Rag-us-Pan ott maradt az idő alatt átfogva az időben. Elmélyedt az ének által keltett fenséges rezgés létezésében. Maga sem tudta megmondani mennyi idő telt el. Nem érezte azt sem, ahogyan az angyal elhagyta a szobát. Csupán töltekezett, élvezte a jelent, vagyis a vant. Meditációjából halk pukkanás és a fénykapu ismételt megnyílása zökkentette ki. Sól-kim parancsnok érkezett, az őrség tagjaival karöltve. – Legyenek áldottak a Tizenkettek – köszöntötte Sól-kim Rag-us-Pan-t. – Elnézést az ismételt zavarásért tanácsnok, de Sariel kérésére vagyunk itt. Mostantól itt, a házadban is jelen leszünk, mint őrződ. Kérésem is lenne. Sehova se menj, és senkit ne fogadj ezentúl az Őrség nélkül. Ígérem, diszkrétek leszünk, észre sem fogod venni, hogy itt vagyunk. A Tizenkettek egy ajándékot is küldtek. Rag-us-Pan csak most vette észre a Sól-kim kezében lévő aranyszínű övet, amin kristályok sokasága volt művészien elrendezve. Elöl a tetragram jelét teljesen körbefogták a kristályok, amit ezüstszálak hímzése kötött össze. A tanácsnok elsápadt, pillanatok törtrésze alatt lett semmivé a lelkében lévő nyugalom, amit az angyal éneke idézett elő. A döbbenet és a félelem vegyes érzése tört rá.
– Ez egy, ez egy … – összefüggéstelenül és hirtelen törtek elő a szavakat a szájából, így felpattant a székből, ahol eddig ült és önkéntelenül hátrált pár lépést – Igen, ez az tanácsnok – szólt halkan Sól-kim. – Ez egy Őd-Év – mindeközben szabad kezével elhúzta köpenyegét, hogy a tanácsnok jól láthassa, ő maga is ilyet visel. Rag-us-Pan, tanulmányai alatt sokat hallottam az Őd-Év-ről, bár még soha életében nem látott ilyet. Ez az eszköz kulcsfontosságú szerepet játszott a második megrázkódtatás idején, amikor olyan sok szörnyűség zúdult a kontinens lakóira. Az akkor egyetlen végtelen gondviselése, pont ezen eszközzel sietett a harcosok védelmére. Őd-Év-et immár 7000 éve viselt a magas torony Őrsége, de nem volt arról tudomása, hogy rajtuk kívül más is alkalmazta volna. A sötétség korszakában tudós papok és a főpapok is kaptak, hogy a fény tudását fenn tartani, de immár 6000 éve, – az új béke harmadkorszakában – az Őrség tagjain kívül más nem viselte Az Őd-Év-ről számtalan legenda és információ kelt szárnyra a nép körében, így egyben lett misztikus, mágikus eszköz a lakók szemében, és keltett másrészről félelemmel vegyes tiszteletet a viselője iránt. Az Őd-Év olyan kristályprogramozott öv, ami a viselőjét kiemeli az idő folyásából, halhatatlanná teszi, közvetlen és azonnali biztosíték az angyalok rendjéhez. Így képes lesz a multilokációra, azaz az egyszerre több helyen való megjelenésre, és a Michaeliták, a harcos angyalok rendjével való teljes és azonnali kapcsolatra. Így gondolatának hívására akár több ezer angyali harcos kel a védelmére. Az övet a végtelen szeretet, az egyetlen teremtő Isten ajándékba küldi az arra méltónak. Azt egyszer lehet önként felvenni, és viselője egyedül élete végén teheti le, a nagytemplom kristálykörének védelmében…. és a Michaeliták, a harcos angyalok rendjével való teljes és azonnali kapcsolatra. Így gondolatának hívására akár több ezer angyali harcos kel a védelmére. Az övet a végtelen szeretet, az egyetlen teremtő Isten ajándékba küldi az arra méltónak. Azt egyszer lehet önként felvenni, és viselője egyedül élete végén teheti le, a nagytemplom kristálykörének védelmében…. és a Michaeliták, a harcos angyalok rendjével való teljes és azonnali kapcsolatra. Így gondolatának hívására akár több ezer angyali harcos kel a védelmére. Az övet a végtelen szeretet, az egyetlen teremtő Isten ajándékba küldi az arra méltónak. Azt egyszer lehet önként felvenni, és viselője egyedül élete végén teheti le, a nagytemplom kristálykörének védelmében…. Rag-us-Pan gondolati töprengését Sól-kim parancsnok szavai szakították meg: – Elfogadod az ajándékot tanácsnok? – Igen – válaszol, most már határozottabban. Kihúzta magát, szemében már nyoma sem volt az előbbi félelemnek és döbbenetnek. – Kérlek helyezd bal kezed három ujját a tetragram ikonra és mondd el a szándéknyilatkozat szövegét. Utána érintsd ajkadat a jelhez, így aktiválva az övet. Sól-kim ünnepélyes méltósággal ejtette ki a szavakat, közben előre nyújtotta az övet. Az Őrség szobában maradt tagjai kör alakban a két ember köré rendeződtek, majd féltérdre ereszkedve meghajtották fejüket. A pillanat végtelenné vált és a végtelen, ebben az egy, ünnepélyes pillanatban összegződött. A csend éppen úgy élővé vált, mint a hang. Rag-us-Pan szívének dobbanásában az emberi faj egésze lüktetett. Gondolatainak vad cikázását a nyugalom édes, lágy érzése vette át. Minden Rendben van és minden a Rendben van. – Én, akit földi nevem szerint a jelenben Rag-us-Pan-ként szólít meg a létezést, – kezdte a tanácsnok, bár maga sem tudta, hogy honnan ismeri a szándéknyilatkozat szövegét, de határozottan érezte, ez az igaz szó, amit ki kell mondania –önként kinyilítom a létezés minden fokozatán és minden idejében, hogy az alábbi szándékom vezet az egyetlen teremtő szeretetteljes szolgálatában, aki égben és aki a földön van, volt és lesz … És akit Háromban látunk, de egyek vagyunk szeretetben és igazságban. Hogy az Ő országa és akarata, a rendje által éljek. …. A kétséget eggyé, a tudatlanságot tudássá, a sötétséget fénnyé, a vétkezést teljességgel teszem. Az életben lévő, élővé tevő Istenértlkodom mindaddig, míg szenvedő lélek él e földön, hogy táplálékot kapjon minden létező munkát….. A Tizenkettek teljessége és a megváltoztató erő áldása legyen az én világomban, és a létezésben…. (A szándéknyilatkozat némely szavát nem tudtam emberi nyelvre, érthetően lefordítani, ezeket a részeket kipontoztam – Lekszikov Attila) – Ez így van, mindig és mindenkor így legyen – hangzott Sól-kim parancsnok szava. Rag-us-Pan meghajolt, majd ajkával érintette az övet. A szeretet és hála olyan érzése haladt át rajta, ami könnyet csalt szemébe. A csók hatására az öv felemelkedett és óvatosan a tanácsnok dereka köré rendeződött. Érezte erejét és szeretetét is, de annál többet is érzett…
20. cikk – Az ötödik felvigyázó rejtélye, 4. rész
14
jan