66. cikk – Az ötödik elem iskolája, 2. rész

A felvigyázók szinte megtáltosodtak az Öd-év hatására, feladataik szinte pillanatok alatt elfogytak. Mindenhol ott voltak és mindenhol az egység, a béke, a szeretet fontosságát tanították. Nevükhöz méltóan, valóban tanácsnokok lettek. A nép körében egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, hiszen nem volt olyan probléma vagy megoldandó feladat, amiben ne tudtak volna segíteni. Ár-tem-mot-sál, In-tem-mer-in, Tl-osz, Rág-us-Pan és Al-lim-ak az emberek között jártak és tanítottak.

Egyik nap, mint ahogyan oly sok másik napon is azelőtt, a biztonságot nyújtó felsőváros egyik utcáján sétáltak, amikor egy kétségbeesett asszony futott feléjük.

– Tanácsnokok! Kérlek, jöjjetek gyorsan! A leányom a halálán van és a papok kérték, hogy keresselek meg benneteket, hátha ti tudtok segíteni. Itt lakom, abban a zöld házban – fogta könyörgőre a dolgot az asszony miközben a házára mutatott.

Tl-osz és Al-lim-ak közrefogták az asszonyt és gondolkodás nélkül követték a pár lépésre lévő házhoz. Ahogyan beléptek az egyszerű egy szintes épületbe, a belső udvaron már megérezték a tömjén illatát. A hátsó szobában, egy alacsony pamlagon feküdt egy alapvetően gyönyörű vonásokkal rendelkező, de most mégis sápadtnak tűnő, fiatal leányzó. Rátekintve, alig élhetett meg 18, vagy talán 20 tavaszt. A szobában már ott voltak a lélek-kísérő papok, akik halk imájukkal, a lassan testet öltő Azrael arkangyalnak, a halál arkangyalának készíttették elő a teret. Közben a tömjén tisztító, és a mirha lélekerősítő hatásával támogatták az átlepőt. A lány testét már félig elhagyta szellemi teste és utolsó erejét felhasználva próbálta megszülni halálát. Az Öd-év által a tisztánlátás állapotában lévő tanácsnokok néma beszédben szólították meg a lányt.

– Ne kapkodj leányom, hogy hívnak? – kérdezte Tl-osz.

– At-iz vagyok, mi történik velem?

A lány hangjában a tanácstalanság és a kétségbeesés egyenlő arányban keveredett. Al-lim-ak, a beszédet inkább Tl-oszra hagyva, szótlanul odalépett a fekvő lányhoz, és kezét a lábára téve az egyetemes életenergiát kezdte átáramoltatni a haldoklásban kimerült testbe.

– Mióta tart ez a folyamat? – fordult kérdésével a vezető paphoz Tl-osz.

– Az átlépés immár 72 órája tart, sajnos a lélek megakadása is már több mint 24 órája. Az előírt liturgia alapján Azrael hívását egy órája kezdtük el. Úgy látom, alapvetően két probléma hátráltatja a folyamatot. Egyrészt túl fiatal lélek At-iz, így nincs pontos információja az események sorrendjéről, ezért fél és kétségbeesetten ragaszkodik testéhez. A másik, amit eddig nem tudtunk kideríteni, hogy valahonnan egy ezüst szál kötődik a szellemtesthez és az itt tartja a lelket – mutatott rá egy vékony és halvány energiaszálra, ami a haldokló derekához volt kötve és blokkolta a szellem test kilépését. A szál halvány, szinte alig észrevehető volt, és nehezen lehetett megfogni.

– Úgy tűnik, valaki itt akarja tartani a leányzót – állapította meg Tl-osz.

– Igen, nagyon is így tűnik, de hiába kérdeztük erről At-iz-t, csökönyösen hallgat. Úgy tűnik valami titkos kapcsolat lehet, így hiába kérdeztük erről az anyját, nem tudott segíteni. Az energiaszál jól van védve, nem tudjuk visszakövetni, hiába is akartuk. Ahogyan kilépünk a belső udvarra, azonnal eloszlik – súgta halkan a pap, ügyelve arra, hogy csak Tl-osz hallja, amit mond.

– At-iz, van valami titkod, amit szeretnél elmondani? – fordult kérdésével a leányhoz Tl-osz. – Tudod, te most leveted földi testedet és átlépsz égi otthonodba, majd leszületsz valahova, valamikor. Ez a fizikai test már nem szolgál téged.

A lány reakciója megdöbbentette a helyiségben levőket. A szellemtest az eddigi apátiából hangos dühkitörésbe váltott. Úgy tűnt, hogy ami energiát kapott Al-im-ak-tól, azt most mind kiadja:

– Neeem, nem megyek sehova! Soha nem hagyom el őt! Nem akadályozhat meg senki, hogy örökké vele legyek! Ő az egyedüli, aki szeret engem, vele egy vagyok! Örökké itt maradok!

A szellemi test zokogva temette kezébe arcát, magába roskadt. A dühkitörés hatására a vékony ezüst szál felizzott és hatalmas energia zúdult végig rajta. Így már mindenki számára láthatóvá vált az energetikai kötés. Tl-osz nem habozott, megragadta, és az Öd-év segítségével szellemileg lekövette azt. Nem kellett messzire mennie, a szomszéd épület belső szentélyében meg is találta a kiindulópontot. Egy fiatal férfi térdepelt az oltár előtt és imájában a lány gyógyulását kérte. Tl-osz-nak elég volt egyetlen pillantást vetnie a férfira, gondolatait látva már tudta is mi a probléma. A férfi a leány szerelme volt, bár ez nem egy egyszerű szerelem volt. Ahogyan vizsgálta a férfi lelkét, észrevette, hogy ugyanaz a pecsét van rajta, mint a leányon. Ikerlélek lángok voltak. Tl-osz, az Öd-év segítségével megduplázta magát, majd a semmiből előlépve így szólt:

– Imádra érkezett válasz vagyok, el kell, hogy engedd At-iz-t. A teste már nem ad nektek ebben az életben boldogságot. Te is és ő is csak szenvednétek, eljön az idő, amikor boldogan együtt élhettek. Hogy hívnak? Mi a titkotok a lánnyal?

A férfi arcát könnypatakok lepték el, válla zokogva rázkódott. Alig lehetett érteni elcsukló hangja miatt mondanivalóját.

– Ön-ej vagyok, és a titkunk a kék tó völgyének arany sziklája, ahol először csókolóztunk. Annyira fáj, nem tudom nélküle elképzelni az életemet.

– Engedd el őt Ön-ej, és hidd el, megkönnyebbül lelked.

– Olyan keveset találkozhattunk és azt is titokban kellett. Anyám és az ő anyja nem engedte – mondta sírva.

– Kérlek figyelj rám – nyugtatta Tl-osz. – Látom a lélekpecsétet rajtatok, hidd el, ha elengeded, találkoztok még újra. Mondd ki kérlek, hogy elengeded. Ugye nem akarsz neki és magadnak még több szenvedést?

A szó hosszú vívódás után és alig hallhatóan hagyta el Ön-ej ajkát:

– Rendben, elengedem.

Csupán ennyi volt, de ez az egyetlen szó megváltoztatta mindkét lélek életét mindörökre. Mert aki megtart, meghal, aki viszont elenged, él örökké. Így csupán az elengedés ad újabb és boldogabb életet.

Tl-osz halkan elhagyta a belső szentélyt és visszatért a szomszéd házba. Innentől az események már gyorsan peregtek. Elmondta At-iz-nak a titkot és Ön-ej szerepét az életében. Az energetikai béklyó megszűnése és Azrael megérkezése után már akadálytalanul zajlott le a fénybe lépés folyamata. Igaz, Al-im-ak és Tl-osz elméjébe örök időre bevésődött a lány könnyes arcának emléke, amint átlépett a fénybe.