Ez a kép és a testének megrándulása pillanatok alatt visszahozta a szobába. Ak-in-se-gi-maat felnevetett, majd szemét kinyitva így szólt:
– Ügyes vagy Nat-loz, ez egy gyerekkori élményem volt! Nagyon szeretem ezt a képet, mert a jelen boldogságának az átélését mutatja. Ez az egyik behívó képem.
– Behívó kép? – kérdezett vissza a kissé még kótyagos tanítvány.
– Igen, pontosan az. Behívó képeknek nevezzük azokat a képsorokat, amelyek használatával magára a lélekre gyakorlunk hatást. Tudod – folytatta tovább a főpap – a tudat folyamatosan érzékeli a Vant, vagyis a jelen állapotát. Ezt a köznyelv lelki állapotnak hívja. Elég pontatlanul, de ebbe most nem megyünk bele. Talán majd máskor beszélünk róla.
– Visszatérve a behívó képekre, ezek olyan átélt események rögzült képei a tudatban, amelyek felidézése visszarepít egy-egy állapot megéléséhez. A behívó képeket alapvetően két fő
csoportra oszthatjuk. Az első a személyes megtapasztalásokból eredő képek csoportja. Egy ilyet láttál meg bennem is. Újra és Újra felidézi a tudat, hogy a saját érzelmi állapotát megfelelően kordában tudja tartani. Nálam ez a gyerekkori kép segít a jelen és az életigenlés állapotába kerülni, még akkor is, ha a valóságomat befolyásoló külső, vagy belső információk elvinnének az életigenlő állapotból. Ez az első fő csoport, amit a szellemi úton járó lélek folyamatosan fejleszt. Jellemzője, hogy számában és formájában éppen úgy végtelen lehet, mint ahogyan végtelen maga a tapasztaló tudat is. Érted, amit mondok?
– Igen mester! – felelte a még mindig kótyagos tanítvány – próbálom jól megjegyezni tanításodat.
– A második fő csoportba tartoznak azok a képek, amelyek egy népcsoport vagy faj egyedei számára jelentenek behívó képet. Azaz kollektív hatások előidézésére alkalmasak. Ezek a képek olyan alapvető szükségletekből jönnek létre, amelyek a faj minden egyes egyedére tudat állapotuktól függetlenül hatnak. Ezek használata a mágia magas iskoláját képezi. Hiszen maga az alkalmazó képes lehet hatni az adott faj minden egyedére. Éppen ezért ezek használata megfelelő bölcsességet és a hatás visszahatás törvényszerűségének pontos ismeretét igényli.
– Mester, honnan tudjuk, hogy valaki megfelelően bölcs?
– A bölcsesség a tudásunk helyes alkalmazásából ered. A tudásunkat mindig a Vant, a jelent meghatározó erőkkel való egységben szükséges használni. A jelen pedig mindig életigenlő, azaz támogató és soha nem romboló, szeretetteljes, azaz elfogadó és megbocsájtó. Így mindig új lehetőséget nyújtóan nyilvánul meg. Amikor a szemlélő tudat felismeri a mindig jelenlévő szeretet áramlást, azaz az éltető fényt, akkor eggyé is képes válni vele. Ami itt azt jelenti, hogy megnyilvánulási formájában ezt a három aspektust mutatja be.
– A támogató lélek és a szemlélő tudat képes csak azokat az alapvető képeket felismerni, amelyeket a második csoportba tartozó behívó képeknek nevezzünk. No figyelj, egyet megosztok veled!
Nát-loz lótuszülésbe helyezkedve figyelmét újra a főpapra irányította. Sokáig nem történt semmi, legalábbis úgy érezte, hogy nem jelenik meg tudatában semmilyen kép. Figyelmét a légzésére irányította, és élvezte annak ritmikus voltát. Már-már azt hitte elalszik, amikor lassan egy érzés kezdte hatalmába keríteni. Egyre csak erősödött és belső szemei elött megjelent egy nagy hegy képe. Meglepetésében felkiáltott:
– Ka-ten-rá hegycsúcsa!
(Folytatása következik)