26. cikk – A teremtés alapjai, 6. rész

Ami ezután történt az több volt, mint amit leírni lehetséges volna. A 24 trón felizzott és önmaga fölé emelkedett. Ted-an-reb és Ak-isz-or megdöbbenten figyelték az eseményeket. A teremben most már nem egy, hanem két tanács foglalt helyet egymás felett lebegve. Mindketten tudták, hogy az előző pillanatokban tér-idő hajlítás szemtanúi voltak. A felsőbb szinten álló tanács kikerült az idő fogságából és egy időtlen dimenzióba húzódott vissza, hogy innentől minden egyes pillanatban a főpap rendelkezésére álljanak. Az alsó Ahm-met-tá-ahm szeretetteljesen megölelte Ön-pap-őf-öt és áldásra emelt kézzel így szólt:

– Tisztelt tanács, köszönöm együttműködéseteket! Világosítson meg benneteket az egyetlen és mindenhol jelenlévő örök szeretet, és a Tizenkettek áldása legyen veletek!

– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – hangzottak fel az ősi szavak egyszerre 26 torokból.

Az alsó tanács tagjai felálltak trónjukról és fénykaput nyitva elhagyták a termet. A mennyezet helyén levő arany fénycsarnok tanácsnokai mozdulatlanul ültek továbbra is helyükön. Néma ajkukon időnként halvány mosoly látszott. Csupán sejteni lehetett, hogy néma beszéd zajlik közöttük. A külső szemlélőnek úgy tűnt, mintha nem is vennének tudomást az alant zajló eseményekről. A felső 24 fénytrónusból csupán egy, Ahm-met-tá-ahm helye volt üres. Mindössze egy halvány derengés jelezte, hogy tulajdonosa itt is, és valahol máshol is jelen van egy személyben, mint egy közvetítő szerepet töltve be ég és föld között. Ahm-met miután megszemlélte a kiürült termet, elindult segítői felé:

– Ted-an-reb, Ak-isz-or, fontos feladatom van számotokra! Menjetek el és keressétek meg az Asah-ka-ból, rendünk tudásának tárházából, A birodalmak és uralkodók fénykristályát. Emellett A krónikák könyvének fénykristálya is érdekel. Kérlek, olvassátok át őket és gyűjtsetek ki minden olyan információt, ami a fekete tűz képviselőjéről, a magát „fényhozónak” nevező egykori angyalról szól. Különösen érdekel, a „szépasszonyok” szerepvállalása a második megrázkódtatás idején. A feladat fontos, ezért minden egyéb feladatotok alól fel vagytok mentve! Bízom bennetek!

Ahm-met, miután befejezte mondandóját, kezével körkörös mozdulatot tett és egy kristály jelent meg tenyerében. Átnyújtotta Ak-isz-or-nak, majd áldást adó kéztartással így szólt:

– Adjátok oda ezt a könyvtárosnak és mindenben segítségetekre lesz! Világosítson meg benneteket az egyetlen és mindenhol jelenlévő örök szeretet, és a Tizenkettek áldása legyen veletek!

Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – válaszolt a két kiválasztott, majd meghajolva elhagyták a termet.

Ahm-met most már tényleg egyedül maradt a légtoronyban, nem számítva a feje felett ülésező Vének tanácsát. Gondolataiba merülve lépett ki a Fő torony leszállópályájára, ahol légirobogóját hagyta. Újra érezte a légi őrség letapogató jelenlétét, majd az engedély megkapása után elindult lefelé a légi robogóval. Most is, mint mindig, érezte a szabadság és az egység mély és semmihez nem fogható érzését.

Amint elhagyta a lezárt övezet határát, a semmiből egy hatalmas tűzgolyó csapott le a robogóra és utasára. Ahm-met csupán páratlan ügyességének és messziföldön híres reflexeinek köszönhetően tudott kitérni a tűzgolyó elől. A második pont akkor csapott le rá, amikor egyenesbe kívánta hozni a járművet. Szinte tudattalanul, mégis teljesen tudatosan törtek elő szájából a pajzsvédelem szavai. A fénypajzs hatástalanította a támadást és szikrázó arany fényzuhatagként lökte félre a további, több irányból záporozó tűzlabdát. Ahm-met meglátta támadóját, sőt támadóit. Heten voltak. Szájából szédítő gyorsasággal törtek elő a mantrák és hatalmas szélrohammal intézte el az első felfedezett támadót, aki meglepett arckifejezéssel hullott alá légirobogójáról. Éppen egy félig elmondott varázsige közben zuhant a semmibe, ideje sem volt reagálni. Három másik társa abbahagyta a támadómanővert és nagy sebességgel irányt változtatva indult megmenteni őt. A fénypajzs nyöszörögve recsegett-ropogott az egyre erősödő támadások erejétől, félő volt nem bírja sokáig. Ahm-met pár fürkésző pillantást vetett támadóira. Bár mindegyikük arcát csukja fedte, egy pillanatra mégis sikerült meglátnia egyikük maszk alá rejtett szemét. Ez éppen elég volt neki, hogy tudatát felfogja, és elméjének mélyére hatoljon. A támadó nem is tudta, hogy mi történik vele, tudata teljes mértékben feladta a működést és agya belülről robbant fel a mérhetetlenül erős energia hatására. A fej nélküli test, és így az irányítás nélkül maradt robogó zuhanni kezdett a semmibe, a talaj felé. Már csak ketten voltak a merénylők, így taktikát változtattak. A távolabbi, a tűzgolyók helyett jégcsapokkal kezdte bombázni a túlterhelt pajzsot, a közelebbi kést rántott, majd robogóját teljes sebességre kapcsolva belevágódott a pajzsba. Ah-met már készen várta a támadást. Nyugodt, halk szó hagyta el az száját és a pajzson átlepő merénylőt egy légörvény fogadta. A mini hurrikán megcsavarta a támadó kezét és a kés a saját szívében állt meg.  A megmaradt egy támadó ezt látván hátat fordítva próbált menekülni, de Ah-met nem engedte. Tudata kinyúlt és fényketrecbe zárta a merénylőt. Lenézve még látta, ahogyan a három merénylő még a talaj előtt eléri zuhanó társát és fénykaput nyitva eltűnnek a semmibe. Figyelmét most az elfogott merénylőre irányította, de legnagyobb megdöbbenésére a fényketrecben ülő merénylő halott volt. Saját kezével végzett magával.

Az egész harc csupán pár másodpercig tartott. A főpap néhány mély lélegzetet vett, majd gyorsan elsuhant a lebegő város felé, maga után hozva a fényketrecbe zárt, halott merénylőt. Miután megérkezett, kezével megérintette főpapi nyakláncát, majd egy rövid szó hagyta el száját:

– Lyéz-sev.

A nyaklánc felizzott és az iskola köré védőpajzsként egy arany fényketrec rendeződött, lezárva az egész lebegő várost. Ahm-met ismét megérintette főpapi nyakláncát, ami most mágikusan felerősítette szavait:

– Itt Ahm-met-tá-ahm, a főpap beszél. Minden tanulót és tanárt arra kérek, hogy azonnal jelenjen meg a fogadóteremben!

A mondatot, a légiváros minden építőköve átvette és folyamatosan visszhangozták azt. A nyaklánc harmadik érintésére egy távolbalátó fénykör nyílt meg a főpap előtt, ami átívelt időt és teret, hogy azonnali kapcsolatot biztosítson a fővárosban a magas torony őrségével.

– Legyenek áldottak a Tizenkettek! Köszöntelek főpap, Sol-kim vagyok, a magas torony őrségének egyik vezetője.

Ah-met-tá-ahm röviden ecsetelte az őt ért támadást.

– Azonnal ott leszünk főpap – válaszolt Sol-kim.

A látófénykör bezárult és Ah-met fáradtan rogyott le robogójára. Még egy lélegzetnyi ideje sem volt, amikor észrevette, hogy a pajzson túl több helyen nyílnak a fénykapuk és angyallégiók lepik el a város és az iskola körüli területet. A pajzs túloldalán, egy fénykapu pont vele szemben nyílt meg, ahol Sol-kim és egy angyal várakozott, hogy a főpap átjárhatóvá tegye számukra a védőpajzsot.