Ak-in-se-gi-maat, a víz elem főpapja elmosolyodva figyelte öreg barátjának élvezetes előadását. Ir-alk mind jobban belemerült mondanivalójába, arca jobban jobban kipirult:
– Itt hívom a figyelmedet, hogy a megengedés történhet vágyból vagy félelemből. A vágy és a félelem alapja pedig minden esetben a létezés akarása. Méghozzá a tudat információjának törvényszerűsége alapján. Az öntudat számtalan magára nézve kötelező állítást tartalmaz. Ezen állítások összessége alkotja a Vagyok állapotát. Vagyis a lélek azon összességét, amivel azonosulva határozza meg létezésének teljességét. Ezen információk, és a nem tudatosított energiák összeállítása a testi színpadon, vagyis a fizikai fizikai területen gyakran megnyilvánuló betegség gyanánt.
– Maga a tünet az élet teljességének megélését mutatja meg.A fájdalom és az egyéb kísérő reakciók mind arra sarkallják a tudatot, hogy változást hozzon létre önálló életében.
– Amikor járványokról beszélünk, akkor egyben beszélünk arról, hogy a közösségnek alapvetően fontos lenne változtatni az életvitelén. Ilyenkor miatt lehetősége van arra, hogy az alapvető folyamatait újra tudja gondolni. Remélem kielégítő volt a válaszom, Ó, főpap!
– Köszönöm kedves tanítóm! – válasz Ak-in-se-gi-maat, a víz elem főpapja – csak még egy kérdésem lenne.
– Hogyan viszonyuljon az ember járvány idején a társaihoz? Mi a helyes hozzáállása az élethez ilyenkor a közösségnek és az egyénnek?
– Ó, főpap ez nagyban függ attól, hogy a járvány milyen tüneteket mutat.De az alapvető hozzáállás itt is ugyanaz, mint az életben bármikor. Vagyis, hogy az életet minden erővel támogatni szükséges annak megélése. Enyhítsd a szenvedést, védd magad és társaidat, biztosítsd a megélést és az együttes alapvető normát! Amennyire lehet, tartsd fenn a rendszer működését! Adj biztonságot,
keresd a megoldást, és védd az életet!
– Mikor lehetünk biztosak abban, hogy egy járványos helyzet véget ért?
– Ó, főpap, ez már két kérdés volt! – nevetett fel hamiskásan a gyógyító. – De válaszolva a kérdésedre, ha az egyén már felismeri a tünetek alapján a lelki okot, ami létrehozza a betegség megélését, és a gyógyító tisztában van annak terjedése és megfékezésének módja.A betegség valójában kapcsolatban egy másik tudati valósághoz. Amikor megértjük annak a valóságos mivoltját, akkor az kikényszeríti létezésének elfogadását. Mint ahogyan a víz is utat talál a földön, és arra kényszeríti a földet, hogy létezikében megváltozzon, úgy a betegség, a menta állapot ezt teszi velünk. Amikor megértjük a kihívást, akkor tudunk olyan választ adni, hogy kollektív szinten tegyünk lépéseinek megoldása felé. Ilyenkor véget ér a járvány.
– Társadalmunkat számtalan ilyen változás rázta meg az elmúlt több ezer évben és meg is szorosan rázni még az előttünk álló, Isten segedelmével több ezer évben is. Ennek alapvető oka a tudat folyamatos változásában keresendő.Amikor a változás szükségszerűségét és a változatlanságra való vágy kollektív szintű egymásnak feszül, akkor mindig meg, mint egy „megoldás” a járvány. Bízzunk tehát a
szeretet erejében, vagyis az Isteni lélek végtelen szeretetében megjelenő változás tudatosításában, és így hamarosan túlléphetünk a megtanulni való feladatokkal.
Ak-in-se-gi-maat, a víz elem főpapja egyetértően hallgatta bölcs tanítójának, az öreg szertartásmesternek szavait. A víz templomának mélyén, az alvó tanítvány jelenlétében csak ők ketten képviselték a tudat szeretetteljes és éber megnyilvánulását.