155. cikk – A levegő rendjének főpapja, a felemelkedett mester 15. rész

A főpap mélyet sóhajtva válaszolt: – Kérlek parancsnok, vezesd a tisztelt tanácsnokokat a fogadó csarnokba! Néhány pillanat, és ott leszek.
Ah-met-tá-ahm, az élő lelkiismeret, a levegő rendjének főpapja magára kapta ruháit, rendezte arcvonását, és még mindig mindig At-ina-val töltött friss pillanat merengve belépett a fogadócsarnokba. Ár-tem-mot-sál tanácsnok láthatóan gondterhelten sétált fel és alá a teremben, derekán az Öd-év halkan duruzsolt. Ah-met figyelmét még így sem kerülte el a tanácsnok zaklatott, izgatott viselkedése. Kissé túlsúlyos teste felerősítette döngő lépteit.
– Legyenek áldottak a Tizenkettek! – köszöntötte hangosan Ah-met a tanácsnokot, ahogyan a terembe lépett.
– Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat! – hangzott fel a köszöntésre adott illedelmes válasz, helyett a tanácsnok mélyen meghajolt a főpap előtt. Szinte még fel sem állt, már bele is kezdett mondanivalójába.
– Bocsánatodat kérem ó, élő lelkiismeret, hogy pihenő idődben zavarlak, de olyan ügyben kérem a tanácsod, amivel az Öd-év sem bírt!
– Hmmm…, hallgatlak tanácsnok.
– Inkább mutatnám, ó főpap. – Ár-te-mot-sál kezében egy kristály jelent meg, majd fényesedni kezdett. Amint a holografikus kivetítés megjelent, a terem elsötétedett. A pillanat törtrésze alatt egy sötét helyen talált magukat, ahol több személy várt izgatottan valami esemény elindítására. Halk gongszó hullámzott végig közöttük, majd egy sápadt, kapucnis alak lépett elő a félhomályból. Ekkor azonnal csend lett, és minden jelenlévő szempár erre a nyúlánkra, magas alakra szegeződött. Amint kinyitotta a száját, furcsa, szaggatott mély torokhangon valami érthetetlen nyelven kezdett el beszélni.
– Állj! – kiáltott fel Ah-met, és kezével védő formulát idézve törte meg a kristály közvetítését.
– Honnan jutott hozzád ez a kristály tanácsnok?
– A szobámban találtam ma reggel. Senki nem tudja ki helyére oda, és az őrség tagjai sem láttak senkit bemenni, sem kijönni onnan.
– Nagy szerencséd van tanácsnok, hogy az Öd-év rajtad volt, amikor megérintetted azt a kristályt. Mennyit láttál belőle?
– Az egészet, bár nem értem mit, hanem csak ez az ember beszél rajta, más nem mutat. Mi ez, Ó főpap? Az Öd-év azt tanácsolta, hogy haladéktalanul keresselek meg vele, és hogy addig ne mutassam meg másnak. Így jártam el.
– Jól tetted Ó tanácsnok. Kérlek tedd le a kristályt a földre és lépj hátra! Őrség hozzám, azonnal! kiáltott fel Ah-met.
A szoba pillanatok alatt megtelt. A magas torony őrsége gyűrűt formálva körbe vette a helységet.
– Teljes zárást kérek, vészhelyzetre! Hívom Sol-kim parancsnokot, és az angyalokat. – Alig fejezte be a mondatot, máris fénykapu nyílt és a parancsnok megjelent Az-ra-el arkangyal kíséretében.
– Mi történt Ó élő lelkiismert, hogy vészhelyzeti protokollt léptettél életbe? – Mindeközben a teremben védő kupola formálódott, majd a házat is körbe vette egy második. Angyal légiók tűntek elő látszólag a semmiből. A zárás minden szinten pillanatok alatt felállt.
– Ez történt. – mutatott Ah-met a kristályra. Merényletet kíséreltek meg Ár-te-mot-sál tanácsnok ellen. Ez a kristály átokformulát tartalmaz, fekete nyelven.

– Fekete nyelven? Évezredek óta nem hallatszott ilyen beszéd ezen a kontinensen Ó főpap. Biztos vagy ebben? – kérdezett rá Az-ra-el, kicsit hitetlenkedve.
– Mutasd meg Tanácsnok, indítsd el a kristályt újra!
– Ahogy parancsolod Ó főpap! – Ár-te-mot-sal megérintette a földön fekvő kristályt, az Öd-év felbúgott, majd ismételten előjött a sötét szoba képe, és a kapucnis alak újra kinyitotta száját.
Alig mondott el pár szót, most Az-ra-el törte meg a kivetítést.
– Állj, semmi kétség! Ez alapján a fekete nyelv. Azonnal értesítem a tizenketteket és az angyalokat. Sol-kim parancsnok, kérem erősítsék meg a kontinens védelmét! A fővárosnak, és a tanácsnokoknak is. Megkérlek Ó főpap, fordítsd le nekünk a szöveget!
– Időbe telik Az-ra-el, de sietni fogok!

 

szechenyi-banner