29. cikk – Az arany négyzet rejtélye, 6. rész

– Jeg-reg, kérlek gyere ide hozzám! – szólt tanítványának a főpap.

Jeg-reg meglepődötten indult el mestere és az angyal felé. Zaharael és Ak-et-ma-ata az oltár előtt várták. Jeg-reg zavarban volt, hiszen nem tudta, hogyan illik üdvözölni egy angyalt, életében most volt először testközelben egy fénylénnyel. Úgy gondolta, hogy az általános üdvözlő formula megteszi, így hát mivel nem volt jobb ötlete, mestere irányába fordult és belekezdett a köszöntésbe:

– Ma is alázatosan és szeretetteljesen szolgálok minden létezőt, mert én és a kimondhatatlan egyek vagyunk…

– Köszönöm Jeg – szakította félbe mestere. – Engedd meg, hogy bemutassam neked Zaharael arkangyalt. Szeretne veled beszélgetni.

– Zaharael vagyok, az odaadás angyala, üdvözöllek tanítvány. A Tizenkettek áldása legyen veled.

– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat, mindig és mindenkor – válaszolt illően Jeg-reg.

– A magastorony képviseletében vagyok jelen Jeg-reg. Már régóta figyelemmel kisérem életedet. Kiváló képességeid méltó feladatra választottak ki téged. Sajnos tanulmányaidat egy időre félbe kell szakítanod és el szükséges kísérned mesteredet a fővárosba – fejezte be mondandóját az angyal. Majd nevetve hozzátette: – Úgy tudom, mesterien bánsz a légirobogókkal, még kimondottan tiltott területen is…

Jeg-reg elpirult, soha nem gondolta volna, hogy kalandjának híre megy a kontinensen. Úgy történt, hogy a légirobogó éves bajnoksága után, mikor már hazafelé tartott csapattársaival, egy napra megszálltak a főváros külső negyedébe, hogy megünnepeljék az iskolák közti bajnokságon elért első helyezésüket. Ilyenkor, ahogy az lenni szokott, kicsit lelazultak, bolondoztak, kicsivel több kedélyjavítót fogyasztottak. Hát igen, az isteni nektár feloldja az emberben a gátakat. Az ünneplésbe már jócskán belemerültek, az idő is elszaladt velük, így az este az Édenkertben érte a csapatott, pont az almafák közelében, Gál-iv-la bejáratánál. Szó-szót követett, az elfogyasztott nektár kifejtette feltüzelő hatását a fiatalokon, így fogadást kötöttek. Társai azt mondták Jeg-reg-nek, hogy nem mer légirobogón behajtani a tiltott negyedbe és hozni onnan egy fekete virágot. Maga sem tudta, hogy miért, de már pattant is fel légirobogójára. Nem sokkal később, egy virággal a kezében jelent meg. Természetesen ő lett a nap hőse. Ahogyan végiggondolta az alig három hónapja történt eseményeket, piros arcszíne falfehérré változott. Lehet, hogy azért van itt az angyal, hogy számon kérje őt? Kizárják az iskolából?!

Töprengéséből hangos nevetés hozta vissza a jelenbe. A kiürült templomban felerősödve hallatszott mestere, Ak-et-ma-ata és az angyal, Zaharael nevetése.

– Nyugodj meg Jeg – válaszolt két nevetés között mestere –, azért még nem küldenek angyalt valakire, mert belépett a tiltott negyedbe.

– Sőt – szólt bele Zaharael –, inkább az érdekelne, hogy hogyan tértél vissza ép elmével Gál-iv-lá-ból. Bizonyára te is tudod, hogy az elmúlt évezredek alatt csupán az orákulumok voltak képesek ilyesmire.

– Hát… nem… – ismerte be Jeg-reg. Halványan ugyan felsejlett benne, hogy illene ezt tudnia, mert mintha év elején, az Idők és jelei órán beszélt volna erről tanára… De mentségére legyen mondva, nem volt ideje áttanulmányozni a Birodalmak és fénykorok kristályát, így a vizsgáját is halasztotta ebben a félévben.

– Hát, látom lesz mit bepótolnod az utazás ideje alatt – szólt az angyal.

– Utazás? – kérdezett vissza meglepetten Jeg-reg, mert valójában csak most jutott el elméjéig a szó.

– Igen Jeg-reg, jól hallottad, velem jössz a fővárosba – vette át a szót mestere. – Most menj és készülj el, egy órán belül indulunk a fővárosba. Ja és kérlek, hozd a légirobogód is.

– A Tizenkettek áldása legyen veletek – hajtotta meg fejét Jeg-reg.

– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat, mindig és mindenkor – válaszolta közösen Zaharael és Ak-et-ma-ata.

Jeg-reg elindult, hogy összepakolja cuccait és ekkor még nem tudta, hogy ez az út lesz majd, ami évezredekre meghatározza életét. Azt sem tudta, hogy ez lesz az a bizonyos NAGY ÚT, egész létezésének legfontosabb útja.