Ezen a héten tovább folytatom annak a fénykristálynak a leírását, amit „véletlenül” találtam meg a blog írása közben, és már idéztem belőle. (37. cikk – A tűz főpapjának „levele”, fénykristály töredék) A kipontozott helyeket, vagy nem értettem, vagy nem kívántam megosztani. Mindenkinek jó olvasást, és elnézést, hogy a történet szálait megszakítottam, de úgy gondolom, hogy itt a nagyböjt alatt megfelelő lelki táplálékot ad nekünk.
Lekszikov Attila
Ezt a „levelet” barátom, ha nevezhetlek így, az idő végtelen örvényléséből az évezredek óceánjából írom neked, én, akit egykoron neveztek Ah-met-tá-ahm-nak, a levegő rendjének főpapjának, az élő lelkiismeretnek, még a beszélő fény kontinensén. …
A megengedés művészetéről kívánok neked beszélni barátom, hogy életed mindennapját megérthesd, és szíved teljességével megéld. … Gondolataid, mint a kavargó szél, megzabolázatlanul és csapongóan hajtanak téged létezésed világában. Barátom, ne légy tehát olyan, mint egy madár, ami szelekkel versenyre kelve, szárnyával kétségbeesve csapkod, hogy előrejusson az életben. Az az információ, amit tudatodban jelen pillanatban birtokolsz, vagyis tudsz, hasonlatos ehhez a madárhoz, aki folyamatosan tervezi reptének irányát, így úgy gondolja, hogy kihívásokon kell edződnie, mind több dolgot megismerve, mert akkor könnyebb élete, simább röpte lesz. Barátom, ez a tapasztalásokból levont következtetések csalóka és téves ösvénye. Nem, hogy megerősödik madarunk, hanem inkább elfárad a szelekkel vívott szüntelen harcában…
Barátom, kérlek, értsd meg, hogy elméd táján a lélek szele fúj, és az a lélek szeretetben és igazságban tart meg téged. Szeretetben, hiszen hagyja, hogy magad tapasztald meg létezésének teljességét, és hagyja, hogy abban a sorrendben ismerd fel a végtelenjében megjelenő lehetőségeinek teljességét, ahogyan te akarod. Illetve igazságban vezet, hiszen megadja a szabadságból levonható végtelen következtetések teljességét is. Így már könnyen felismerheted, hogy életed madara, teljességgel megválaszthatja megéléseinek színterét. Éppen úgy élheti meg viharos szelekkel teli élet tapasztalásait, ahogyan simább röptét biztosító lágy szellőkét is…
Barátom, a lélek szele tehát egy célt szolgál elméd táján, ez pedig az, hogy szabadon kibontakoztasd a benned rejlő kreativitást, vagyis alkotó készségedet.
Az ELSŐ TEREMTŐ, vagyis Isten alkotókészségének birtokosaként, hozzá hasonlatos lényként, te magad szabod meg tudatod madarának röptét. … Mindezt azért osztom meg veled barátom, hogy megértve és magadévá téve létezésed teljességének csodáját, merd használni a néked adott képességeket. …
Barátom, boldogabb életed megteremtését, létezésed elidegeníthetetlen alapjaként a gondolataidnak tudatos megélése adja. Ez alatt azt a tudást értjük, ahogyan te felismered az önmagadban megjelenő teremtő információkat. Engedd meg tehát önmagadnak azokat a gondolatokat, ami a boldogsághoz vezet téged. Tudatosítsd a jelenben rejlő gazdagságot és bőséget, békét és harmóniát. Ez mind a te életed alapja. Nem kell megteremtened, egyszerűen csak engedd meg, hogy legyen…
Barátom, ezt a folyamatot, ami ilyenkor végbe megy elméd színterén, a központba való visszajutás művészetének nevezzük. A központ az a hely, ahol lelked szelét tudatoddal felismered. A béke szigete, a végtelen lehetőségek óceánjában. Erre a szigetre csak a belső ösvényt megjárva, a hit hídján juthatsz el. A hit, itt biztosan megértett tudást takar, ami a szabadságról, a szeretetről, és az igazságról szól…
Zárom hát „levelem” áldásomat adva neked, barátom. Bízva abban, hogy újra eljutsz a felismerés és megértés azon szintjére, ahonnan létezésed teljessége leáradt egykoron. Biztosan felismerve, hogy a szeretet téged el nem hagyott soha. Ha majd méltóképpen azon vagy, hogy szolgáld önmagad teremtéseinek boldogságát, adva az EGY-ből, hogy Egységbe kerüljön, ami EGY volt EGYKORON. …