157. cikk – Az ötödik elem iskolája, 19. rész

Ahogy hallom idő üzenet üzenet, és beletekintek az idő elénk jövő végtelenjében … A ragaszkodás általi szenvedést látom eljönni. Ki hiába kínál a jobbat, most készüljön egy rosszabbra! Hangja nem gyászos, csak a változás erejét mutatja. Olyan erőt ad, ami túlmutat mostani időnkön. Éljed tehát jobbik éned a megbocsájtás erejével, szeresd és élvezd az életed! A két szobor most is fenségesen állt ott, de jelentésük még többet mondott a két tanácsnoknak. A fények pulzálva hirdették az emberi faj minden csodáját. A férfinél arany színű, a nőnél ezüst fény áradt. Homlokukon a hold és a nap jele volt felvésve. Egyszerű és fényes miatt mégis felemelő hatást keltettek, mintha élnének. Tl-osz szívében az életöröm, a megbocsájtás, és a szeretet vad táncot járt. Elméjében érdekes élmény kezdett kialakulni.

Rövid töprengés után így szólt:
– mindenkinek az egy létrehozta a kettőt, e kettősség pedig minden létezőt, e három egyént a termékegységet, a négy pedig az uralmat, akkor itt látható az az életöröm igazi megnyilvánulása. Vagyis azt, hogy minden, ami van, vagyis egy, mindig kettősségként nyilvánul meg. Eme kettősségek pedig megtermékenyítik a létezést. A bölcs tehát ennek örül, és az öröme alapján választ a létezés, így hozza létre önnön életének uralását. Amikor pedig tudata alapján visszakapcsolódik a szeretet létező Vanjába, vagyis az egységbe, akkor engedi meg magának a boldog létezés állapotát.
– Elmondhatjuk, hogy az ember alapvető feladata az, hogy tudatosan felismerje az önszeretet, az életszeretet, vagyis az öröm megengedő létvalóságát. Minden teremtése tehát azon múlik, hogy megengedi-e magának tudatosan a boldogság átélését, szeretetben és életében.
– Nem könnyű feladat. Átélni, átérezni és tudatosan elgondolni a vansági állapotot a hiányzó félelemteljes állapota helyett, nem könnyű. Itt látható meg tehát a megbocsájtás lehetősége az ember számára. Aki képes önnön hiányát felismerni, és van mersze ezt a hiányt elengedni, az képes lesz tudatát úgy átalakítani, hogy választásaiban ott legyen az életigenlő öröm és a szeretetteljes megnyilvánulás.
– Tehát nem szükséges a szeretet elérésére törekedni, hanem elég a szeretetteljes megélést megengedni magunknak.
– Éppen így nem kell elérnem szükséges az életörömöt, ha az életörömben való megélést megengedem magamnak.
– Nem szükséges a megbocsájtásért könyörögni, inkább a megbocsájtás megengedésével élni.

Szavai közben Sariel angyal mély bólogatásba kezdett. Láthatóan egyetértett a tanácsnok okfejtésével. Majd így szólt:
– Hogyan kívánod ezt az életedben megvalósítani?
TI-osz elgondolkodott, majd így szólt:
– Ó, hatalmas angyal, ennek csak egy útja lehet, ez pedig önálló létezésének felelősségteljes megélése. Ami azt jelenti, hogy tudatosan vizsgálom meg a bennem jelen lévő erőket, gondolatokat, érzelmeket. Keresem a jelen állapotának mind többszöri örömteli megélését, úgy, hogy közben vizsgálom önszeretetem állapotát. Így a tudatom fókuszáltságát és elfogadásának teljességét is tudom tesztelni.
– Hiszen megélésem milyensége egyben létezésem teljességét is mutatja.
Rag-us-pan helyeslően bólogatott Tl-osz tanácsnok szavaira.
– A megértés teljessége pedig nagyban függ az egyén tudatállapotától. Így elmondhatjuk, hogy minden létező döntéseinek teljességével jut el a boldogság állapotába. Amikor szeretnék az egyénnek segíteni, akkor valójában figyelmeztetni kell önmagát irányítani. Megtanítani arra, hogy létezésének teljessége nem más, mint az önmagáról kialakított valóság összes tagja.
– Szívem örömtől repes, Ó tanácsnokok, hogy megértettétek a végtelen szerető Isten életörömében megjelenő, megbocsájtásra épülő tanítással! – vette át a szót Sariel. – Jöjjetek, folytassuk utunkat!

 

szechenyi-banner