91. cikk – A levegő rendjének főpapja, a felemelkedett mester

Az Isten élő megtestesülésének visszaemlékezése

„Az időről tanítani, annyi, mint a tengerbe vizet merni.

Az áramlás erejét nem lehet szóban elmondani.

Érzékeltetni azt, ami van, hogy az élet legyen: nagy feladat.

Mert az áramlás, a végtelen lehetőségek lehetősége.

A tudatot tanuló lelkek szellemi teremtésének színtere.

Minden valóságok nemző atyja, éppen ugyanúgy:

Mint minden valóságok teremtő anyja.

Benne foglaltatik a négy elem ereje.

Mert átível minden teret.

A tűz élteti,

A levegő mozgatja,

A föld megtartja,

A víz harmonizálja.

Keresni sem kell,

mert a mozgás önmaga.

Hozzá nem tehetsz, el nem vehetsz belőle.

Érezni akkor is érzed, ha nem akarod.

Mindent megad, amit el tudsz képzelni.

De képzeleted felett áll.

Az idő nem fogalom, valóság maga.

Magjában benne nyugszik a jelen igaza.

Ki hatni akar, csak itt tehet.

A mágus itt jelen lehet.

Mindent magában fogadó mag.

Az áramlásnak irányt és teret ad.

Keresni nem lehet.

Hinni benne minek?

Az idő ölelése csupán az elveszett tudat

csalóka fényjátéka.

Azé, aki ragaszkodik ahhoz, amit tudata tévesen megragad,

mert elengedni nem tudja, mert hiszi a múltról, hogy van.

Így él bennük, ami elmúlt, bár mégsem múlt.

A ragaszkodás ereje.

Az idő ezt adja neked. Vigyázz mire használod fel.