156. cikk – Az arany négyzet rejtélye, 30. rész

Jeg-reg kissé csalódottam, de egyben megkönnyebbülve hallgatta tovább a beszélgetést.
– Nem értek egyet. Mihály tudja, hogy a szentélybe ketten tudunk bemenni. Engem felmentett a szolgálat alól. Miért nem vonja vissza? Annyira fontos lenne neki a kiadott parancs szentsége – amit mondtam, megmondtam alapon – hogy akkor sem változtatja meg, amikor az ésszerűtlen?
– Tudod, hogy nem. Ne vádaskodj! Nem tudnék egyetlen egy esetet sem mondani, amikor ne változtatta volna meg a parancsát, ha az már nem szolgálta a küldetést. De most kegyetlen dilemmában volt. Vagy megy a fiú és lehet, hogy belehal… S valljuk be, erre nagyon nagy az esély… Vagy mégy Te, és…
– És?
„És?” Jeg-reg is feszülten várta a választ.
– És a jelek alapján, a kettősség egy lesz benned.
– Mert felfal(t) a sötétség. Tudom, mondta. De ezért vagy Te mellettem…
– Nem bízik benne, hogy megteszem. És én sem magamban.
Nem hiszem, hogy meg tudnálak ölni…
– Pedig muszáj lesz… Na, de még élek. Hogy készüljek?
Jeg-reg elámult, ahogy Száre ilyen nyugodtan beszélt a saját haláláról, annak ellenére, hogy nem biztos, hogy a fénybe jut.
– A támadás a Nap első sugarának megjelenésekor kezdődik. De ezeket tudod. Mi két órával később indulunk, addigra a harcok intenzitása olyan mértéket ölt, hogy reményeink szerint csak a papok maradnak bent az épületben, közülük is az öregebbek. A többiek mind kint lesznek a védműveknél. Nekünk annyi csak a feladatunk, hogy feljegyezzük a megjelenő kódokat és a mintázatot, aztán visszajövünk. Leinád parancsnok meg teszi a dolgát. A legoptimálisabb változat persze az, hogy ki tudjuk cserélni a kristályokat, ami által ki is tudnánk iktatni az erőteret. Innen már csak egy lépés a kapu bezárása Michael-lel, majd a harcok befejezése. De ne szaladjunk ennyire előre.
– Csak ennyi??? Bagatel. S ki mit csinál. Te fejted a rejtvényt és én fedezlek, vagy fordítva?
– Induláskor eldöntjük.
– S a fiúval mi lesz?
– A szépasszonyok fognak rá vigyázni a kórházban, s egyben hasznossá is tudja tenni magát. Tanult gyógyítani az iskolában. Ma este pedig, egy kicsit jobban megismerkedik a lányokkal.
– A lányokkal??? Nem vagy jó kerítő Luc. Mert hááát, szépasszonynak épp…, szép asszony ült le Jeg-reg mellé, de
nem az, akire gondoltál, hanem Náilil…
– Hmmm… erős kezdés – röhögött Lucifer.
– Én meg felkeresem Allilt. Szükségem van néhány dologra holnapra.
– Hmmm… erős folytatás – röhögött tovább Lucifer. – Szólj, ha ki kell menteni.
– Kussolsz!
Ezután Jeg-reg már hiába hegyezte füleit, nem hallotta többet Lucifert és Szárét. Viszont annál inkább meghallotta Náilil nógatását. Nem akart udvariatlan lenni, így elfogadta a felé nyújtott kupát, és egy húzásra megitta a tartalmát. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rá, amit ekkor még nem nagyon értett. Majd elvörösödött minden a szemei előtt és….

…egyszerre őrült forgásba kezdett a tér körülötte. Jeg-reg ámulva nézte az el-eltünedező falakat, a medencét, majd
egyszer csak azt vette észre, hogy egy kisebb tisztáson áll. Lába alatt érezte a fű frissességét, míg a feje felett megnyílt a mennyország. (Vagy legalábbis valami ahhoz hasonlatos csodaszép dolog.) Látta az ezernyi csillagot mint apró szentjánosbogarakat, s látta, hogy egyre közelebb kerülnek hozzá… annyira, hogy ha akarta volna, akkor a kezeivel meg is tudta volna érinteni őket. Látta a galaxisokat, a különböző csillagködöket és felhőket, s érezte, hogy minden lüktet, lélegzik és ÉL! Majd meghallotta a zenét. Nem tudta honnan jött az a lágy, harmonikus, mégis vadul lüktető muzsika melynek hatására ő is elkezdett forogni. Forgás közben látta, hogy majd’ mindenki ott van, akivel a nap folyamán találkozott. Látta Gabrielt Azraellel beszélgetni, látta a szépasszonyokat az egyéb világbeliekkel körtáncot járni, s látta Lucifert is, aki mintha csak őt figyelte volna. Majd észrevette Szárét is, aki Robág, később pedig Rotkiv parancsnokkal táncolt önfeledten.
’Milyen csodálatos…!’ – gondolta Jegreg, bár maga sem tudta megmondani, hogy csodálatának tárgya Száre, vagy a
közeledő Náilil lett volna. De végül is mindegy volt. Ő csak felemelt kézzel forgott és forgott, és csak később tudatosult benne, hogy egy idő után mindezt Náilil-lel együtt tette. Jeg-reg nem tudta, hogy mennyi idő telt el amióta kilépett a tisztásra. Úgy érezte, hogy csak 5 perce táncol, mégis óráknak tűnt. Náilil egyre közelebb lépett hozzá s Jeg-reg érzékei egyre inkább kiéleződtek. Érezte Náilil bőrének illatát, leheletét az arcán, s úgy összességében Náilil teljes lényét. Nem tudta mi ez, hisz’ erről nem tanult az iskolában és mestere se igen beszélt az ilyen dolgokról, de érezte, hogy jó. Érezte, hogy a vér egyre inkább lüktet az ereiben, érezte, hogy a bőre tűzforró, bár verítéke jéghideg, s érezte azt a kettősséget, amit reggel is érzett, mikor meglátta a parancsnoki sátorban a nozamákat.
Egy pillanat erejéig el is bizonytalanodott, és szemeivel kétségbeesetten kereste Szárét. Ám amit ekkor látott, sokáig
nem felejtette el.
Száre és Lucifer a tisztás egy távolabbi zugában álltak, és úgy tűnt, mintha őt néznék, mintha róla beszélgetnének. Jeg-reg zavarában el is kapta a tekintetét róluk, ám a következő pillanatban újra feléjük nézett, és nem akart hinni a szemének. Ahol eddig Lucifer és Száre állt, most egy elmosódott alakot látott. Egy alakot, akiről nem tudta volna megmondani, hogy az arca Luciferé vagy Száréé. Mert egyszerre volt mindkettőjüké. Ahogy az alakjuk is. Látta, ahogy a két test eggyé lesz. Látta, ahogy Száre belépett és beleolvadt Lucifer testébe, s látta, ahogy Lucifer áthatotta Száre egész lényét. Látta a két test egybefonódását, energiájuk csodálatos kavalkádját, násztáncát.
S bár Jeg-reg szeme előtt egyek lettek, mégis érezte mindkettőjüket. S közben érezte azt a mérhetetlen tiszteletet és szeretetet is, amit e két lény érzett egymás iránt. Jeg-reg még soha nem látott ehhez hasonló dolgot, de elhatározta, hogy ha addig él is meg fogja találni azt a valakit, akivel ezt ő is átélheti.
Csodálkozásából Náilil szakította ki, aki felismerve Jeg-reg érzelmi állapotát azonnal átlátta a helyzetet, és átölelve újra táncba vitte a fiút. Jeg-reg ezt követően csak táncolt, csak táncolt és csak táncolt. Nem érezte teste fáradságát, nem érzett szomjúságot, nem érzett semmit, csak azt, hogy ő most egy a Teremtővel, egy a Forrással.
Eksztázisát Száre törte meg.
– Sajnálom ifjú tanítvány, de nem állok meg Mihály előtt, ha nem tudok veled elszámolni, – s közben erőteljesen Jeg-reg homlokára koppintott – de tudod, a szépasszonyok tánca nem való az emberfiának.
– Miért nem – akadékoskodott Jeg-reg.
– Csak, mert halálos….
– Hogy lehetne ez halálos? – s ezzel Jeg-reg le is rogyott a földre, miközben belefeledkezett Náilil éjfekete szemeibe. Még messziről hallotta Lucifer és Gábriel szavait, akik annyit mondtak Szárének, hogy most már nem lesz baj.
’Persze, hogy nem… !!!’ – mosolygott Jeg-reg.

 

szechenyi-banner