A kis kert ugyan semmit nem változott, Tl-osz és Rag-us-pan lelkére mégis valami mély és megmagyarázhatatlan szomorúság telepedett. A levegőben még ott vibrált a tanácsnok válasza:
– Igen azt hiszem értem – gondolkodott el Tl-osz.
Eszükkel értették ugyan az angyal okfejtését, de szívüket e komor és mély érzés lepte el. Ez a kettősség ami zavarba hozta nem csak a tanácsnokokat, hanem magát Sarielt is. Itt érhető tetten az emberi faj és az angyal közötti különbség. A hosszúra nyúló csendet végül Sariel törte meg:
– Ó, tanácsnokok, számomra lenyűgöző, hogy a ti fajotok milyen ellentéteket képes elviselni! A kettősség ezen magassága és mélysége, ami lényetekben jelen van, csodálattal tölt el. Mindig emlékeztet arra, hogy a teremtő egyetlen szeretet mily bőkezűen osztogatja önnön létezését, hogy még színesebbé tegye világunkat. Ugyanis a valóság oly sok szinten és oly sokféleképpen mutat tudatosan megélhető létezést, hogy ennek felfogása is maga a csoda kategóriájába tartozik. Még nekünk is, akiket ti a fény küldötteinek neveztek.
– Ó, Sariel – válaszolt Rag-us-pan –, mi magunk is csak tanuljuk önnön sorsunkat. Az emberi faj és
közöttük én magam is csupán a sötétségben bolyongó felfedezők közé tartozunk. Bennünk a felismerés és a tudat szent adománya még csak mint gyermeki gyertyaláng pislákol. A legmerészebb és legnagyobb kihívást, pont önnön létünk felismerése, megértése és megélése adja.
– Úgy gondolom, hogy az idő tengerének még számtalan hulláma szükséges ahhoz, hogy az egyetlen teremtő isten végtelen szeretetének birtokosaiként felismerjük önnön sorsalakító képességeinket. Mert hiszem és érzem a szívem teljességével, hogy fajunk az egyetlen végtelen tükörképeként magát a létezést gazdagítva a rend megformálója lehet.
– Legyen meg a tizenkettek szeretetteljes és örömteli akarata. – válaszolt az angyal!
– Ó tanácsnokok, tudom és hiszem, hogy amit az egyetlen teremtő szeretet akar, azt végtelen könyörületéből és óvatosan nevelő szeretetteljes lényéből fakadóan eléri. Áldása és a végtelenbe nyíló valósága még a fénylények számára, azaz a mi számunkra is mély misztérium. Azt is vallom, mint az örök jelen egyik megnyilvánuló aspektusa, hogy az élet rendjét, annak örömét és fejlődését támogatva a legkisebbtől a legnagyobb tudatosságig, mindenki a szeretet rendjének megélését hozza magával. Az önzés, azaz az egyéni rend és az élettel teli életrend összhangja és annak megvalósulása az örök fény birodalmának legfontosabb küldetése. Mert csak így tudjuk támogatni az időtlen teremtő végtelen és teljes átélésének örök misztériumát.
– Így adjuk tovább a létezés megszületésének életörömét. Ne legyen hát szívetekben szomorúság, hanem inkább lássátok meg minden történésben azt a feladatot, ahogyan ezt az örömöt felszínre tudjátok hozni, azaz megnyilvánulóvá tudjátok tenni!
Sariel szavai mélyen megérintették a tanácsnokokat. Gigászi és végtelenbe vesző út képe jelent meg elméjükben, ahol a fény fiainak szent útja volt az egyetlen és szűk ösvény. Akkor merült fel először Tl-osz elméjében az ÖRÖK-FÉNY-KÉPEI-nek tana.