44. cikk – A víz főpapjának „levele”, fénykristály töredék

A nagyböjt utolsó hetének megkoronázásaként, tovább folytatom annak a fénykristálynak a leírását, amit “véletlenül” találtam meg a blog írása közben, és már idéztem belőle. (37. cikk – A tűz főpapjának „levele”, fénykristály töredék és a 42. cikk – A levegő főpapjának „levele”, fénykristály töredék címmel) A kipontozott helyeket, vagy nem értettem, vagy nem kívántam megosztani. Mindenkinek jó olvasást kívánok!

Lekszikov Attila


Ezt a „levelet” barátom, ha nevezhetlek így, az idő végtelen örvényléséből, az évezredek óceánjából írom neked, én, akit egykoron neveztek Ak-in-se-gi-maat-nak, a víz rendjének főpapjának, az erőt adónak, még a beszélő fény kontinensén.

Világosítsa meg elmédet az EGYetlen, hogy szellemedben mindig halld a néma beszédet, és annak teremtő kapuját megleld. Gondolataid, ami szellemed végtelen szárnyalásának végkifejlete, nem más, mint a néma beszéd. Tanúbizonyság ez számodra, az egyetlen és szeretetteljes, és mindig dobogó létezésnek, vagyis Istennek. Gyermekem, tanuld meg hát jól: Bár gondolatban végtelenül szabad vagy, de e szabadságod egyben legnagyobb korlátoddá is válhat, hiszen itt találod létezésed legnagyobb felelősségét is. Nem mindegy ugyanis, hogy elméd vetítővásznán milyen gondolatoknak is adsz teret. Te, és csak is te vagy az, aki a fény betűit beírod a vászonba. Vagyis te vagy az, aki elméd felfogóképessége miatt megértheted az egyetlen csodát, azaz magát a létezést, annak teljes aspektusában. Így, amilyen gondolatokat megjelenítesz lelked tájékán, azt egyben létezőként meg is erősíted életedben.

Barátom, tested csodája tehát az anyagba sűrűsödött fénybetűk csodája. A szellemi erőd által létrehozott és valóságként elismert fénygondolatok.

A teremtésed a szellemedben megismételt első alkotó, vagyis a teremtő EGYség kétségek nélküli használatában van. Ezalatt azt értsd, hogy nincsen olyan gondolat, amit képes lennél elgondolni és Isten már ne alkotta volna meg. Létezésed szellemi választásaid jelenben lévő függvénye. Amikor elgondolsz egy gondolatot, csupán választasz a végtelen gondolatok tárházából. Pont úgy, ahogyan kristálytermeinkbe lépve választasz egy kristályt, ha olvasni kívánod azt. Természetesen, ahogyan a kristályoknak is meghatározott struktúrájuk van, ugyanúgy a gondolatoknak is létezik ilyen struktúrája. A szellemi megélés és a teremtés struktúráját azonban, nem az elméd végtelen szárnyalásában lehet felfedezni, hanem csak az érzelmek tengerében találhatod meg, ugyanis a teremtés nem szellemi, hanem lelki folyamat. Nézd meg az óceán végtelensége fölött fújó parti szelek szárnyán birtokra kelő madarak röptét. Ugyan a szellem mozgatja, azonban az óceán élteti őket, fészküket pedig a partra rakják.  Ilyen vagy te is gyermekem, és ilyen az életed is. Egy vagy te e madarakkal. Elméd mozgat, lelked éltet, tested lehorgonyoz az anyag végtelenjébe.

Gyermekem, hatolj le tehát a szellem mélységén át az érzések végtelen óceánjába.  Éld tehát át és érezd meg a szeretetben rejlő óvó és védő impulzusokat, hogy el tudd dönteni, számodra az egy rendszerében rendben levő-e egy helyzet. Ezt úgy érheted el a legkönnyebben, ha …

Zárom hát „levelem” elpecsételve, lelked tisztaságához mérve, hogy csak akkor tudd olvasni, ha bejárva létezésed csalóka útvesztőit, szíved újra az EGY felé közelít. Biztosan felismerve, hogy a szeretet téged el nem hagyott soha. Ha majd méltóképpen azon vagy, hogy szolgáld önmagad teremtéseinek boldogságát, adva az EGY-ből, hogy Egységbe kerüljön, ami EGY volt EGYKORON.