27. cikk – Irány a főváros

Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum, felkelt asztalától, hogy a vörösesen felkelő reggeli napfénybe suttogja szavait:

– Eljött hát az idő – kezével a védelem mudráját mutatva, elméjében felidézte a tűz rendjének alapító mantráját. A mantra hatására a torony tetejéből éles aranyfény tört elő és kupola formában a rend kolostorára és iskolájára borult. Szivárványosan izzó színe versenyre kelt a felkelő nap sugaraival. A védelem köre állandóan változtatta színét, ahogyan az idő és tér dimenziókat egymás után áthatva zárta a létezés síkjait, így alakítva ki egyre áthatolhatatlanabb védelmet. Im-en, mindent látó szemeivel élvezettel figyelte a védelem kialakulását, majd megérintve nyakláncát, mely felerősítette hangját, így szólt:

– Itt Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum. Rendünk minden tagja azonnal jelenjen meg a fogadóteremben, beleértve minden tanulót és tanárt! Az élő tűz áldása világosítson meg titeket!

Szavai hatására maga az élő orákulum szellemült át és számtalan főpap lépett ki belőle a másodperc tört része alatt, hogy elinduljon és személyesen adja át üzenetét a rend tagjainak.  A fogadóterem ajtaja kinyílt és a tűz oltárának két serpenyője felizzott. Az éjszakai szolgálatot végző papok elképedve nézték a kora hajnalban megjelenő védelmet. Már több mint 600 éve nem kellett lezárni az iskolát és a templomot. Az iskola és a templom is felbolydult, mint egy méhkas. Mindenütt emberek jelentek meg, hogy szapora léptekkel a fogadócsarnokba siessenek. A máskor csendes és elmélyült tekintetek most izgalmat sugároztak. A védelem körén túl, a város korán kelő lakói izgatottan mutogattak az iskola felé, ami nem is csoda, nem mindennapi látványra ébredtek.

Im-en-táh-op-met szemét nem kerülte el, hogy a védelem kupoláján kívül, itt-ott fényutak nyíltak a semmiből és angyallégiók jelentek meg. Pirosas izzásuk még belevegyült a reggeli napfénybe. A torony magasságában megnyíló fényúton ismerős alak jelent meg. Erős, mélyvörös izzása, délceg tartása, belülről tündöklő szépsége és kezében tartott kardja kíséretének számos tagjával együtt jelezte Micha-él arkon érkezését.  A főpap és az arkon pillantása találkozott. A védelem kupolája a főpap egyetlen intésére szétnyílt és az arkon belépett. Erőtől tündöklő felséges alakja, mélybíbor színű ragyogása, hatalmat sugárzó kiállása éles ellentétben állt kedves és mosolygós szemével.

– Üdvözöllek főpap, a Tizenkettek áldása legyen veled!

– Legyen meg a teremtő egyetlen igaz és szeretetteljes akarat, mindig és mindenkor – válaszolt illően Im-en-táh-op-met. – Üdvözöllek iskolánkban ismételten Michael, Isten hatalmának hercege. Köszönöm szépen, hogy ilyen gyorsan eljöttél.

– Mindig szívesen teszem tiszteletemet nálatok, orákulum. Amennyiben jól sejtem, most nem a vizsgáztatás miatt hívtál, hisz 600 éve nem mozgósították az iskola védelmét. Ha bármiben a segítségedre lehetek, csak szólj, légióimmal a rendelkezésedre állok.

– A két tűz egyensúlya megbomlott…..de jöjj szobámba Michael, folytassuk ott a beszélgetést!

Visszalépve az erkélyről a főpap elfoglalta helyét az asztala mögött. Michael kíváncsi tekintete kérdően szegeződött rá. Pár pillanatnyi mélységes csend után, Im-en így szólt:

– Aggodalom nyomasztja lelkemet és borús gondolatok telepednek elmémre, Michael. Olyan, mintha Gál-iv-la városában bolyonganék. A két tűz serpenyőjének egyensúlya megbomlott, kutatásaim a múltban félelemteljes jövőt sejtetnek. A levegő rendjének főpapja aktiválta a Vének tanácsát…

– Elnézést, hogy a szavadba vágok főpap, de van, amiről még nem tudsz. Ahm-met-tá-ahm főpap ellen merényletet kíséreltek meg. Sol-kim parancsnok és a magas torony őrsége már a levegő rendjének iskolájában van, Zhariel pedig a föld elemének templomába utazott.

– Ezek a hírek csak még tovább erősítik aggodalmamat. Először merénylet a felvigyázók ellen, most meg a támadás Ahm-met főpap ellen…. – sóhajtott Im-en -, szívem nyugtalan. A tanítás biztonságáért lezártam az iskolát.

– Jól tetted orákulum! Magam sem cselekedtem volna másképpen. Már épp útra készülődtem, mikor védelmed felállításának híre eljutott hozzám, ezért tudtunk oly sebesen itt lenni. Iskoládat bízd csak ránk. Légióim, megerősítve a te védelmeddel biztosítják minden tanuló és tanár épségét. Utazz el a fővárosba, rád most már ott van szükség!

– Köszönöm nagylelkű segítségedet. Szívem megkönnyebbült, hogy biztonságban tudhatom szeretett iskolámat. Most menjünk, bejelentem távozásomat. Ahogy hallom, a rend minden tagja megérkezett már a fogadócsarnokba.

Im-en-táh-op-met, éppen hogy befejezte mondatát mikor halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Az ajtó kinyílt és az ügyeletes pap lépett a szobába. Ahogy meglátta az angyalokat, fejét lehajtva meghajolt.

– Mondjad, barátom! – adta meg az engedélyt a szólásra Im-en.

– A rend vár téged főpap. Mindenki a fogadócsarnokban van.

– Köszönöm! Távozz és foglald el a helyed te is!

– A Tizenkettek vezessék léptedet a szeretet fényútján – köszönt el illedelmesen a pap és elhagyta a szobát.

A pap távozása után Im-en, Michael és angyali kísérete kilépett az erkélyre és légi robogóra pattant. Még a torony felénél sem jártak, amikor a fanfárok hangja először felhangzott lent a fogadóteremben, jelezvén a főpap és kíséretének érkezését. A fanfárok hangja másodszor is végigsüvített a légen, amikor a kompánia a kapuhoz ért. A pontos időzítésnek köszönhetően a fanfárok éppen akkor hangoztak fel harmadszorra, mikor a csapat a terembe lépett. A rend tagjai mélyen meghajtották magukat, míg a kíséret az oltárhoz nem ért.

– Áldás és békesség, a Tizenkettek végtelen szeretete legyen veletek! Kérlek, álljatok fel! Feladatom elszólít, bemutatom nektek Michaelt, ő veszi át a feladataimat, míg én a fővárosban leszek. A kívánságom az, hogy a tanítás és a kutatás a megszokott rendben haladjon. A templomot és az iskola védelmének sugarát senki nem hagyhatja el. Minden további kérdéssel vagy kéréssel forduljatok Michaelhez.

A teremben állók némán vették tudomásul az orákulum szavait. Máskor is előfordul már, hogy a főpap távozásakor Michael helyettesítetté őt. A furcsaságot a védelem felállítása és a nagyszámú angyali légió jelentette, de erről nem tett említést a főpap. Természetesen szó nélkül elfogadták döntését.

– Világosítson meg benneteket az egyetlen és mindenhol jelenlévő, örök szeretet távollétemben is – emelte fel áldásadón kezét Im-en-táh-op-met, ezzel jelezvén a gyűlés végét, és hogy mindenki térjen vissza napi feladataihoz.

– Ideje indulnod orákulum – fordult a főpap felé Michael, amint a fogadócsarnok kiürült. – Legyen veled a hit tüze és oszlassa el elmédben a borús gondolatokat! Felajánlanám angyalaim védelmét, ha nem tudnám, hogy te magad sokkal jobban vigyázol magadra, mint angyalaim rád – mosolygott az arkon -, és azt is tudom, szereted egyedül járni az utad.

– Köszönöm a felajánlást Michael, de igen, jól ismersz, valóban az egyedüli utazást választom. Úgy döntöttem, nem fogok annyira sietni, így egy kicsit élvezhetem a kontinens szépségét is utazásom alatt.

Így történt hát, hogy a tűz rendjének főpapja 600 év után elhagyta szeretett iskoláját a tél előtti hónap 21. napján.