Így találkozott a két főpap, hogy a tűz és a levegő, az akarat és a gondolat egységében, a fény szárnyalása lehessenek minden létezőnek, ezzel segítve az egyensúly megtartását a rendben.
– Áldás legyen azzal, aki áldásként fogadja az érkezőt. A szeretet ereje ölelje át a Tizenketteket és Ah-met-tá-ahm-ot, a levegő rendjének főpapját. Barátom, jó, hogy itt találkozunk, ahol a rend ellenségeinek nincsen hatalma – fordult oda a másik főpap felé. – Ennél alkalmasabb helyet nem is tudtam volna elképzelni arra, hogy beszéljünk. Testemet hátrahagytam fővárosunk tűz templomában, a személyes könyvtárban. Siettem ahogy tudtam, hogy elmondjam neked, hogy hátranéztem az időben, hogy előre tekintve láthassam azt, ami lesz.
– Hallgatlak orákulum, mit látott szemed az idő vad tengerének viharában? – kérdezte nyugodt, még ilyen helyzetben is kimért hangján a levegő rendjének választott főpapja.
Az orákulum hirtelen széttárta karjait, teste felfénylett és fényként kezdett világítani a fényben. Hangját visszaverte az ezüsttenger, egyszerre szólt mindenhonnan és mégis egy helyről jött hangja. Nem lehetett meghatározni honnan szólt, hiszen egyként szól a mindenséggel, mégis különálló hangként süvített végig egyszerre mindenhol.
Így szólott akkor és ott, aki a mindent látó kegyelem birtokosaként élte életét a létbe. Szavának hatására dimenziók remegtek meg, rázkódtak az életfa végtelen számú ágaiban és leveleiben megjelenő megszámlálhatatlan világok. Mindenhol, egész a gyökérszinttől a mennyei szintekig, együtt érezték meg a szavak súlyát:
„Aki fél, az nem egész. Az egész kiveti magából a fél dolgokat.
De, aki egészből jött, szívében viseli az egészséget.
Egy és mindig is egy volt az egész és a fél.
Lenyújtom kezemet, hogy szeretetemmel helyre rakjam a fél dolgokat.
Mert a félelem elválaszt benneteket az egésztől.
…1
Egészséges az, aki felméri tudatával, hogy a rend értékeken nyugszik.
Alászállok mindig, hogyha azt látom, hogy az értékek rendje megborul.
A rend, mindig folyamatok összessége, hogy ami szétszóródott azt összegyűjtsem.
Aki szeret, az tisztel,
aki tisztel, az szolgál,
aki szolgál rendben van.
Mert ez az erők erejének ereje,
hogy rendben legyen az értéke.
…1
Elveszem tanítóidat, hogy értékeld tanáraidat.
Elveszem mozgásodat, hogy értékeld ki veled van.
Elveszem munkádat, hogy érezd, miért teszed azt, ami lelkednek nem jó.
Elveszem pénzedet, mert nem értékelted létedet.
Így remeg meg a teremtés piramisa,
…1
Mert:
Tanár: tudás Levegő elem.
Mozgás: kapcsolat, Víz elem.
Munka: Tűz elem
Pénz: értékmérő, Föld elem.
Szerinted ki teremti létét?
Ki adja gondolatait?
A szeretet erejét, ki vezeti meg?
Sorsát ki alakítja ki?
…1
Aki keres engem és keresi oldott létezését, hogy őseik terhét letéve
Jobb életet teremtsen, az kinyitja szívét felém és a létezés szépsége felé.
Az nem fél, mert én ott vagyok minden pillanat szépségében,
Ott vagyok minden örömteli gondolat teljességében.
Ott vagyok minden kinyújtott kéz szeretetében.
Amit felépítettem, meg is áldom
Amit megáldok, azt teljessé is teszem.
Ami teljes, az felismeri az egészet.
Rendből jön, a béke.
Rendből jön az egészség.
Értékeld egy mértékkel azt, ami van.
Ez pedig a szeretet mértéke.
Szeresd tehát létezésedet.
Szeresd, és engedd el félelmeidet.
Légy velem a gondolat, jelen pillanatában.
Érezd és élvezd ahogyan megmozdulok benned,
veled és általad, hogy a szeretet több legyen.
Mondj Igent a van-ra.
A jelen minden pillanatára,
tedd boldoggá azt, aki veled van.
Add meg neki a létezés teljességét.
Szeretve szolgáld és élvezd, hogy más, mint te.
Hiszen lényében látod az én teljességemet.
A forma mindig változik, de az anyaga mindig ugyanaz.
A fény, az én, aki mindent létrehoz,
Mindent kiteljesít,
Mindent betölt.
Aki a mindenséget kívánja érteni, érezni
Az legyen az anyagával azonos tudaton.
…1″
Amilyen gyors és hirtelen mozdulattal a főpap széttárta karjait, majd fényességet árasztva magából beszélni kezdett, egy pillanattal később, hasonló gyorsasággal maradt abba a minden irányból folyamatosan, orkán erejű süvítésként hallható mondandója. Csend honolt. Mély és szinte kézzel fogható csend. A hirtelen villanó és áradó fény is eltűnt és az alapvető fényesség most félhomálynak tűnt a jelenlévőknek.
A csend hosszan elnyúlni látszott. Im-en körbetekintett és látta a levegő rendjének főpapjának gondolataiba merült arcát. Hasonló képek fogadták bármerre nézett.
– Igen, – gondolta ő is magában – valóban van mit átgondolnunk most.
…1 : a folytatás nem kívántam megosztani, Lekszikov Attila