74. cikk – Irány a főváros, 10. rész

A fővárosban II.

– Menjünk Ak-ire, kérlek vezess szálláshelyemre, pihenésre van szükségem.

Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum és Ak-ire, a harcos papok rendjének tagja, a magas torony őrségével körbevéve, gyors léptekkel hagyta el a fogadótermet. Ak-ire szándékosan egy félreeső, zeg-zugos utcát választott, amin haladva a lehető legrövidebb idő alatt és tervei szerint a lehető legnyugodtabb körülmények között el lehetet elérni a felemelkedett szálláshelyét. Terve bevált, senkivel nem találkoztak útjuk során. Az egyik menekülésre szánt oldalsó kapun léptek be a tűz rendjének szálláshelyére. Ak-ire figyelmét nem kerülte el, hogy az épületegyüttest külön erőtér védi. Biztos volt benne, hogy ők is csupán azért léphettek be, mert velük volt a főpap. Fejben gyorsan felidézte a szálláshely alaprajzát, így pontosan be tudta tájolni helyzetüket. Maga a szálláshely a hegy déli oldalában volt és alapvetően két részből állt. Elöl a szentély magasodott, amit a szolgáló papok szálláshelye vett körbe. Egy hatalmas fal mögött volt a belső udvar, ahova csak a főpap és kísérete léphetett be. A két emelet magas helyiség alaprajza egy hatágú csillagot formázott. Az alsó szinten a fogadócsarnok és a kíséret számára voltak szobák, a teljes felső szint pedig a főpap rendelkezésére állt. Itt volt a hálóterme, a dolgozószobája, illetve saját könyvtára. Ez a rész már félig a hegy belsejébe nyúlt, annak gyomrában volt kialakítva. A csillag alaprajzú épület első emeletén volt a nagy erkély, ahonnan a főváros legnagyobb része volt látható. Ez az erkély volt útjuk célja. Az őrség tagjai elfoglalták helyüket, majd gyors egymásutánban, három halk gongszó hullámzott végig a termeken, jelezvén a papságnak, hogy a főpap a házban tartózkodik. Ak-ire halkan elmormolt fogai közt egy cifra és hosszantartó szitoksorozatot, mert rádöbbent, hogy eddigi erőfeszítése, hogy titokban tartsa ittlétüket, egy pillanat alatt semmivé foszlott.

– Ne bánkódj Ak-ire, megígérem, nem hagyom el engedélyed nélkül a belső udvart és ide sem léphet be senki a te tudtod nélkül. De a papságnak joga van tudni, hogy a vezetőjük itt tartózkodik.

– Bízom benned felemelkedett és bízom szavadban is, csupán arra kérlek, hogy csak a jelenlétemben fogadj bárkit, akkor is csak azt, akit valóban szükséges.

– Így lesz – bólintott Im-en. – Gyere, köszöntsük a jelenlévőket!

Mire kiléptek a templom erkélyére, az első udvaron már összesereglettek a papok. A teljes létszám nem volt több tizenkét főnél. A papok, a szentély vezetőjének intésére, abban a pillanatban mélyen a földre borultak, amint a főpap és őrsége az erkélyre lépett. Pillanatok alatt ünnepi díszbe öltözött a templom. Innentől mindenki tudhatta, hogy a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum itt tartózkodik a fővárosban.

– Áldás és ezerszeres dicsőség a Tizenketteknek! Áldó fény áradjon minden létezőre általad, ó élő orákulum! Terjeszd ki ránk az éltető fényt, a tiszta tudást és a megszentelt akaratot. Tégy bennünket alázatos szolgáivá az igaz szeretetnek. Jelenléteddel gyógyíts be lelki és testi sebeinket, hogy mi is fény legyünk a fényből. Igaz világosság a világosságból – köszöntötte Nil-at-ak, a templom vezetője a főpapot.

– Köszöntelek barátom és egyben köszöntök minden megjelentet is! Kérlek benneteket, végezzétek továbbra is értelmetek tiszta fénye mellett, megszentelt akarattal, mindennapi teendőiteket. Imádkozva kérjétek a mindenhol jelenlévő Egy örök áldásának teljes felismerését. Cselekedeteitekben legyen jelen az a belső tűz, ami kint is lobog oltárunkon. Ma este személyesen is vendégül látlak benneteket egy közös vacsorára és tanításra. Legyetek áldottak!

Ak-ire, a felrobbanás határán állva, dühében már egyfolytában remegett. Ezerszer megbánta, hogy elvállalta ezt a külön megbízást. Hogyan vigyázzon 13 ember mellett a főpapra?

Im-en-táh-op-met intésére a papok folytatták napi tevékenységüket, a főpap és kísérete pedig visszavonult a belső szobába. Ak-ire meg volt róla győződve, hogy a főpap direkt idegesíti.

– Aki-ire, tudod, vannak olyan kötelességeim, amit nem fogsz szeretni, de hozzátartozik napi feladataimhoz. Ilyen például a papság tanítása. De, hogy megnyugodjon háborgó szellemed, engedélyezem, hogy a fogadótermet te rendezd be saját belátásod szerint – majd egy mosollyal tarkított kacsintással hozzátette: – Mielőtt még morgolódásoddal megeleveníted itt nekem az alvilág démonjait.

– Ó, felemelkedett, nem félek én tőlük. Inkább ezerszer egy ismert démon az alvilágból, mint egy ismeretlen ellenség a váratlanból.

– Nagyon is fontos tanítást mondtál – bólintott rá a főpap. – A kettős tűz mély misztériumát fogalmaztad most meg. A mi világunkban, bármily meglepő is, de a káosz is a rendet szolgálja, csak a maga különleges formájában. A bölcs meg tudja választani, hogy ez a segítő erő hol jelenjen meg az életében.

– Engedelmeddel főpap, most akkor elmegyek és előkészítem az esti fogadásod színterét. Kérlek, te vonulj vissza addig szobádba és pihenj.

– Így legyen – hagyta jóvá Im-en-táh-op-met.