32. CIKK – A TEREMTÉS ALAPJAI, 7. RÉSZ

A látófénykör bezárult és Ah-met fáradtan rogyott le robogójára. Még egy lélegzetnyi ideje sem volt, amikor észrevette, hogy a pajzson túl több helyen nyílnak a fénykapuk és angyallégiók lepik el a város és az iskola körüli területet. A pajzs túloldalán, egy fénykapu pont vele szemben nyílt meg, ahol Sol-kim és egy angyal várakozott, hogy a főpap átjárhatóvá tegye számukra a védőpajzsot. Gábriel arkangyal, mert ő volt az, bíztatóan mosolygott rá, kezét üdvözlésre emelte. Ah-met gondolatának parancsára az átjáró megnyílt. Sol-kim és Gábriel belépett. Mint két régi jó barát, úgy üdvözölték egymást, mellőzve minden formalitást.

Ted-an-reb és Ak-isz-or, miután sietve elhagyták a légitornyot, éppen a kristályteremben társalogtak Ak-ire-vel, az As-ah-ka könyvtárosával, amikor elérte őket a főpap riasztása.

– Itt Ahm-met-tá-ahm, a főpap beszél. Minden tanulót és tanárt arra kérek, hogy azonnal jelenjen meg a fogadóteremben!

A könyvtár kettős védelme vörösen felizzott, ahogyan felnagyítva mutatta az Ah-met által újonnan létrehozott védelmet az iskola körül.

– A Főpap lezárta a várost, Lyéz-sev, Lyéz-sev! – visszhangoztak a falak.

A könyvtár kiürült, a három beszélgetőtárson kívül mindenki a fogadóterembe sietett. A könyvtár állandó védelmét elhagyva egy másodikos tanuló, a meditációs olvasószobában otthagyott jegyzeteiért akart visszafordulni, de megdöbbenve tapasztalta, hogy nem léphet be a könyvtárba.  Ak-ire szólt neki:

  • Nem tudsz már visszajönni, siess a fogadóterembe! Jegyzeteid itt megvárnak, míg a főpap feloldja a zárlatot. Most menj!
  • Barátaim, – fordult Ted-an-reb és Ak-isz-or felé – életemben most látok először főpapi teljes engedély kristályt. Fontos ügy lehet, amiért idefáradtatok. Mindent megteszek, amit csak kértek.
  • Köszönjük könyvtáros, a Birodalmak és uralkodók fénykristálya mellett a Krónikák könyvének fénykristálya is érdekel minket. Ezen kívül el szeretnénk olvasni minden írást, ami a fekete tűz képviselőjéről, a magát „fényhozónak” nevező egykori angyalról szól. Különösen érdekel minket, a „szépasszonyok” szerepvállalása a második megrázkódtatás idején.
  • Elég-elég! Ez eddig már több mint 50 kristály, és nem biztos, hogy mindent fejben tartottam, amit eddig felsoroltatok – szakította félbe Ak-isz-or-t a könyvtáros. – Üljetek le, hozom az olvasnivalókat.

Ted-an-reb és Ak-isz-or meditációs pózba helyezkedtek és megkezdték a torlasztó légzést: lábaikat keresztben maguk alá húzva, gyors hasi légzésbe fogtak. Kilencszer kilences ritmusú lélegzetvétel után mély, torokból képzett „aum” szót mantráztak. A gyakorlat hatására elméjük kiüresedett, figyelmük fókuszálttá vált. Ebben az állapotban tért vissza hozzájuk Ak-ire, mindkét kezében egy-egy poros, ősrégi pecséttel lezárt kendőt tartott.

– Siettem, ahogyan tudtam. A Birodalmak és uralkodók első két kötete a zárolt részlegből, – biccentett fejével a kezében tartott kendők felé – legalább 500 éve nem olvasta őket senki.

Ak-ire intett kezével és a kendők kicsomagolódtak. A két füstkvarc kristály felizzott, ahogyan napvilágra kerültek. Ted-an-reb és Ak-isz-or kinyújtotta tudatát a zöldes derengés felé és ezzel elindult az olvasás. Tudatuk képernyőjén egy ősrégi mester szavai kezdtek életre kelni. Nevek és nemzetségek, uralkodók és események elevenedtek meg végtelen pontossággal. Államalapítások, szerződések, viszályok, ármányok és békekötések elevenedtek meg hosszú-hosszú sorokban, mind feltűzve egy végtelen idővonalra.  A két kiválasztott elméjében kezdett kialakulni a fényspirál kettős szerkezete, ahogyan a két kiegészítő erő tökéletes harmóniában összefonódott. Felismerték, hogy a lélek DNS fényspiráljának minden egyes kapcsolódása az anyagi univerzum egy-egy történésének feleltethető meg. A meditáció végtelen békességében lelkük újra átélte az Egy teremtésének csodáját. Ítéletmentességükkel párhuzamosan lelki elfogadásuk és teremtő erejük is folyamatosan nőtt, tágult. Arcukon a rend végtelen nyugalma tükröződött. Elfogadták, megértették, hogy ami volt, éppen úgy jelen van, mint ami lesz. Hitről-hitre, eseményről-eseményre haladtak. Ebben az időtlen állapotban érte őket  …

(folytatása következik)