67. cikk – Az arany négyzet rejtélye, 13. rész

Új választott

Így kapta meg Jeg-reg, a tanítvány, az első angyalpecsétjét és vele együtt az új nevét: új választott.

Jeg-reg és Ak-et-ma-ata, a föld elem főpapja, mint két mozgó pont haladt a felföld kíméletlen pusztaságában. A köves, sivatagos táj természetellenes hangulata nyomasztóan hatott a két utazóra. A nap egyre magasabban hágott fel égi létráján és kíméletlen tűzzel árasztotta el a sivár tájat. Életnek nyoma sem volt. Már az a pár cserje is eltűnt a távolban a két utazó háta mögött, amik a magas hegység védelmében megbújva, még a forrás környékén növekedtek. A légirobogó motorjának egyenletes duruzsolása egyszer csak megváltozott. A kristályok, melyek a meghajtást biztosították, valamilyen erő hatására hol felzúgtak, hol elhalkultak, így a robogó eddigi egyenletes haladása rángatózásba ment át. Jeg-reg minden igyekezetét összeszedve próbálta stabilizálni, közben fekete foltok, kődarabok jelentek meg körülöttük, miközben a nap tüze már az elviselhetetlenség határáig égette bőrét. Egy erősebb energialöket hatására a robogó ismét megugrott. A tanítvány ekkor kitört magából:

– Nem értem mi van vele!!

Ak-et hangosan felnevetett:

– A légirobogónak nincsen semmi baja. A táj teszi ezt vele. Nézz csak előre! – mutatott egy fekete domb irányába a főpap. – Ez a Fekete fennsík. Még az első megrázkódtatás idejéből való. Itt egy mágikus ütközet zajlott le akkoriban. A légirobogó programozott kristályai ezen energiák hatására viselkednek ilyen furcsán. Kapcsolj alacsonyabb sebességre amíg lehet, megpróbálunk tovább haladni a robogóval, még ha lassabban is, hogy lerövidítsük a gyaloglásunkat.

Jeg-reg visszakapcsolt a lehető legalacsonyabb sebességre, amit még elviselt a légirobogó. Az ugrálás megszűnt, de a biztonsági szelepen egyre gyakrabban törtek elő felesleges energiák tűzpiros lángcsóvái. A táj már egyöntetű fekete színt öltött, ezzel párhuzamosan a hőség is fokozódott. Ami eddig fekete dombnak látszott, most már az egész látóhatárt betöltő, hömpölygő masszára hasonlított. Az utazók teste kezdett piros szint ölteni, ahogyan sikerült leégniük a kíméletlen nap tombolásától. Egyszer csak egy fénylő gömb jelent meg a légirobogó körül. Mindketten tudták jól, hogy a mágikus védelmi gömb láthatóvá válása egyértelmű jele volt annak, hogy nemsokára elérik a csata helyszínét. Mire ezt tudatosították, a légirobogó véglegesen megadta magát. A Fekete fennsík már csak 20-30 méterre volt tőlük. Éles határvonal választotta el a táj többi részétől a csata helyszínét.

Jeg-reg mindeközben, a közös védőgömb hatására, megérezte, ahogyan a magas torony őrsége mentális kapcsolatot keres velük.

– Itt a magas torony ügyeletes tisztje, Ak-ire. Tiltott és szigorúan őrzött terület határához értek. Igazolják magukat! Figyelmeztetem, hogy mentális azonosításukat, az angyalokkal együttműködve megkezdtem.

– Itt Ak-et-ma-ata, a föld elem főpapja és Jeg-reg, a tanítványa. Értettük a felhívását Ak-ire és teljes együttműködésünkről biztosítjuk.

– Kérem, mondja el belépési szándékának okát – szólt immár barátságosabb hangnemben az ügyeletes tiszt.

– Utunk a Tizenkettek kérésére, Zaharael arkangyal felügyelete mellett zajlik.

– Köszönöm Ak-et-ma-ata, a föld elem főpapja, azonosításuk sikeres volt. A Tizenkettek áldása vezesse az élő fény birtokosát, hogy tegye minden létező életét termékennyé. A mentális kapcsolatot bontom, a mágikus fal megnyílik önök előtt.

Ahogyan egyedül maradtak, Jeg-reg kérdően nézett mesterére.

– Élő fény birtokosa? – csúszott ki a száján meggondolatlanul és kicsit tiszteletlenül a kérdés.

Ak-et felvillantotta szokásos mindentudó mosolyát.

– Igen, a nép körében ismert megszólításom a termékeny fény, vagy az élő fény birtokosa. Tudod, aki életet ad, az fényt is ad. Gyere, lépjünk át a határon mielőtt helyrehozhatatlanul leégünk. – Majd egy lélegzetvételnyi szünet után gyorsan hozzá is tette. – Bár úgy sejtem nemsokára visszasírjuk ezt a meleget. Ne hozz magaddal semmit!

Ahogyan megközelítették a mágikus határvonalat, a közös védőgömb egyre erősebben izzott körülöttük, majd hirtelen eltűnt minden fény, ami eddig körbevette őket. Átléptek a sötét mágia világába. A levegő lehűlt és a táj az örök éjszaka hatását keltette. Minden, ami látható, szinte sugározta magából a rémisztően sápadt és sötét fényt.

– Mi történt itt? – kérdezte megborzongva a tanítvány.

– A Fekete fennsík valamikor régen, még az első megrázkódtatás előtt, csodálatosan szép táj volt. Az itt található ősi szentély volt a kontinens első temploma. Sajnos itt vetette meg lábát először az önzés szelleme is. Tanuld meg választott, hogy amikor úgy érzed, hogy bántanak, akkor teszik veled a legjobbat, hiszen amit az emberi ego bántásnak él meg, az isten faragóvésője az, hogy szellemed mindinkább tisztán ragyogjon. Itt is pont ez történt. Az első szentély papjai nem fogadták el ezt a bölcsességet és nem mutattak alázatot az élet, a létezés felé. Aki magát felmagasztalja, idővel nagyobbat zuhan. Elmegyünk a szentélybe, hogy elhozzunk onnan egy nagyon fontos dolgot, közben pedig remélem megtanulod, hogy akit faragnak, azt szeretik is.

A főpap hangja szokatlanul komoly volt. Jeg-reg lelkében a táj hűvössége tükröződött és borzongássá alakult.

– Nem kellene felöltöznünk? – kérdezte reménykedve miközben visszafordult a másik oldalon hagyott robogó felé.

– Ide nem hozhatsz át onnan semmit, csak azt, ami vagy. Éppen ebben rejlik a hely zsenialitása. Ez a hely a belső lényed végtelen tere. Olyannak mutatja magát, amilyen szívedben vagy. Itt megtapasztalhatod önnön léted minden korlátját, elméd minden aggodalmát. Imádkozz, és légy éber! A mágikus szörnyek, amik itt várnak rád, csupán lelked megtestesült démonjai. A káosz végtelen erő, a vágyak és a hataloméhség megtestesülései. Tudd meg, azért jöttünk ide, hogy beavatásod próbatételeként eljuss a legbelső szentélybe. Ehhez nincs szükség semmiféle ruhára. Innen te vezetsz minket, én csak figyelek. Ha megtalálod a szentélyt, együtt távozunk, ha nem, akkor csak én megyek el innen élve és te eonokra itt ragadsz, önnön démonjaid megtestesüléseinek fogjaként. Halld hát az utolsó tanácsomat, Új választott: keresd azt, ami önnön lényed kivetülése, azaz a mestered. Én most átlépek a meditáció állapotába amíg el nem dől, hogy élsz vagy halsz, innentől csupán csendben figyellek. Nem fogok szólni semmiért, de mindenről tudni fogok, mert rajtad tartom a szemem. Világosítsa meg elmédet a Tizenkettek végtelen áldása.

Ak-et-ma-ata, a föld elem főpapja, lábát maga alá húzva lótuszülésbe helyezkedett, arcán a mindentudás bölcs mosolyával fellebegett tanítványa feje fölé. Jeg-reg egyedül maradt, immár nem félelem, hanem rettegés uralta lelkét. Élet vagy Halál, csupán ez zakatolt benne. Nem tudta mennyi idő telt el így, de neki egy örökkévalóságnak tűnt…