37. cikk – A tűz főpapjának „levele”, fénykristály töredék

Ha hinnék a véletlenekben, akkor azt mondanám, hogy véletlenül bukkantam erre a kristályra, a blog cikkeit írva. A teljes kristály sokkal hosszabb, és úgy sejtem sokáig fogom még olvasni. A kipontozott helyeken vagy nem értettem, vagy nem kívántam megosztani. Mindenkinek jó olvasást, és elnézést, hogy a történet szálait megszakítottam, de úgy gondolom, hogy itt a nagyböjt előtt, aktuális tudást tartalmaz.

Lekszikov Attila


Ezt a „levelet” gyermekem, ha nevezhetlek így, a múlt kútjából, évezredek ösvényéből írom neked, én, akit egykoron neveztek Im-en-táh-op-met-nek, a tűz rendjének főpapjának, az élő orákulumnak, még a beszélő fény kontinensén. …

Áldás és békesség legyen a te lelkeddel és az örök EGY vezessen választott utadon. Szívem szeretetével és elmém bizodalmával vallom, hogy az örök EGY elkísér téged, még akkor is, amikor tudatod önnön zabolázatlan volta miatt, a teremtés örvényének ellentétes hatásait élvezi. …

Gyermekem! A szenvedés ösvényéről csak akkor léphetsz le, ha életed elfogadáson nyugszik. Elfogadnod elsősorban önnön teremtői mivoltadat szükséges. Kérlek, egyesítsd szellemedben, még a sötétség óráiban is a két tűz örök törvényét. Megadom neked most a kulcsot, ami arra szükséges, hogy az EGY végtelenjét megéld. …

A két tűz, ami egyaránt lobog benned, nem ellentétei egymásnak, hanem egy mást tökéletesen kiegészítve hozzák létre önmagadat. Szellemed az EGY kegyelméből létezik, és az EGYET felfognod a tudatod segít. Így maga az EGY engedi, hogy szellemi létezőként tudj és tudatod felfogásában, maga az EGY érti meg önmagát. …

Szerelmetes fiam, kérlek, minden gondolatodban ismerd fel tehát az EGY által neked adott tudatot. Ez a tudat segít neked életre hívni magát a létezésedet. Tudd és értsd, lényed léte csupán illúziójában tér el az EGY-től. …

Ahogyan csupán önnön létedet korlátozni az Ítéleteid segítenek. Amennyiben állítasz, állításod egyben tudatod terméke, ami teremti életedet. Maradj meg kérlek a kérdések színterén, és hagyd az állításokat másra.

Mert aki kérdez, az bizony elfogadó állapotban van, aki állít, az elhatárolódó állapotban van. A befogadó megérti a csodát, az állító vágyja csupán azt. …

A kérdező nyitott az alázatra, egyben cselekszi is azt. Léte minden pillanata az EGY végtelen létéhez kapcsolódik. Az állító, önnön létének állítása miatt szenvedi létének hiányát.

Gyermekem, kérlek, tapasztald meg a magasabb felé való alázat méltó gyümölcsét. Keresd, ami neki jó. Így az EGY teremtő szava szól tudatodban. Így belülről éled meg az EGY csodáját. …

Gyermekem, kérlek, kerüld az állítások viharát, folyton körbe és körbe futó gondolatok szellemi kavalkádját. Mert nyugalom nem a tények makacs ismétlésében van, hanem a belső pont a béke szolgálatában érhető tetten. …

Ki magát saját tudatával élteti, a létezést szenvedi.

Ki az EGY jelenét érzi, kint önmagát éli.

Zárom hát „levelem” elpecsételve, lelked tisztaságához mérve, hogy csak akkor tudd olvasni, ha bejárva létezésed csalóka útvesztőit, szíved újra az EGY felé közelít. Biztosan felismerve, hogy szeretet téged el nem hagyott soha. Ha majd méltóképpen azon vagy, hogy szolgáld önmagad teremtéseinek boldogságát, adva az EGY-ből, hogy Egységbe kerüljön, ami EGY volt EGYKORON. …

….