24. cikk – Az arany négyzet rejtélye, 5. rész

A nap ugyanolyan erősen világított, a liget fái ugyanúgy bólogattak, a tócsák éppen úgy párologtak, mint a kihelyezés előtt. De az egész csupán színtelen árnyképe volt annak a valóságnak, amit Jeg-reg átélt. Szemében szomorú csillogás és vágy jelent meg. Szólni akart, de mestere megelőzte…

– Tudom mit érzel Jeg. Jegyezd meg, a valóság struktúrái sokkal mélyebb szinten vannak összefónodva, sem mint azt az emberi érzékelés felfoghatná. Most siess, le ne késs az étkezésről.

Jeg-reg szótlanul bólintott, majd gyors léptekkel elindult társai után. Ahogyan az utolsó tanuló is elhagyta a szent ligetet, egy ragyogó fehér fénykapu tűnt elő a semmiből. Kitágult, majd egy csodás női alak lépett át rajta. Hosszú haja arany színben pompázott, fején ezüst diadém ékeskedett. Derekán ezüstszínű öv fogta össze fehér tunikáját, még jobban kiemelve kecses vékony alakját, ami halvány ezüst fényben tündökölt. Légies, könnyed léptei a külső szemlélőnek lebegésnek tűntek.

– Zaharael vagyok, az odaadás angyala, üdvözöllek főpap. A Tizenkettek áldása legyen veled.

– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat, mindig és mindenkor – válaszolt illően Ak-et-ma-ata. – Régen találkoztunk Zaharael, ha jól emlékszem van már vagy 20 éve, hogy felénk látogattál.

– Csak 19 év 4 hónap 3 hét és 6 napja, amennyiben a te idődet számítjuk – nevetett fel csilingelő hangon Zaharael.

– Á igen, mindig elfelejtem, hogy nektek angyaloknak nincsen idő – mosolyodott el Ak-et. – Minek köszönheti a föld rendjének temploma jöttödet? Zavaros híreket kaptunk a fővárosból az utóbbi időben, ez érkezésed oka? Vagy csak a szokásos társalgásunk az, mi hiányzott?

– Is-is, mindkettő és egyik sem – válaszolt vidám nevetéssel Zaharael. – Hozzád jöttem főpap, mint régi baráthoz, és az iskoládhoz, mint tudáshoz. Így mindkettő igaz, de egyik sem, hiszen most nem vinnék, inkább hoztam.

– Hoztál?

– Igen. Ha megengeded, a templomod és tanulóid védelmére, egy légiónyi angyalt hoztam. Természetesen magamon kívül, hiszen én leszek az, aki helyettesít téged, amíg te távol leszel a templomodtól és iskoládtól. Téged főpap, a fővárosba kéretnek a Tizenkettek.

Zaharael be sem fejezte mondatát, kezében megjelent egy ezüstszínű kristályjogar. A jogar fehér fénye bevilágította a beszélgetőket, a fény pedig egyre nagyobb és nagyobb fénygömbbé terebélyesedett, egészen addig, míg a beszélgetőket körbe nem zárta. Arany fényrácsok jelentek meg körülöttük, áthatolhatatlan védelemként. Amint teljesen bezáródott a fényketrec, egy katona alakja bontakozott ki a fényből, meghajolt Ak-et előtt és így szólt:

– Ak-et-ma-ata, a föld elemének főpapja, áldás és békesség neked! A Tizenkettek vezessék léptedet a szeretet fényútján. Üdvözöl téged Sol-kim, a magas torony őrségének parancsnoka. Teljesedjen ki életed, mint a termékeny föld, és hintse bölcsességedet, megelevenítő erődet a létezésbe. Üzenetet hoztam főpap. A Tizenkettek személyes jelenlétedet kívánják, így arra kérlek, amint megkapod ezen üzenetet, jöjj a fővárosba. Feladataidat távollétedben Zaharael arkangyal veszi át. Még egy különleges kérést is tolmácsolnék feléd, miszerint tanítványodat, Jeg-reg-et is hozd magaddal. Úgy tudjuk, nagyon ügyes a légirobogó használatában. A védelmi gömböt mindkettőtökre hangoltuk. Áldjanak meg a Tizenkettek és cselekvő erőd termékenyítsen meg minden kereső embert, hogy a káoszból a rendbe érjen ez által.

Amint elhangzott az üzenet utolsó szava, a fényből alkotott katona újra eltűnt. Zaharael még mindig mosolygott és a kezében tartott jogart átnyújtotta Ak-et-nek.  Amint a főpap megérintette a kristályjogart, Zaharaelt hatalmas erő távolította el a fénygömbből. A gömb színe lassan elhalványult, Ak-et tudta, csupán átlátszóvá vált, de érezhető volt a minden dimenzióban és időben áthatolhatatlan erőtér, ami ott vibrált közte és minden más létező között.

– Jöjj Zaharael, bemutatlak a növendékeknek. Gondolom nem szükséges kapkodva a tanács elé járulnom – nevetett fel, igaz kicsit kényszeredetten Ak-et-ma-ata.

– Ne izgulj barátom, nem kell sietned, akkor inkább fényutat nyitottak volna az őrök. Gondolom az ügy, amiért hívatnak fontos, de nem sürgős. Szeretnék személyesen is megismerkedni a rendkívüli képességekkel megáldott tanítványoddal, Jeg-reg-gel.

Ak-et szívében már nyoma sem volt a reggeli ima mély és áhított teljességének. Az angyal hirtelen megjelenése messze űzte az átélés derűjének csendes pillanatát. Épphogy elindultak a templom felé és maguk mögött hagyták a szent liget fáit, amikor gongszó hullámzott végig a tájon. Az esténként halható mély gongszó lassú és méltóságteljes hullámzása helyett, most sürgetően és szűnni nem akaróan szólalt meg a nagy gong. Így tudatta mindenkivel, hogy rendkívüli esemény miatt kell megjelenni a templomban. A reggeli étkezést épphogy csak befejező diákok élénk zsivajjal tódultak ki az étkező ajtaján, hogy sietve elfoglalják helyüket a templomban. A tanárok és a papok magukba mélyedve, de határozott iramba tartottak a templom felé. Néhány elsős tanuló, főleg, akik messzi földről jöttek, nyakukat kinyújtva leplezetlen érdeklődéssel bámulták a templom főoltáránál felsorakozott angyalokat. Ők még csak hírből ismerték a fénylényeket. A helyiségben érezni lehetett a feszültség és a bizonytalanság érdekes egyvelegét. Több harmadéves szívében hálával érkezett a hirtelen jött szünetre, mivel így elmaradt a kristályprogramozás vizsgájuk. A gong újra és újra, már-már jajongva szólalt meg, jelezve a kezdés időpontját.

Jeg-reg, fejét körbe-körbe forgatva kereste mesterét a templomban. Nem tudta pontosan meghatározni, hogy miért, de szívében nyugtalanság hullámait érezte. A nyugtalanság mély aggodalomnak adta át helyét amint látta, hogy az utolsó személyek is elfoglalták helyüket a templomban. Mindenki ott volt, kivéve a főpap. Helye üresen árválkodott. Az aggodalom tovább nőtt benne, pánik kerítette hatalmába, amikor is felhangzott a fanfár. A jelre mindenki felállt, hogy tiszteletét fejezze ki a főpapnak és kíséretének. Ahogyan megjelent Ak-et és mellette egy csodálatos fénylény, Jeg-reg-en borzongás futott végig. A főpap áldásadásra emelte kezét, majd így szólt:

– Világosítson meg titeket az egyetlen és mindenhol jelenlévő örök szeretet! Áldás és Békesség legyen veletek, és a Tizenkettek ereje tegye termékennyé cselekedeteiteket. A harmadévesekkel sajnálattal kell közölnöm, a vizsga meg lesz tartva, ne reménykedjenek, hogy nem – a főpap mosolygása és egyszerűsége egyből feloldotta a feszült aggodalmat, amit a rendkívüli találkozó ténye keltett az iskola tanulóiban és tanáraiban. A teremben itt-ott halk zsibongást, kuncogást lehetett hallani. Mindenki úgy gondolta, nem lehet nagy a baj, ha a főpap a vizsgával kezdi.

– Engedjétek meg nekem, hogy bemutassam nektek Zaharael arkangyalt – az angyal előre lépett, hogy mindenki megcsodálhassa. Néhányan a tanári karból biccentéssel üdvözölték, hiszen közülük már többen személyesen is ismerték.

– Fontos és halaszthatatlan elfoglaltságom miatt az iskola és a templom vezetését kis időre Zaharael veszi át. Bizonyára észrevettétek, hogy barátunk nem érkezett egyedül. Angyaltársai segítségére lesznek abban, hogy távollétemben is zavartalanul és biztonságos körülmények között folytatódjon a tanítás. Legyen veletek a bölcsesség Istene és élesítse elméteket.

– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – hangzott fel az ősi kántálás, és a tanulók elindultak óráikra.

– Jeg-reg kérlek gyere ide hozzám! – szólt tanítványának a főpap.

Jeg-reg meglepődötten indult el mestere és az angyal felé….