5. cikk – A teremtő tudat piramisának titkai

Ahm-met-tá-ahm reggeli sétája közben szívesen tanította az első éves novíciusokat. Mint mindig, most is sokan kísérték el a légpalota szédítő függőkertjeiben. A korlátok nélküli teraszok lépcsőzetesen helyezkedtek el Pe-an-ta-rét városa felett, csodálatos kilátást nyújtva a kontinens keleti területeire. A talajtól több száz méterre lebegő palota, az ősi mágiának köszönhetően úgy engedte át a nap fényét, hogy semmilyen árnyékot nem vetett az alatta húzódó városra. Itt-ott légmotorosok húztak ki a tornyok ajtajából, hogy messzi tájakra felügyeljenek. Ilyenkor Ahm-met vágyakozón tekintett utánuk.

Mióta kinevezték, kevés ideje maradt kedvenc sportjának űzésére. A tanítványok között az a pletyka járta, hogy vezetőjük az összes létező légi szabályt már legalább egyszer megszegte. Ahm-met pontosan ismerte ezeket a pletykákat, de nem volt hajlandó az ezzel kapcsolatos kérdésekre egyértelműen felelni. Az viszont tény volt minden hallagató előtt, hogy alig két hete, mesterük összetört egy légi-robogót. A vizsgálóbizottság kérdésére nemes egyszerűséggel így válaszolt:

– Nem tehetek róla, olyan hirtelen ugrott elém az a hegy, hogy nem volt időm korrigálni.

Persze ilyen pimasz választ a vének tanácsának csak a mindenkori vezető adhatott, hiszen a hegyek még a beszélő fény kontinensén sem ugrálnak. Számítása bejött, több vén is elnevette magát, így büntetés nélkül úszhatta meg ezt a kalandot.

– Gyermekeim – szólította meg Ahm-met a fiatal novíciusokat. Mint mindig, most is szeretetteljesen köszöntötte tanítványait.

– Ma a teremtés alapjairól fogok nektek beszélni. A világon minden, amit láttok és még az is, amit nem, egyetlen és végtelen, mindenütt jelenlévő energia megnyilvánulása. Ezt az energiát Istennek nevezzük, és amikor felfogjuk valós mivoltát, akkor a szeretet érzése tölt el mindannyiunkat. A szeretet minden éltető és létező hajtóereje tehát. Megadja a létező számára magát a létezést, így a tapasztalás, az érlelődés, a tanulás és a fejlődés lehetőségét. Azt is tudnotok kell, hogy ez az energia mindenkiben ugyanaz.

Minden létező, csupán ehhez az energiához kapcsolt információban különbözik egymástól. A levegő atomjai, a város falai, de még a tested is, a végtelen és egy szeretet megnyilvánulása. Ezt az önmagában lévő első létezőt nevezzük a Teremtő Istennek, aki saját energiáját ossza meg mindenkivel, és ehhez az energiához rendel információt, ami meghatározza önmaga teljes megnyilvánulását. Azt a létezőt, aki így létrejön, léleknek nevezzük. Lelke így van mindennek.

– Amikor vizsgálod a lelket, akkor keresned szükséges azt az igazságot – mint információt -, amit létével megnyilvánít a létező. Ehhez szükséges azon az egyetlen és mindenütt jelenlévő energián lenned, ami mindenkiben azonos, vagyis a szeretet létállapotán. Csakis ebben az állapotban tudod hagyni, hogy magától kibontakozzon előtted, a van jelen állapota.

– Hiszen ezen teremtő Isten mindig is van, vagyis időtlen. Örökké jelenben lévő létezőnek kell lennie, mert te is létezel most.

– Tehát foglaljuk össze röviden mit is tanultunk ma! Minden van, és a van minden! Vagyis Isten egy örökvaló. Benne élünk, mint energia, és benne létezünk, mint információ.

– Így kapjátok meg a teremtés háromszögét. VAN-TÉR-IDŐ, LÉT-ENERGIA-INFORMÁCIÓ, Örökélet-Mindenható-Mindentudó, Lélek- Szeretet-Igazság.

Ahm-met-tá-ahm itt megállt, majd kis idő múlva, áldást nyújtó kezekkel így folytatta:

– Időnk ma reggel elszaladt, irány a tanórákra gyermekeim. Világosítson meg benneteket az egyetlen és mindenhol jelenlévő örök szeretet.

– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – hangzott fel az áldásra adandó válasz az ifjú novíciusok szájából.

A mester elmosolyodva figyelte tanítványait, ahogyan sietős léptekkel elindultak a légtornyok irányába. Mindig feltöltötte, ha előadást tarthatott nekik.

Megborzongva gondolt az előtte álló nap feladataira. Vajon miért hallgatnak a Tizenkettek, és miért nem tud megegyezni az öt felvigyázó? Megválaszolatlan kérdések sora, miközben a főpap sem válaszolt eddig szellemi kérésére.

– Vezesse a Tizenkettek életét áldásra és virágozzék minden létezőben a fény öröme – mélyedt el imájában Ahm-met-tá-ahm.