85. cikk – Rat-ava története, 4. rész

Két tenyerét ünnepélyesen egymás felé közelítette, majd zárt ujjakkal egymáshoz érintette, imatartásban tartva őket a fiú szeme előtt.

– Tanuld hát meg, az egy minden pillanatban téged vezet, neked súg. Nézd hát meg kezedet, érintsd őket egymáshoz, hogy keringethesd az energiát, s megismerhesd a pillanatban a négy elem teljességét. Urald cselekedetedet, termékenyítsd meg életedet, élvezd a választhatóságot mindenben, hogy így éld át a jelent.

Döbbent csend következett. Er-mi mester, végig tartva a szemkontaktust, fokozott figyelemmel követte tanítványa lelkében zajló folyamatokat. Rat-ava szelleme küzdött a megérthetőséggel. Valahol lelkében érezte, mesterének minden egyes szava igazság, viszont gondolatai nehezen bírták megemészteni azt a sokszínű összetettséget, amit ezek a mondatok jelentettek. Érezte, bár még nem értette, hogy több van itt az ujjainál és a kezénél. A rengeteg információ és az élmények megtették hatásukat. A feszültség, a lelke és szelleme közti ellentét fejfájás formájában jelentkezett.

Rat-ava rögtön a homlokához kapott. A fejfájás erősödött és lüktetése fokozódott, majd hányinger jelentkezett és érezte, hogy lába elgyengül.

– Nyugalom fiú, mélyeket és lassan lélegezz. Próbálj kiegyenesedni és a hasadra vedd a levegőt. Térdedet gyengén hajlíts be, gerinced legyen egyenes, bokáid befelé fordítsd. Először a hasra, majd a mellkasra, majd a vállakra vedd a levegőt. A fej egyenesen előre néz, és egy pontra figyelj a falon. Az orrodon szívd be a levegőt és a szádon fújd ki. Nyelvedet helyezd a szájpadlásra. 3 légzés, 3 ütem után a 4. légzés le az ágyékodba menjen, miközben mély guggolásba ereszkedsz.

Ahogyan Er-mi mester instruálta tanítványát, Rat-ava-ban fokozatosan helyreállt az egyensúly. Fejfájása megszűnt, izmaiban kellemes melegség áradt szét. A negyedik sorozat után úgy érezte, nem kell felemelkednie a mély guggolásból. Teste zsibongott, egyben volt könnyű és egyben volt nehéz is. Figyelmét teljesen lekötötte ennek az élménynek a megfigyelése. Talán ez is közrejátszott abban, hogy csak későn vette észre, hogy a szobában más is tartózkodik.

– Üdvözöllek Er-mi mester – érkezett a köszöntés a szobába belépő Sám-mat-tól. – Ő lenne az a fiú?

– Áldás legyen veled Sám-at mester! Igen, ő az. Szeretném felszabadítani és fiammá fogadni, amennyiben a főpap is megengedi, tanítványommá is tenném.

– Nem hiszem, hogy ellenkezne. Ő is most mutatta be a saját tanítványát, Nát-lozt. Még pont időben érkeztetek az új tanév elkezdéséhez. Hadd lássam a fiú papírjait.

– Tessék, a tulajdon levél – nyújtotta át Er-mi a kért iratot. Sám-at pár pillantást vetett rá, majd így szólt:

A víz templomának hivatalos képviselőjeként, a templom és az új város hivatalának üzenem, hogy a következő határozatot hozom. Er-mi mester, a mai napon fiává fogadta a felszabadított Rat-ava-t, aki innentől a víz rendjének tanulója, a beszélő fény kontinensének teljes jogú tagja. Élve a főpap rám ruházott hatalmával elrendelem, hogy személyes tanítványa is legyen. Rat-ava innentől szabad ember. Üzenetem vége pedig az, hogy a fénykristályt őrizzék meg az idők végéig.

– Köszönöm neked Sám-at. Főpapunk ezek szerint épségben visszatért?

– Igen, már be is fejezte a tanévnyitó áldás osztó ceremóniáját. A fiú mindig ilyen szótlan? – nézett a fiú felé.

– Még ismerkedik új otthonával. Sokat kell még tanulnia, de ahogy láttam, lelkében kész, és nagy erő lakozik benne. Abbahagyhatod most már Rat-ava! – kiáltott oda a fiú felé Er-mi. – Jobban vagy?

– Igen Gaz… Er-mi mester – fejezte be a mondatot elpirulva a tanítvány.

– Köszöntsd illedelmesen Sám-at mestert. Ez itt úgy zajlik, hogy két kezedet a melled előtt összeteszed imára kulcsolt kézzel, majd meghajtod derekadat. Közben a következő mondatot szükséges mondani: A Tizenkettek áldása legyen veled. Üdvözöl Rat-ava, a te tanulód. Jegyezd meg jól, akin ilyen arany színű ruha van, az mind magas rangú pap és tanító. Őket ez a köszöntés illeti meg.

– Értem, Er-mi mester – mondta halkan a fiú, majd Sám-at felé fordult és mestere előbb elmondott utasításait végrehajtva elmondta köszöntését. – A Tizenkettek áldása legyen veled. Üdvözöl Rat-ava, a te tanulód. – Miután befejezte felegyenesedett és Sám-at-ot figyelte.

– Áldás és békesség legyen veled, tanítvány. Tudd, ez a viszont válasz, de legközelebb csak akkor egyenesedj fel, ha a választ meghallod. – mosolygott kedvesen Sám-at. – Magatokra hagylak, a főpaphoz vagyok hivatalos, csak kérésedre útközben beugrottam. A Tizenkettek áldása legyen veletek.

– Áldás és békesség kísérjen utadon! – bólintott felé Er-mi.

Ahogyan a tanító elhagyta a szobát, Rat-ava és Er-mi egymásra pillantottak. Nem tudták miért, de érezték, valami óriási történt itt. Valami több, mint a szavak, valami több mint apa és fia találkozása.