Az Isten élő megtestesülésének visszaemlékezése
„A térről kívánok neked tanítani fiam.
Az egyetlen Isten egyetlen gondolatáról.
A létezés örömszaváról, a teremtésről.
Mert amikor az egyetlen felkiáltott: egész lényében megrázkódott.
Az első ok tehát saját létének öröme.
Ő előtte nem volt semmi, hiszen maga a semmi feltételezi a valaminek a létét.
És ami van mindig is a jelenben, azt nem értelmezheted a múlt és a jövő idejének viszonyában.
Így tanuld meg: a jelen az Egyetlen öröme, ami mindig jelen van.
Minden más csupán az Egyetlen öröméből most is levezethető szabadság.
Hiszen, ami örömben van, az szabad is, így az egyetlen öröme nem lehet korlátozott.
Mert a jelen teljessége a végtelenségben egyesül azzal a két dologgal, ami a jelennek az alapvető lényege:
Ez az öröm és szabadság.
Teljes és végtelen.
A teljes öröm neve: szabadság
A végtelen szabadság neve: öröm.
A teljesség így erő, ami energiaként a szeretet ajtaján keresztül jut el a jelen azon pontjához, ami mindenhol jelen van.
A teljes szabadság neve: öröm.
A végtelen öröm neve: szabadság.
A végtelenség így erő, ami információként a tudat ajtaján keresztül jut el a jelen azon pontjához, ami mindenhol jelen van.
Kérlek, helyezd hát a jelen egyetlen pontját a végtelen teljesség állapotába úgy, hogy az első örömöt és szabadságot léted alapjának tekinted.
Így a szabadság öröme és az öröm szabadsága egyben jár át téged és az egészhez visszatérve, az egyetlen jelen teljességében leszel.
Ez az a pont, aminek bár nincsen helye, sem ideje, hiszen téren és időn kívüli egyetlen létezőként csupán van,
azonban megéli azt, ami van.
Így megteremti azt, ami létezik.
Örömben és szabadságban.
Teljeségben és végtelenségben.
Szeretetben és tudatban.
Így feladatod is csupán egy lehet:
Tudatosan szeress.
Szeretve légy tudatos.
Így éred el az egyetlen pontját.
Így éled át az egyetlen valóságot:
A jelent, ami van.
Istent.
Így válsz azzá, ami vagy.
A végtelen végtelenül szeret.
A teljesség teljesen szeret.
Az, aki számára e kettő nem egy
Az Egytől elválva él.
Kettősségben létezik.
Számára saját elkülönülése attól, hogy nem mer szeretni,
illetve nem meri tudatosan megélni magát,
elkülönülést hoz létre az egyetlen teljességétől.
Így az Istentől való eltávolodását éli meg.
Kizuhan a jelenből, így létrejön számára a múlt és a jövő.
Tudatának blokkjai miatt csak korlátozott cselekvésre képes,
hiszen valamit elutasít a teljességből.
Az egész széttöredezik, de csak számára.
Így teret hoz létre,
ahol a tér-időben megéli
saját teremtő képeinek és elutasításainak
következményeit,
hogy megtanulja saját magát elfogadni és megszeretni.
Örülni tudatosan a jelennek.
A jelenben élő örök van,
aki teljesen örül és végtelenül szabad,
ilyenkor sem hagyja magára
szeretet vágyával, hívja haza azt, aki még a
kettősségben él.
A tér tehát az Egy végtelen ajándéka,
A visszatérés útja.
Ahol keresd önmagadat, ami nem más,
mint a tudatos szeretet.
GYERE, SZERESS TUDATOSAN!
Ilyenkor:
egy leszel az eggyel,
jelen leszel a jelenben.
A tér ezt adja neked, jól vigyázz mire használod fel!”