Itt minden szónak, cselekedetnek sokkal mélyebb jelentése van. Az ajándék, amit hozol, a cselekvést szimbolizálja, amit a szeretetért megteszel. A meztelenség az érkezésedet mutatja, ahogyan erre a földre jöttél. A letérdelés és leborulás az alázatodat szimbolizálja. A középponthoz közel kerülni nagy megtiszteltetés. A víz megtisztít, az olaj feltölt.
Nát-loz elméje ismét zsibongott a rengeteg információtól: „Kérd tőle ezt, ha megengedi…” Mélázásából, Al-uyg kérdése zökkentette ki.
– Szerintem elég sokáig eltart még ez a része a liturgiának, felesleges itt állnunk. Az elsősöket mindjárt elengedi a szertartásmester, javaslom, hogy azt ne várjuk meg, inkább lépjünk le előbb. Ha megengeded, akkor még egy kis ideig használom a testedet és bemutatom neked ezt az izgalmas és szép várost.
Al-uyg szinte be sem fejezte gondolatmenetét, halk gongszó hullámzott végig a templomon és Ir-alk hangját lehetett hallani. Minden pontosan úgy történt, ahogyan azt a Halhatatlan előre megmondta. A bejelentés arról szólt, hogy az első évesek vonuljanak vissza pihenőre a szálláshelyükre.
– Mit gondolsz, Nát-loz? – tette fel várakozóan a kérdést Al-uyg.
– Persze, szívesen, menjünk. Mit tegyek?
– Te semmit, csak engedd magad, majd én irányítalak.
Al-uyg nem is akarta palástolni örömét, hogy a tanítvány beleegyezett. Pillanatok alatt lehajolt és átbújt a papság körén, majd néhány zarándokot finoman odébb taszítva, egy oldalajtón villámsebesen elhagyta a tömeggel zsúfolt templomot. A térre érve biztos és gyors léptekkel verekedte át magát a várakozók sokaságán. Nát-loz szinte beleszédült, ahogyan megpróbálta saját testének mozgását lekövetni. Al-uyg mindvégig információkkal bombázta tudatát. Gyorsan hadarta az adatokat a városról.
– A város szinte felderíthetetlen, állítólag 12 kerületre osztható, de ezek folyamatosan változnak, alakulnak. Az egyetlen biztos pont, ami öröktől fogva megvan, az a templom és a templomtér. Innen valóban 12 sugárút vezet a kapukhoz, amik a felszínre vezetnek. A házak és a falak, illetve minden vízből van megalkotva. Az iskola negyedét most kihagyjuk, arról úgyis megtanulsz majd mindent az iskolai évek alatt – izgalmát érezni lehetett az utolsó mondatok közben. – Sokkal izgalmasabb helyekre vezetlek el…
Volt valami hamiskás ebben a mondatban, amit Nát-loz, nem is tudta, hogy miért, de fenntartásokkal fogadott. Gondolatmenetét ismét Al-uyg szakította félbe, bár most nem szavakkal. A templomtér szélére érve, hirtelen, egy pillanatra megtorpant.
– A kulturális negyed is kimarad most. Bár ott van néhány jó és érdekes fogadó, de arra most nincs időnk. A Kristályok tárházában meg még bőven lesz időd nézelődni – utalt ismét az iskolai évekre Al-uyg, majd elhallgatott.
Nát-loz érezte, hogy a Halhatatlan erősen morfondírozik. Kezdte sejteni, hogy nem valószínű, hogy a mások által jól ismert és látványosnak tartott helyeket fogják meglátogatni.
– Megvan! Irány a kereskedők vagy más néven a másfajúak negyede! Ott vannak a legjobb és a legérdekesebb látnivalók – kezdte hadarni Al-uyg. – Például, az Isteni gyönyörök és a Mámorok utcája. Vagy azok az isteni fürdők, szaunák, ahol nem csak a testet tisztítják meg balzsamos illatokkal és kenőcsökkel, de a lelket is a mennyekbe emelik. Vagy, azok a függőkertek, ahol az egyes gyarmati területek vannak úgy kialakítva, ahogyan azt a felszínen láthatod. Így kívánták biztosítani, hogy az itt tanuló diákoknak és a hosszabb időre itt élő tanároknak ne legyen honvágyuk. Van olyan függőkert a másfajúak negyedében, ahol minden csupa homok és a mágikus nap egy hatalmas piramis fölött függ. Pontosan úgy, ahogyan a homoki folyam országában van. Aztán ott van a magas hegyek országának kertje. Az aztán a csoda! Bár tény, hogy elég hideg van. Egy fennsík képét mutatja, ami több ezer méter magas hegyek által van közrefogva. Vagy a kis nép hazája, akik végtelen mezőkön vágtatnak lovakkal és kör alakú, hordozható házakban élnek. Persze ez csak pár említésre méltó a több száz mágikus függőkertből, amit megnézhetnénk.
Miközben Al-uyg mesélte a történeteket és képeket rajzolt Nát-loz elméjébe nem tétlenkedett és egyre gyorsabb léptekkel haladt előre a kiválasztott negyed utcáin. Nát-loz érezte, hogy a talaj lejteni kezdett, majd egy hirtelen forduló után szeme el tárult a másfajúak negyede. A víz alatti város belső kupolája alatt rengeteg fénybuborékot látott lebegni. Szinte minden buborék folyamatosan pulzálva, lüktetve lebegett és folyamatosan változtatta helyét. Volt, ahol egymáson átlebegtek és volt, ahol kikerülték egymást a tíz-húsz méter átmérőjű fénygömbök.
– Itt is vagyunk – folytatta Al-uyg. – Az ősi mágia hatására a víz alatti városba csak a 12 kapun lehet belépni. A templomon kívül nem lehetséges fénykapuk nyitása, ott is csak akkor, ha a főpap jelen van, ugyanis ő az élő kulcs. Na de éppen ezért hozták létre a függőkerteket. Mágikusan úgy alkották meg őket, hogy amikor belépsz, szinte a végtelenbe tágulhatnak, egy külön párhuzamos valóságban, így teljesen azt a hatást keltik, mint az eredeti hely. Na de melyiket is válasszuk?…