149. cikk – Örök hullámzás, 5. rész.

Ak-in-se-gi-maat, a víz elem főpapjának arca kipirult, mintha a felkelő nap tüze égette volna … így ismerte fel a két vizet és a két tűz erejét önmagában.

– Barátaim, tudom egyetértetek a tűz elem imént távozó főpapjával. Feladataim engem is hívnak. Most viszont fenntartva ezt a csodálatos isteni adományt, mi összeköti lelkünket, távoznom szükséges. A tizenkettek áldása legyen veletek hasonló is!

A két főpap egyetértően bólintott, mivel a kivetülés alatti találkozás az idő és az idő határidejeinek elérése, elérése célját. Ak-in azonban már nem látta ezt, mivel belső figyelmének fókusza immár arra az ezüstszálra irányult, ami visszavezette főtemplomának szobájába. Ahogyan elhelyezkedett testében, nagyot nyújtózkodott, majd körbenézett. A ház félhomály derengett: hű tanítványának Nát-loznak a feje előrebicsaklott, s egyenletes, halk lélegzete tudatta vele, hogy éppen az álmok tengerében halad. Elmosolyodott, majd tudatát kiterjesztve a templom szolgálatot tevő papját kereste. Nem sokáig kellett keresnie.

– Ir-álk, áldás legyen veled öreg barátom! Hogy-hogy te vezeted a templomot?
– Amint megtudtam, hogy itt vagy, vigyázó szemeimet én sem tudtam lehunyni, ó főpap, így vállaltam a felügyeletet.
Miben lehetek a szolgálatodra?
– Pihenj nyugodtan kedves gyógyítóm, ezért az angyalok és a halhatatlan is őrködik, nem hiszem, hogy éber és állandóan figyelő tekintetüket bármi is szükséges. Örülök, hogy te vagy itt. Jőjj kérlek halkan a szobámba, mert tanítványom még alszik! Szükségem lenne éber és bölcs elméd útmutatására, mint templomunk gyógyítója.

– Ahogy parancsolod, ó főpap!
Éppen csak befejezte a néma beszédet, mikor a fal megremegett, és Ir-alk belépett a szobába. A mindig mosolygós zömök szertartásmester futó pillantást vetett az alvó tanítványra, majd illedelmesen földig hajolt a meditációs sarokban ülő főpap előtt. Ak-in tudta, hogy ha nem szólal meg,
az öreg szertartás mester akár örökké is képes lenne ebben a pozitúrában maradni. Így nem késlekedett:
– Kedves barátom, tudom, hogy most megsértelek, de hagyjuk a formalitásokat!
– Pedig a forma fontos az alak számára… – vágott közbe az idős pap legjobban felemelkedett, szemeiben hamiskás mosollyal. Nem is tudta, de nem akarta türtőztetni magát. – ha már engedelmeddel valóban hagyni szükséges a formitálás, ó főpap.
Ak-in magában felnevetett, és kezével a semmiből széket hívott elő. Az idős pap hely foglalt, és élénk szemeit kérdően emelte a főpapra. a betegségre?
– Kérlek, foglalj helyet! Még élénken élnek emlékezetemben bölcs tanításaid a gyógyításról. De most a betegségekről szeretném, ha okítanál. Miért van szükség az embernek – Ó, főpap, betegség az isteni lélek szempontjából nincs. Folyamatok vannak csak, például más támogathatóak, vagy egymásnak feszülnek. Ezek alapján az energetikai, vagy az információs folyamatok vannak, ahol az emberi szellem megértő tudatával szembesül az önmagában felfogott folyamatok hatásával. A megengedés ereje által az emberi lélek behívja létezésének színpadára eme folyamatokat. Azonban amikor a különbségeket az egyetemek rendezik neki fenntartott optimális helyzettől, akkor ezek a folyamatok rombolóvá válnak. A köznyelv ezt a betegségnek nevezi.

– Mesélj nekem kérlek a járványokról! Ha igaz, amit mondasz, akkor azok a lelkek lesznek egy járványos betegség különös vékonyak, akik mind azonos módon térnek el a nekik rendelt helyről.
– Sajnos ez nem ilyen egyszerű, ó Főpap! A járványok szempontjából a kulcs a megengedés erejének megértésében rejlik. Ahogyan a víz, amit kiöntünk a földre keresi útját, hogy merre haladjon, ugyanúgy az emberek lelke is nála nagyobb erővel engedelmeskedik. De csak akkor, ha önön természetével nincs tisztában. Az ilyenfajta megengedés, három alapállapoton nyugszik. A hamis
létbizonyossághoz való ragaszkodáson, azaz a mozdulatlanságon, avagy a tudatlanságon. A hamis
létbizonyosságból adódó változás, azaz mozgás illúzióján, avagy a tudáson. A harmadik pedig a
szenvedély, ahogyan ezt visszahatásként megéli a létező. Ezek azok az erők, amelyek a járvány esetében hátsó mozgató rugóként megjelennek. Itt felhívom a figyelmedet, hogy a megengedés történhet vágyból, vagy félelemből. A vágy és a félelem alapja pedig minden esetben a létezés akarása.

Ak-in-se-gi-maat, a víz elem főpapja elmosolyodva figyelte öreg barátjának élvezetes előadását.