Éter elem

30. cikk – A lélektekercsek – A lélek evolúciója

Egy ciklus végén fejeződik be egy lélektekercs, ami aranyfényű építőkockája a lélek evolúciós spiráljának. Minden tapasztalat által megszerzett tudást és szeretetet tartalmaz, ami a következő ciklus megalkotásánál már a lélekből születő ego részéként testesül meg.

A lélek tudta, a következő cselekedet megtételével olyan magasra fog jutni, amit még maga sem tud előre vizualizálni, hiszen ő fog megváltozni valami mássá, valami egészebbé. Ekkor elméjébe elképzelt egy tükör felületű kis tavat, miközben tudatából sorra zárta ki a be-befolyó gondolatokat. A gondolatokat, amik a tudattalanjának sebes folyamából törtek elő és igyekeztek egoját feltartani.

Gondolatokat:

Ez a létezés milyen érdekes dolgokra „késztet”? Mennyi mindent megtapasztaltam már?

– Tudta, hogy a létezés, a szeretet által mindig az a tükör, amivel ha szembenéz, olyat fog látni, ami számára új. Ez az újdonság, ha lelkét vonzotta is, egoja számára a napfényre hasonlított, amihez hozzá kellett szoktatni aktuális látásmódját.
– Tudta továbbá, hogy a létezés lépcsőzetes spirál fejlődése is azért van, mert a lélek, az egon keresztül testesül meg és nem léphet, csak egy adott ritmusban előre. Tudta, hogy ez a ritmus mindig megfelelő és úgy van jól a létezésben, ahogy van. Ez a felismerés, hogy minden jó az ego létezése közben, elfogadóvá teszi és csak így lesz képes helyesen teremteni minden létező számára.
– Tudta, az ego küzdelmeinek nincs jelentősége, mivel az adott létezésének célját mindig eléri, mégis elég nagy erővel bír ahhoz, hogy a bejárandó út mikéntjét meghatározza, ami tekintve saját magát, az ego birtokosát, már azért nem mellőzendő.
– Tudta, hogy ez a cselekedet számára mennyire intenzív helyzetet hoz létre, mivel már jó párszor túl volt rajta. Szerette eddigi létezésének minden szintjét és jó volt a memóriáját eme tóban ragyogtatni. Tudta, a tudás és az emlékek nem vesznek el végleg, habár alámerülni a felejtések tavában és formát ölteni, mindig nagy kihívás. Habozott, mert az egojának szüksége volt a felkészülésre.
– Tudta, hogy emlékei, melyek létezését átjárják, kedves barátai is egyben, amik mutatják, mely értékeket volt képes elhozni magával legutóbbi utazásáról.
– Tudta, figyelmének fókuszát hamarosan már nem helyezheti ezen életnek múltjára, mert az már, mint a rák páncélja, annak viselőjét levedlésére ösztönzi. Mégis, visszagondolt a több ezer életre, amit átélt….hogy honnan jutott tovább. Ó, megannyi lélek az ő lelkéből, akikkel találkozott.

A lélek csillaga már megjelent a tó felett, minek vonzása oly nagy erővel hat minden lélekre a megtestesülés ama pillanata előtt, mint egy fényalagút.

A szemében a meghittség könnyei mellett a létezés abszolútumába vetett szeretetet érezte. Érezte, hogy lelkét átöleli és melegséggel tölti fel. Tudta, vele van az összes lélek az egyből, kiknek megnyilvánulásait várja a földi találkozáskor.

– Tudta, minden léleknek eljön ez a pillanat, amikor életei során eléri a földi síkon is az égi szintet, mikor eléri a létrehívó ciklus célját, amikor a földi halál megfelelőjeként eljön az égi halál, ahol az újjászületés a földre történik és a földi élet végén megtörténik az égre születés. Mindkettő nehéz az ego számára, hisz önmagából az égi csak a földit, a földi csak az égi részét viheti tovább. Ez a misztérium, ami a földi egot megrémíti, hiszen arra figyelnek, amit hátra hagynak, ahelyett amivé válnak.
A lélek evolúciója, ami áthatja az univerzumot. Egy végtelen út a szeretet ritmusára táncolva, ahol a lélek magából teremtett lelkeivel, táncpartnereivel önmagán keresztül egyre mélyebb szeretetet képes megélni.

E szeretet az elengedésen keresztül tud megnyilvánulni, hogy olyan tudást tudjon beépíteni, ami már a régit felülmúlja. A lélek evolúciója látszólag elengedés, valójában felemelkedés, legyen az földi vagy égi, ez a lélek szárnyalása.

„Az Én és a Te a Létezés dallama által forr egybe
e dallam zenéje a belső hang, tánca a cselekvés”

 

Elméjével képes volt már bármit megteremteni, hiszen a földi korlátjait már, a létezésének megnyilvánulása ilyenkor minden esetben csak szimbólumokat jelentett a teremtés ezen a szinten már az első gondolat is szimbólumokat hoz létre és a szimbólumok kód sorra hoz létre igéket. Igéket, amelyek képesek a létrehozójára visszahatni rá, de a fenti síkon ezek hatását tökéletesen képes kontrolálni, addig a földi világban, ahol teremtői képességei korlátozva jelennek meg erre lehetősége csak az adott tudatszintjének megfelelően van hatása.