Öt-ök-ik városa, 2. rész
Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, feltekintve hatalmas cégért látott, mely nagy betűkkel hirdette, hogy a ház, ahol megállt nem más, mint a hírhedt: Fogadó a kéjes vágyakhoz. Mit volt mit tennie, sóhajtott egy nagyot és belépett az ajtón. Egyből megcsapta orrát az a bizonyos édes és bódító illat, amit legutoljára tanuló korában érzett. Az egész előcsarnokot belengte a tiltott növény vad és buja illatfelhője. A félhomályos helyiség és a bódítószerek jelenléte egyből a legmagasabb védelmi funkcióra kapcsolta tudatát. Jól tudta, hogy az az ember, aki ilyen szert fogyaszt, történjen az bármilyen formában is, öntudatlanul is kaput nyit a démonikus megszállás lehetősége felé. Tudatát és életenergiáját átadja a megidézett lénynek, miközben lelke az alsóbb szférák reménytelen börtönében sínylődik. Kétségbeejtő helyzetéből még a halál sem menti ki, hiszen testétől elválasztott lelke és lebutított szelleme évezredeken keresztül álmodhatja soha be nem fejeződő rémálmát.
Valódi veszélyt most a főpap számára a megszállt test és a torz démoni tudat jelent, ami ajtóként képes funkcionálni a szférák síkjai között. Kiterjesztette hát szellemi látását, hogy feltérképezze a fogadó szellemi erőterét. Már az első pillanatban észrevette a bejárati ajtóval szembeni képet, ami egy háborgó tengert ábrázolt. Valójában egy ügyes védő pecsét volt a tenger habjainak fodrozódásában elrejtve. A művész előre megfontolt szándékkal védte le a házat úgy, hogy csak alapos kutatás után lehessen felismerni az amulettet. Egy kettős pecsétről volt szó, ami kintről is és bentről is védte magát a helyiséget. Im-en, ahogyan tovább fürkészett, sorra ismerte fel a szobrokba és képekbe rejtett amuletteket és talizmánokat. Összesen 12 darabot talált, ami két egymásba fonódó végtelen pentagrammaként ölelte körbe a házat. Ez egyértelművé tette, amit egyébként is jó előre sejtett már, a fogadót szándékosan rejtették el a sötétség fiai. A két összefonódó ötszöget egy farkába harapó kígyó sötét erőtere ölelte körbe. A pentagrammák aszimmetrikus találkozásának alappontjánál egy jól álcázott és védett átjáró nyílt. A védelmeken áthatolva megdöbbenten ismerte fel az ajtón Ahrimán templomának felségjelét.
Önmagán kívül csupán 18 ember tudatát ismerte fel az egész épületben, ami csupán egy előcsarnokból és pár szobából állt, melyek egy rövidke folyosóról nyíltak. Minden szobából egy további rejtett ajtó nyílt ki az alagsorba, ahonnan három kijáraton keresztül lehetett kilépni az épületet körbevevő utcákra, ezáltal gyors és többirányú menekülésre adva lehetőséget szükség esetén. A fogadó félemeleti szintjét teljesen elfoglalta a két nagy raktár és a különszoba. A főpap meggyőződött arról, hogy mindent feltérképezett, majd a Gál-iv-la városában is alkalmazott technikával kihelyezte lelkének több darabját, hogy megfelelő védelembe legyen része. Gondolatában felidézte a matrózt, akivel néhány perccel ezelőtt volt egy kis nézeteltérése, majd hagyta hogy fizikai teste és ruházata átalakuljon. A teljes átváltozás után, immár új álcájában, beljebb lépett az előcsarnokba. Ahogyan áthaladt a kőboltozat alatt, ami az ajtónyílás kiszélesítésével jött létre, halk gongszó hullámzott végig a fogadón. Alacsony, vézna, sápadt szépség lebbent elő a gongszó hallatán a folyosót elrejtő nehéz függöny mögül. Meglátva az enyhén dülöngélő matrózt, negédes mosollyal az arcán így szólt:
– Erős matrózom, bizony sokat nélkülözhettél a tengert járva. Il-il vagyok, a fogadó és a te szolgáló leányod. Bizony jó helyre jöttél, hogy felüdülést és pihenést találj. Én és lánytestvéreim elrepítünk téged a magas gyönyörök édenkertjébe. Frissítő masszázsunk messze űzi erős karodból, a tenger durva szelét. Vagy inkább meleg fürdőnk kényeztetését szeretnéd, hogy utad porát lemoshasd? Puha ágyunk biztosan jobban esik majd megfáradt izmaidnak, mint a hajó kemény és durva fa priccse. Arról nem is szólva, – kacsintott a lány kéjesen – hogy szívesen melléd bújunk, hogy ne kelljen továbbra is egyedül aludnod. Konyhánk meleg étele, friss gyümölcseink és italaink biztosan oltják éhségedet és szomjadat. Természetesen mindezt jutányos áron megszámítjuk neked, mint új vendégünknek, bízva abban, hogy máskor is nálunk szállsz meg.
A matróznak álcázott főpap magában hálát adott, hogy idejekorán megosztotta önmagát, így pillanatok alatt birtokába került az árakkal kapcsolatos információknak, ahogyan azt is érzékelte, hogy Il-il a tiltott szer hatása alatt áll. Lelke azt is megsúgta neki, hogy Il-il valójában nem is lány, hanem kétneműnek született, egy nemváltóval volt tehát dolga. Pillanatok törtrésze alatt lepergett tudatában Il-il szörnyűségesen szomorú élete, amiben több volt a fájdalom, a kétségbeesés és az elkeseredés, mint a nyugodt pillanatok. Egy félresikerült, szeretet nélküli világ nem várt gyermekeként, csak a tiltott szer jelentett számára szabadulást a napi kínok végtelen láncolatából. A reménytelenség és kilátástalanság, együtt a tanulatlansággal, veszélyesen és végérvényesen megmérgezték törékeny, gyenge lelkét. Már gyerekkorában eladták rabszolgának, hogy a család meneküljön a másság terhétől.
Mindezeknek tudatában, Im-en mégis tudta jól, szerepét el kell játszania, a szánalomnak szikráját sem mutathatja a lány felé. Élő orákulumként, előretekintve, szörnyű végzetét is látta e teremtésnek. Látta, ahogyan megnyílik Ahriman rejtett temploma és a mindig éhes démon elé vetik a kiürült testet, a lebutított szellemet, hogy lelke évezredekre bebörtönözve maradjon az alsóbb szinteken. De látta azt is, hogy van remény, és a jövő megváltoztatható. Meglátta a léleknek végtelen harcát, látta a szeretet utáni vágyát és azt, hogy életének kihívásai ellenére a nemváltó képes igazán, tisztán szeretni, és mindezek mellett példamutató kitartással is rendelkezik. Látta különleges képességét, ami messze társai felé emelheti: a szeretetben való szolgálat örömmel végzett hálás hozzáállását a visszakapott életért. Az életnek örömét.
Világossá vált számára, hogy miért vezette ide rejtett képessége. Nem csak a templom és a démoni világok megtalálása volt a cél, hanem a lány. Látta, hogy inkarnációjának sokasága után ott lesz a megtestesült és emberré váló Isten, a földre született szeretet, hogy rövid élete alatt szeretett tanítványaként továbbvigye az ősi fényt. Egyike lesz az akkor élő Tizenketteknek, a kivételes és legfiatalabb tanítvány. Azt is felismerte, hogy még abban a jövőbeni életben is elkíséri, a mostani mélységből fakadó megtapasztalásainak szörnyű emléke.
– Mennyi az annyi Il-il – kérdezte egyszerűen a főpap.
– 20 arany egy napra és mindent megkapsz, amit akarsz – bújt hozzá kihívóan Il-il.
– Áh, sok – legyintett Im-en. Kihelyezett lelkének egy darabja már korábban tudatta vele, hogy 7 és 11 arany között van a reális ár.
– Sok lenne? – kiáltott fel megjátszott színészkedéssel a lány. – Hát minek nézel te engem? Egy olcsó, tanulatlan senkiházinak? – Itt hagyott egy kis szünetet fejszámolást színlelve, majd immár halkabban hozzátette: – Na jó a te kedvedért legyen 15.
– 13, és két napra akarlak.
– Sajnálsz tőlem két aranyat? – háborodott fel ismét, de természetesen az egész csak színjáték volt, aminek persze a főpap tökéletesen tudatában volt. – Rendben, legyen 14 egy napra, ami 28 arany két napra. – Itt szünetet tartott, hogy nyomatékosítsa következő szavait: – Előre fizetsz!
– Rendben – egyezett bele a matróznak álcázott Im-en-táh-op-met, majd leszámolta Il-il kezébe a kialkudott összeget. – Lássuk mit tudsz!
– Olyat mutatok neked matrózom…Jöjj utánam!
Il-il nem a folyosó felé vette az irányt, hanem a félemeleten lévő különszoba felé, ahol fürdő is rendelkezésre állt. Ahogyan felértek az emeletre, abban a pillanatban…