64. cikk – Irány a főváros, 8. rész

Im-en-táh-op-met szelleme boldog ragyogással erősödött ahogy átfogta az idő végtelenjében lévő utakat. Tudta jól, egyetlen apró mozdulat és más-más történelem vár mindenkire a létezésben. Biztos volt benne, a nagy dolgok a legapróbb cselekedettekkel kezdődnek. Ahogyan elég erőt érzett magában, hogy a mágikus védelmet áttörje, azonnal kapcsolatot létesített a magas torony őrségének parancsnokával. Már nem volt szüksége az álcázásra, néma beszédben tájékoztatta Sol-kim parancsnokot a rejtett szentély létezéséről. Alig, hogy bontották a mentális kapcsolatot, hatalmas robbanás jelezte, hogy a fogadó védelme elesett.

Angyallégiók jelentek meg az épületet körbefogó utcákon, minden szinten zárva a menekülés útjait. A Michaelitáknak jól jött a főpap pontos leírása az épület beosztásáról. Az álcázott szentélyajtót és a védelmi pecsétek erejét egymás után törték meg a bátor angyalok. A sötétség fiait meglepetésként érte a hirtelen jött támadás. Mire felocsúdtak, a kettős pentagramm ereje megtört, a 12 amulett javarészt elenyészett, de így is felvették a harcot a rejtett templomajtónál.

A démonok és angyalok harca volt ez. A világok harca, hol a rend és a káosz erői csaptak össze. Fény – és hangvibrációk, rezgések és szándékok feszültek egymásnak. A harcoló első és második angyallégió megerősítésére újabb csapatok érkeztek. A negyedik légió tagjai megpróbálták Öt-ök-ik városát elszeparálni a csata hevétől, hogy maga a város minél kisebb károkat szenvedjen. A nyolcadik légió gyógyító angyalai, és lélekkísérői erejüket megfeszítve dolgoztak azon, hogy a fogadóban lévő 18 embert megmentsék. Sajnos nem mindig jártak sikerrel. Az első két szobában lévő 4 személy a támadás kezdetén, mikor a védőamulettek felrobbantak, velük együtt váltak porrá, hiszen a szoba falán logó talizmán olyan erővel semmisült meg, hogy felbontotta az anyagot is, amibe rögzítették. A lélekkísérő angyalok így igen nehéz feladat elé néztek, hiszen meg kellett győzniük az immár halott embereket arról, hogy valóban nem élnek.

Az utánuk következő 4 szoba 8 tagját az gyógyító angyalok vették kezelésbe. A súlyosan megsérült embereket a tűz templomába szállították át. A folyosón legtávolabb lévő szobában tartózkodó 5 személyt fénykapun keresztül menekítették ki az egyre durvuló csata középpontjából. A félemeleten tartózkodó főpap nem kért a segítségből, hiszen nem is volt rá szüksége. Kihelyezett lélekrészei tökéletesen megvédték őt és Il-il-t, pontosan úgy, ahogyan az Gál-iv-la városában is megtörtént. Különös látvány volt, hogy a mágikus harc közepén egy elszigetelt, békés világ nyugszik. A főpap imája túlnőtt az angyalok létén. Az egész fogadó és maga Öt-ök-ik városa is – az elszigetelés ellenére – megérezte a harcot. A föld alapjaiban remegett, a közelben lévő lakókat kitelepítették a számtalan megnyíló fénykapun keresztül. Az angyali rendszer tökéletesen működött. A másfajúak és az emberek óriási tömegben özönlöttek ki a városból.

A védelem első köre a rejtett templomkaput ostromló angyalok köré próbált kiépülni, de az egész inkább tűnt lyukas szitának, mint valódi védőernyőnek. A második védőgömb a fogadót próbálta elzárni a várostól, ez meg tiltakozva recsegett-ropogott a hatalmas erők összecsapása nyomán. A harmadik védőgömb a kikötő negyedét választotta el a város többi részétől, ami még így is erősen hullámzott. A negyedik angyali védőgömb magát a várost zárta le a kontinens többi részétől. A csata intenzitása folyamatosan nőtt. Az angyalok feltett szándéka volt, hogy behatoljanak a templomba és lezárják az átjárót. Kékes színű mágikus fényoszlop emelkedett, mint egy éles tű a város fölé. A negyedik védőháló állította csak meg ezt a halálos sugarat. Úgy tűnt, a két oldal nem bír egymással. A templom keskeny ajtajánál, a védők és a támadok egyre hevesebben harcoltak. A sötétség fiai, jól tudták, hogy ha az ajtó elesik, vele együtt halnak ők is. Az angyalok nem igen tudták számbeli fölényüket kihasználni a szűk hely miatt. A kezdetben nagy lendülettel indult csata elhúzódott és egyre elkeseredettebbé vált. Öt-ök-ik városa most már nemcsak alapjaiban remegett, de egyre erősebb és egyre szélsőségesebb hullámzásnak volt kitéve.

A fizikai világ alapegyensúlya vészesen megborult. A hideg és meleg, a formatartó és formátlan létezésének kényes harmóniája, a mágikus rezgéseknek köszönhetően, kezdett felszakadozni. Így a négy elem is a tűréshatárához érkezett. Öt-ök-ik városában egyszerre volt viharos szél és jégeső, majd egy pillanattal később tűző nap és kánikula. Havazás és napsütés, szél és teljes szélcsend, másodpercek alatt váltották egymást. A negyedik védőgömb most jó szolgálatot tett. Némelyik ház ringatózni kezdett, mintha a föld le akarná dobni őket a hátáról. A középpontban a mágikus fényoszlop egyre csak erősödött.

A kialakult patthelyzetnek Michael arkangyal megjelenése vetett véget. Egy megnyíló fénykapun keresztül érkezett meg, kezét kinyújtva a templom ajtajára mutatott, majd száját egyetlen szó hagyta el. Ez a szó, a teremtő Isten felséges nevének segítségül hívása volt…

A templom ajtaja és az azt védő sötétség fiai egyszerűen eltűntek a semmiben.

Az angyallégiók beözönlöttek a templomba. A csata egy csapásra véget ért. Minden elhalkult, a város elcsendesedett, a mágikus fényoszlop megsemmisült. Csupán az előcsarnok tetején jelenlévő kör alakú lyuk és a fogadó szétrombolt belseje mutatta a harc nyomait. A nap békésen világította meg az előcsarnokban álló Arkangyal alakját. A templomban ugyan még zajlott az utolsó ellenállók megsemmisítése, de ez már nem veszélyeztette Öt-ök-ik városát, sem a fizikai létezést.