tehát ha azt érzed, hogy sem előre, sem hátra, sem balra, sem jobbra nem tudsz menni, akkor imádban keresd, kérd az ég segítségét. Emeld fel tekinteted! A lélek madara csak a korlátozások hatására száll fel a magasba, mert sajnos a tudatosság azon fokán áll az emberi szellem, ahol, a hálából való teremtés még csak illuzórikus vágy.

– Így van sajnos, a szolgálat, szeretet, hála, alázat és tisztelet teremtő erejének még csak kevés lélek van birtokában. Világunk még inkább áll fenn a Teremtő Egy Isten kegyelméből, semmint a tudatos szellem teremtő erejéből.

– Az öt elem még inkább csak vágyott erő, s nem a lélek kiteljesítésének útja. Pont ezért, szükséges megsokasítani erőfeszítéseinket, hogy az ima átformáló ereje által felismerjük a szeretet folyásának irányát, így mint zászlóshajója egy tudatosabb szellemi embernek, megteremtsük az életünk eseményeit. Legyünk mi koronái és ékkövei az életnek.

– Igen – bólintott Al-lim-ak. – Szükségesnek érzem, hogy a kereső szellem megismerje a szolgálat, teremtés, vezetés édeni állapotát. Így képes mindig tovább és tovább fejlődni, hogy a különböző szintek eltérő, mégis egymással összefüggő kihívásait megismerve, majd azokon felülemelkedve tudjon mind-mind tovább haladni, egyre magasabbra és magasabbra, fel egész az égig. Ez a létállapot pedig a jelenlét teljes gazdagságának megtapasztalásához vezet. Adjuk hát meg nekik és mutassuk meg a gazdagság útjának titkát. Legyünk példái a létezésnek!

– Ebben teljesen egyetértünk. – válaszolta egyetértően Tl-osz, miközben az össze jelenlévő is bőszen bólogatott.

A beszélgetés ezen a ponton a csend mély, mégis sokatmondó hallgatása felé vette az irányt, hiszen minden jelenlévő befelé figyelt és emésztette mind a tanácskozáson, mind a beszélgetésben hallottakat. Fontos pillanat volt ez, mind jól tudták, hiszen az átalakulások ilyen folyamatai esetében minden kis mozzanatnak óriási szerepköre van. A csend hosszúra nyúlt…

Így ért véget a tanácsnokot udvari beszélgetése a nagy megrázkódtatás előtti időkben. A pontos dátumát az elbeszélő szándéka alapján, jótékony homály fedi.