35. cikk – Az arany négyzet rejtélye, 7. rész

Jeg-reg elindult, hogy összepakolja cuccait és ekkor még nem tudta, hogy ez az út lesz majd, ami évezredekre meghatározza életét. Azt sem tudta, hogy ez lesz az a bizonyos NAGY ÚT, egész létezésének legfontosabb útja. Mert minden út egy kis lépéssel kezdődik, ahogyan ezt a bölcsek is mondják. Ez a kis lépés Jeg-reg esetében egyenlő volt azzal, hogy meglepetten elindult a hálókörlete felé. Fejében cikáztak a gondolatok, mellkasában dübörgött a szíve. Érezte, hogy mindkét erőközpont teljes intenzitással működik. Mély hasi légzésre váltott, hogy elgyengült alsó erőközpontját megerősítve, remegő lábainak is parancsolni tudjon.  Ahogyan kilépett az oszlopos előcsarnokba, maga mögött hagyva a templom fülledt levegőjét, érezte, hogy egyre gyorsuló ütemben tér vissza az erő a lábaiba. A friss levegő és a szent liget fáinak látványa újult lendületet adott félelemtől terhes nyugtalan lelkének. Biztos volt benne, hogy van még ideje, tudatának perifériáján ott érezte mesterének, Ak-et-ma-ata-nak szeretetteljes figyelmét. Úgy érezte, ideje tudatos kapcsolatot kialakítani mesterével, így figyelmét tudatának erre a területére helyezve lecsillapította gondolatatit, és magában megszólította mesterét:

– „Mester?” – a válasz biztosan és teljes erővel érte. Olyannyira, hogy ösztönösen megállt menet közben.

– „Igen?” – a szavak nem tükrözték teljesen Ak-et-ma-ata hanghordozását, sőt, inkább, mint ha magában beszélt volna. Mégis valami azt súgta neki, ez több mint ő, ez több, mint amikor magában gondolkodik. Volt valami nehezen megfogalmazható ebben az igenben. Energia vagy inkább szeretet, erő és gyengédség, távolság éppen úgy, mint közelség.

– „Miért izgulok mester?” – próbálkozott Jeg-reg, aki még mindig egy helyben állt az utolsó oszlopsor mellett. Elméjében ismét felcsendültek a szavak:

– „ Az izgulás a lelked állapotából adódik. Amikor a lelked útján jársz, akkor a lélek teremtő energiát közvetít neked az áramlásból, a folyóból. Ettől az áramlástól szellemed, mint felismerő tudat, mozgásba jön. Ezt a mozgást fordítod te le izgalmi állapotra. Ilyenkor tested sejtjei készültségbe kerülnek. Finom és durva testeid telítődnek teremtő energiával, megújulnak és felfénylenek. Elmeműködésed gyorsabbá és szétszórtabbá válik. Mivel a megértés nem csak egy tudatállapoton történik, így a tudatállapotok közötti határvonal elmosódik. A tudatalatti, a normál éntudat, a felsőbb éntudat, mind rendezi az ilyenkor megjelenő energiákat. Felső energiaközpontod éppen úgy felpörög, mint ahogyan a középső és alsó energiaközpontod is. Ezt nevezed te izgalmi állapotnak, mi inkább felébredésnek hívjuk. A tudat jelenbe levésének alapvető jellemzője, hogy mindig tudatosan csatlakozik a van végtelen energiájához. A felébredt tudatú ember éppen úgy valóságnak éli meg ezt az érzetet, ahogyan az álmodó valóságnak éli meg álmát. De menj és készülődj, ideje indulnunk!”

Jeg-reg hirtelen magára maradt a kiüresedett létben. Tudta, hogy az elmebeli kapcsolat mestere akaratára megszakadt. Ott állt egyedül, de erőtől duzzadva. Érezte az elé jövő jövőt. Tudta jól, izgalmas és felemelő lesz. Most már határozott léptekkel indult el hálókörletébe. Odaérve magához vette váltásruháját és maroknyi személyes tárgyait. Egy kezében elfért mindene.

Az ajtóból még visszanézett üres ágyára. Érezte, hogy majd valamikor, egy távoli időben, egy távoli helyen, valahol a létezés szintjei között, elvégzett feladatának jutalmaként visszatérhet ebbe a szobába. Valamikor…

Egy mély lélegzetvétel után a jól ismert áldással köszönt el szobájától:

– Legyen meg a teremtő szeretetteljes akarata!