153. cikk – A fővárosban, a tűz templomában – 10. rész

Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum figyelmét még jobban lekötötte az asszony révülete. Pár lélegzetnyi csend után a tiltott fekete szertartás szokásaihoz híven, jött a második „roham”. Az asszony testének görcsös vonaglása már-már az elviselhetőség határát súrolta. A tiltott szer hatása a szerencsétlen médium teszt és lelkét összekötő ezüst szalag kezdett elvékonyodni. A szellemteste egyre lazább kötődött a fizikai teszteléshez, ahogyan az asszony bódult tudata kilőtt az alsóbb asztrális szint felé. Im-en nem habozott: követve a vékony fénynyomot az asszony után iramodott.Pillanatok alatt felmérte helyzetet, mivel lélekgyógyításai alkalmával már nagyon sokszor járt a létezés eme színterén, a köztes világok vékony és mégis határtalan síkjain. Jól ismerte az alsóbb asztrális szint mocsaras, ködös, lápos, ingoványos területét. Nem lepték meg, és nem ijesztették el a valóság árnyképeinek kusza lenyomatai. A lét és nem lét, a félelem és a valóság vékony határmezsgyéjén járt. A tiltott szer eddig emelte, innen pedig már rombolta az asszonyt. Az ilyen anyagok nyúló médium saját félelmeinek bábjába zárva omlik össze, tudatának csalóka illúziói között. Nem kellett sokat keresnie, az asszonyt ott találta az egységes, elhagyatott házban. Ő volt és mégsem ő, ugyanaz a tudat, de más idő síkja.A fel nem dolgozott lelki sérülés hatása alá kerülve sikoltozva szenvedett ugyanannak az újra és újra működő eseményeket a látott. A főpap kívülről figyelte, ahogyan egy asszony vajúdik az ágyban, és körülötte bábák sürögnek. Jól látta, hogy a médium az, de több évtizeddel korábban. A szülés nehezen ment, a baba nem akart világra jönni, míg ő egyre csak gyengült gyötrelmében, ezért az egyik bába tiltott szert adott neki. Ez volt az első alkalom, amikor találkozott a szerrel. Egyikjük sem sejtette, hogy az asszony rejtett médiumként igen fogékony erre az anyagra. Attól az erőtöbblettől, amit a síkok összetörése okoz a szülő asszonyban, a baba pont olyan gyorsan született meg, ahogyan e gyenge kötődésű lélek el is hagyta a piciny testet.Az anya a szer hatása alatt pontosan látta az eseményt. Tudta jól, hogy gyermeke ott halt meg, e pillanatban. Egész lényét megrázó akarata artikulálatlan üvöltéssel kísérlet, és szellemi tesztet szinte széttépve indult volna gyermeke után. Ám a teste erős volt, így visszahúzza önnön létezésébe, és ekkor kezdődik újra, az egészről. Megint játszotta a cselekmények sora: a szoba, a bábaasszonyok, a vajúdás… ismétlődve örökkön örökké. Im-en tudta jól, hogy információra van szükség, így odalépett a rettegő asszonyhoz, aki falfehéren állva, néma iszonyattal nézte újra és újra végig önmaga poklát. Évek alatt a szer módszeresen rombolta szellemi tesztet, így csak halovány árnyéka volt már önmagának. A főpap hangja halk és csendes volt:

– Ki vagy? Mondd a neved!

Válasz nem jött, mintha ott sem lenne, vagy nem hallaná a meg szólított.

– Ki vagy? Mondd a neved!
– Ki vagy? Mondd a neved!
-….

Türelmesen, és halkan ismételgette a kérdést, amíg a válasz alig hallhatóan, és szaggatottan nagy nehezen megérkezett.

-Sád-ol-acs.

Im-en csak erre várt, és mély lélegzetet véve visszatért a szobájába. Kezében ott volt a kristály. Gondosan bezárta a
mágikus védelmet, majd így szólt Ak-ire-hez:

-Üzenem Sol-ki-M-nak, a véleményem bezárva a kristályba. Kérlek távozz, pihenni akarok!

– A tizenkettek áldása legyen veled, ó élő orákulum! – hajolt meg előtte az igazság ökle.

Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum, néma bólintással vette tudomásul őrzője távozását. Talán most már tud pihenni.

(folytatás következik)

 

 

szechenyi-banner