Hitről-hitre, eseményről-eseményre haladtak. Ebben az időtlen állapotban érték őket az első megrázkódtatás nehéz éveinek élményei, éppen a Birodalmak és uralkodóik fénykristályának áttanulmányozása közben. Egy ősrégi beavatott pap életét vizsgálták, mikor a kristály zöld színű derengése és egyenletes rezgése megváltozott. Ak-isz-or tudatában egy másik erő is kezdett megjelenni. Az eddigi egyenletes információáramlás szakadozottá és bizonytalanná kezdett válni. Mintha az eredeti szövegben valaki módosításokat, felülírásokat próbált volna alkalmazni. A kristály szerkezete tiltakozott az átírás ellen. Megőrizve az eredeti történetet és a változtató szándékát is, egymás mellett látta a beavatott pap életét és egy másik történetet is. Ugyanazok a szereplők, ugyanazon helyszíneken, mégis teljesen más szavak hagyták el az eseményben jelenlevő személyek ajkait. Mintha rossz szinkronban látná az ember az életek filmjét. Ak-isz-or finoman jelezte Ted-an-reb-nek, hogy problémát talált az első megrázkódtatás idején játszódó pap életfilmjében. Visszapörgették hát az eseményeket, és most már fókuszáltabban figyelték meg a történetet.
– Ez bizony kristálymanipuláció – állapította meg Ak-isz-or. – Nem úgy néz ki, mintha programozási hiba lenne. Olyan, mint ha valaki az eredeti visszaemlékezés időpontjánál jóval később megpróbálta volna átírni az eseményeket.
– Egyetértek veled barátom. De vajon melyik verzió a helyes?
– Helyes-e egyáltalán a két történet közül valamelyik? – pontosította a kérdés feltevését Ak-isz-or.
– Melyik pap életét is nézzük?
– Ala-ita-taam-ét, sát-il-ib-ats dinasztia 78. uralkodójának, első Emmánuelnek volt a tanácsnoka, közvetlenül az első megrázkódtatás alatti időkben.
– Mit tudunk még róla?
– Mindjárt nézem… – egy pillanatra magába mélyedt, majd folytatta. – Meg is van, Al-it-ta: a vörös út képviselője, első Emmánuel személyes tanácsnoka. A két tűz mellékpapja, az arany fény kontinensének királyi követe a Mu kontinensével folytatott tárgyalásokkor. A látó szem. Soha nem sikerült bizonyítani, hogy összejátszott volna a fekete tűz démonjával, Ahrimannal. Bár sokan suttogták, hogy titkos összejöveteleken is részt vett, soha nem kapták rajta. Az biztos, hogy határozottan érvelt a tárgyalásokkor, hogy utasítsák vissza Mu követeinek kérését.
– Milyen címek ezek? Mit is csinált? – értetlenkedett Ted-an-reb.
– Bocsánat barátom, mindig elfelejtem, hogy nem vagy jártas az első korszak történetében. Ma úgy mondanánk, hogy a tűz rendjének főpapja volt, bár abban az időben 2 személy vezette ezt a rendet, a főpapi címet az kapta, aki az iskolát vezette, a mellékpapi címet, pedig az, aki a király mellett szolgált. A látó szem kifejezés pedig azt jelenti, hogy személyében a királyt kellett tisztelni. Mintha ő és az uralkodó egyek lettek volna.
– Tehát egy fontos ember volt – foglalta össze tömören Ted-an-reb.
– Meglehetősen.
– Akkor ki, mikor és miért, de legfőképpen hogyan próbálta meg módosítani életének fénykristályát?!
– Itt a miért az igazán fontos.
– Ki volt az az Ahriman?
– A vágy legnagyobb démona, A fekete tűz szolgálója, A kapuk őre. Igazából felkelti az emberi lélekben a hatalom és uralkodás iránti vágyat. Minden olyan helyzetben, amikor azt hiszed, hogy az a fontos, ami csak neked jó, már bele is sétáltál a hálójába. A rend és a szolgálat ellenfele. Ő maga a csábítás édes íze.
– Nézzük meg ezt az életet még közelebbről, úgy érzem fontos dologra bukkantunk…