– Megint döntetlen – csalódotton állapította meg Rag-us-Pan a szavazás eredményét.
Sajnos a mai délelőttön sem jelent meg az éter elem képviselője. Már két hónapja nem vesz részt a felvigyázók munkájában, mióta az a szörnyű eset történt. Így, négy elemre fogyatkozva, a tanács a döntésképtelenség szélére sodródott. Már hírek keltek szárnyra a köznép körében, ami aggodalomra adhatott okot. Hiába, a lélek képviselőjének hiánya csak parttalan gondolatmenetekhez, és az értelem és érzelem ellentmondásához vezetett. Pont ez a tény az, ami működésképtelenné teszi a tanács munkáját. Ha az agy ellentmond a szívnek, válság van a létezésben.
Rag-us-Pan mélyen a gondolataiba merülve hagyta el a tanácstermet. Észre sem vette, hogy kéretlen szemek kíváncsian fürkészik útját. Mielőtt akcióba lendülhettek volna, egy légirobogó fékezett le a tanácsnok előtt. Sól-kim, a Tizenkettek őrzőjének egyik vezetője volt.
– Legyenek áldottak a Tizenkettek – köszöntötte Sól-kim Rag-us-Pan-t.
– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – hangzott fel a köszöntésre adott illedelmes válasz.
– Mi történt, hogy a magas torony, a Tizenkettek ilyen jeles képviselője megjelenik a tanács egy szerény tagja előtt? – kérdezte alázatosan Rag-us-Pan, de elméjében egyre biztosabban érezte, hogy ez a találkozás nem a véletlen műve. Agyának mélységében megszólalt egy vészcsengő. Pillanatok alatt éberré vált és teljesen érezte környezetét. A fénynél sebesebben talált rá az utána kémkedő személyre, ott az oszlop mögött. Megfordulni sem volt ideje olyan gyorsan peregtek le az események. Hatalmas villámok jelentek meg a semmiből és óriási dörrenés közepette fényketrecbe zárták a fürkészőt. A teret és az oszlopcsarnokot a magas torony, a Tizenkettek őrségének tagjai lepték el. Rag-us-Pan csak most érezte a Sól-kim-ből áradó szeretetteljes erőteret, ami megvédte a rajtaütésszerű támadás kellemetlen következményétől.
– Tisztelt tanácsnok, a Tizenkettek – akiknek legyen áldott a nevük – kérésére mostantól a magas torony őrsége vigyázza a tanácsnokok munkáját, életét. – jelentette ki higgadtan Sól-kim, majd rövid szünet után folytatta. – Mint bizonyára te is értesültél róla, a tanács egy tagját megtámadták. Szerencsére Al-lim-ak, az éter képviselője, képzése révén meg tudta védeni magát, bár tény hogy felépülése a gyógyító asszonyok segítségével is időbe kerül. Ez a szörnyű eset, ami arra késztette a Tizenketteket, hogy gondoskodjanak a tanács védelméről.
– De hát több mint 4000 éve nem volt ártó szándék a fővárosban? Ki és miért akarná a Tizenkettek munkáját megnehezíteni?
– Erre a kérdésre sajnos nem tudok felelni tanácsnok. Ezt kideríteni az angyalok dolga. – Épphogy befejezte mondatát, amikor egy ragyogó fehér fénykapu tűnt elő a semmiből. Kitágult, majd egy gyönyörűséges női alak lépett át rajta. Hosszú, fekete haját, kék színű kövekkel kirakott arany diadém koronázta. Légiesen, szinte a földet nem érintve suhant a kövezeten méltóságteljes tartásban. Testét, derekánál aranyövvel összefogott, ezüst szálakkal átszőtt hófehér tunika fedte. Megállt a fényketrecbe zárt lebegő alak előtt, kinyújtotta jobb kezének gyűrűsujját, majd lágy hangon énekelni kezdett.
Ami ezután történt örökre bevésődött Rag-us-Pan elméjébe. A fürkésző teste megrándult fénybörtönében, majd szellemi teste a lelkével együtt, feje tetején keresztül elkezdett kilépni földi porhüvelyéből. Az angyal éneke hangosabb lett, a szellemi test kétségbeesetten kezdett el kiabálni. Rag-us-Pan csupán sejtette, hogy egy kihallgatást lát, és amit ő kiabálásnak gondol, az valójában a lélek szava az angyal által feltett kérdésekre. Az angyal elégedett lehetett a válasszal, mert különös éneke elhalkult, aminek hatására a szellemalak visszakapaszkodott fizikai testébe. Az angyal most a tanácsnok és Sol-kim felé fordult. Rag-us-Pan egyből megérezte a szeretet és igazság olyan harmonikus egységét, ami szinte földöntúlivá tette az angyalt. Tudatát megérintette a hála és a szeretet édes érzése. Belsejében a szavak gondolatokká és képekké formálódtak, de mégis mintha kívülről hallotta volna.
– Sariel vagyok, az eltévedt lelkek hazavezetője, üdvözlöm tanácsnok. A Tizenkettek áldása legyen veled.
– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – hangzott fel a köszöntésre adott illedelmes válasz ismét.
– A magas torony őrségének kérésére jöttem, hogy ezt a lelket az isteni igazság fényével átvilágítsam, illetve hogy a tanács munkáját segítsem. Ha megengeded, házadban tartózkodnék pár napot. Szívesen válaszolok kérdéseidre, és talán most lesz időnk, hogy az intuícióról, a megérzésről, vagy ahogy mi mondjuk, a teremtő néma beszédről tanítsalak. – Kis szünetet tartott, majd hozzátette. – Esetleg a létezés útjáról is, a fizikai test levetése után.
– Részemről az öröm Sariel, és megtiszteltetés, hogy vendégül láthatlak. – Rag-us-Pan tanácsnok nehezen tudta palástani örömét, hogy végre információkhoz juthat a néma beszédről, vagy ami talán titkon még jobban érdekelte, a halál utáni létről.
– Sol-kim parancsnok, – fordult Sariel az őrzőhöz – amit megtudtam, azt már az őrség rendelkezésére bocsátotta fénykristály helyzetben.
ezt Rag-us-Pan-ra nézett majd folytatta.
– Tanácsnok, az éjszaka harmadik órájában akkor felkeresem. A Tizenkettek áldása legyen veletek.
– Köszönjük Sariel! Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – válaszol a meglepetéstől megszólalni sem tudó Rag-us-Pan helyett Sol-kim, majd kis szünet után hozzátette:
– Jöjjön tanácsnok, hazakíséri az őrség….