Megbocsátás
– Áldott a szó és szent a tanítás, ó megtestesült fény. Köszönjük neked áldott és erőt adó, hogy méltatsz minket figyelmeddel – válaszolt Ir-alk, a szertartáskönyvben előírt mintával. A főpap megfordult, hogy lépésről lépésre haladjon a második megálló felé, maga mögött hagyva immár, az ónix, a jáspis, a turmalin és citrin kristálykörét.
A templom zarándokai magukba mélyedve, nemcsak a létezés teljes szivárványenergiáját, de a tanítás bölcsességét is magukba fogadták. A második megállóhoz érve a főpap újra szembefordult a zarándokok seregével. Teste még jobban felfénylett, ahogyan a nyolc kristálykör ereje egyre ragyogóbb intenzitással érte őt. Nem véletlenül nevezte a köznyelv erőt adónak. Ir-alk, a szertartásmester, most emelt hangú recitálásba kezdett, elnyújtott, mély énekhangja lassúvá és ünnepélyessé vált:
– A múlton túl, a jövő előtt, az idők kezdetén túl, és vége előtt. Akkor és ott, ahol az egy örökké jelen van. Áldásodat, adásodat, osztva oszdd, áradjon ki, aki vagy. Fény és öröm, egy és egész. Minden és teljesség. Add, hogy bennünk is jelen legyen a teljesség. Mi, akik a kétség útján keressük az egyet, legyél velünk egyben. Áraszd ránk szeretetedet, növeld meg erőnket.
Ak-in-se-gi-maat, a víz rendjének főpapja elmosolyodott.
– Barátaim, a kétségből az egységbe vezető út azon nyugszik, ha megtanuljátok azt az egyszerű szabályt, hogy a jövő terve a jelen cselekedeteitől ne vegye el az erőt. Mert aki a jelenben ad, a jövőjét is megalapozza. Az első négy kristálykör, a citrin, jáspis, ónix és turmalin jelképezi az eget, a földet, az örökkévalóságot és a békét. Mind-mind egy angyali rezgés, vagyis módosulata a végtelennek. A második négy kristálykör a topáz, az obszidián, a rózsakvarc és a hegyi kristály. Ezek a vizet, a tüzet, az erőt és az örömöt jelképezik. A két-két négyességben ott láthatjátok az ellentéteket, ami a legtöbb emberben kétséget szül. Ahogyan mondtam már nektek a mai nap folyamán, a tiszta szándék egyesíti a jelenben ezeket az ellentéteket. Pontosan úgy, ahogy az ég a földdel, a tűz a vízzel egyesül. Az erőt itt találja meg a bölcs, az örömöt itt éli át a nemes szívű, ahogyan…
Ebben a pillanatban óriási dörrenés rázta meg a templomot, a zarándokok közül több alak felugrott és félresöpörte az első sorokban térdeplő papokat, majd a főpap felé rohantak. A dörrenést egy vörös színű mágikus rács okozta, ami Al-uyg, a halhatatlan lebegő testét zárta börtönbe. A támadók közül ketten idézték meg a rácsot. Másik hat közülük lebénította a templomi őrség tagjait az oltárnál, négyen pedig a főpap felé futottak. A baloldali egy mágikus mantrát mondva próbálta elkapni a főpapot, a jobb oldali robbanógolyót hajított felé. A két középső merénylő kristálytőrt dobott a főpap felé miután a mantra rezgése és a robbanógolyó lepattantak Ak-in védőpajzsáról.
Nát-loz teste és benne Al-uyg szelleme a pillanat törtrésze alatt akcióba lendült, a négy támadó valójában fel sem foghatta mi történik velük. Csupán annyi volt észrevehető, hogy az első sorban álló tanulók mögül valaki kilép és éles hangon felkiált. Az Al-uyg által létrehozott erőtér így mozdulat közben fagyasztotta meg a négy támadót. A jégcsapda megállította a főpap felé tartó további támadó eszközöket is. Al-uyg szelleme elhagyta Nát-loz testét, aki egyszerűen csak összeesett az oltár előtti téren. A halhatatlan, átlépve időt és teret, egyetlen pillanat alatt lefegyverezte az őrséget blokkoló hat támadót. Mindegyiket egy időbuborékba zárta, ahol az idő ezerszeresen lelassult. Legutoljára a saját üres szellemi testét lefogó két támadóval végzett. Nemes egyszerűséggel visszafordította a kimondott átkot, így a támadók köré zárult az előzőleg őt körülvevő rács. Mire az angyal-légiók odaértek az oltár elé, a 12 támadó már mind egy helyen, egy tértelen időhurokban pihent. A zarándokok döntő többsége csak a templomot megtöltő angyallégiókra figyelt fel.
Az egész támadási kísérlet nem tartott tovább 10-12 másodpercnél. Al-uyg gyorsan visszalépett Nát-loz testébe, és mint ha mi sem történt volna, újra elfoglalta helyét az elsősök között. Az angyal-légiók egy fénykapu nyitásával az összes támadót a magas torony őrségéhez vitték kihallgatásra.
A templomban újra felcsendült a zene, a jelenlévő angyalok, mint ha a szertartás részesei lettek volna, csupán szolidan lebegtek a zarándokok feje felett. Az a pár pap is visszaült helyére, akiket a támadók elsöpörtek. Egy lélegzetnyi idő után, Ir-alk így szólt:
– Tisztelt ünneplő zarándokgyülekezet, néhány pillanattal ezelőtt megkísérelték megzavarni a templomi szertartást, de az egy végtelen szeretet, és a víz rendjének erőt adó főpapjának végtelen kegyelme által, tovább folytatjuk a szertartást. A rendzavarókat elkülönítettük. Szólj főpapunk, Ak-in-se-gi-maat, és vezess el minket ezen események megértéséhez.
Ak-in vett egy mély lélegzetet, majd ugyanazon a hangon ahogyan előtte szólt, folytatta:
– Mint ahogyan ti is láthattátok barátaim, az ellentétek megjelennek az egység templomában is. Ahol ugyanis a szeretet diadalmaskodik, ott megjelenik a választhatóság is. A választhatóság pedig mindig felkínálja a tudatos szellemi lénynek a szabadságot. Aki viszont nem képes egységben látni az életét, a felkínált kettősség közül választ. Aki még nem tudja elfogadni a szeretet erejét és valóságát, az csupán szomjúhozza a fény áldását. Az így jelenlévő látszólagos kettősség, az egységben lévőt, szívének és szeretetének kiárasztására sarkallja. A kiárasztás neve: megbocsátás, ami pedig a kristálykörök közül a második megálló neve. Megbocsátani akkor kell, mikor a kétségbeesett személyt leleplezed és legyőződ. Aki ellened tör, azzal szemben védd meg magad, az általa létrehozott harctéren bátran megteheted. Ha kell, verd meg és mutass példát neki, hogy miért helytelen cselekedete. Akit a fény istene, a szeretet istene felemel, annak erőt is ad, akinek erőt ad, annak hitet is ad, akinek hitet ad, annak életét teljessé is teszi. Győzd le a harcolót a hit pajzsával, az igazság kardjával és szeretetednek megbocsátásával, így az egy útjáról le nem térsz.
– Áldott a szó és szent a tanítás, ó megtestesült fény. Köszönjük neked erőt adó, hogy felemelsz minket – válaszolt Ir-alk, a szertartáskönyvben előírt mintával.
A főpap megfordult, hogy lépésről lépésre haladjon a harmadik megálló felé.