147. cikk – Az ötödik elem iskolája, 17. rész


„Mert nincsen más valóság, csak az: amik vagyunk. Mert mindannyiunkban ott lakozik a nő és a férfi, a termékenység és az uralom. Amikor meg akarjuk változtatni életünk folyását, ezekhez a mantrákhoz szükséges fordulni.” – visszhangzott Tl-osz elméjében Rag-us-pan bölcs válasza. Óhatatlanul formálva szája a hangokat, halkan és suttogva mondta ki:
– Uralom az életem, Uralom az életem, Uralom az életem…
Mind inkább ízlelgette e szavakat, annál mélyebben érezte, hogy egy láthatatlan mágikus erő járja át. Mintha ez az erő a szoborból, vagy inkább mindenhonnan jött volna. Nem tudta meghatározni az irányát, egyszerűen csak érezte a vibrálást, érezte az élet lüktetését. Tudata kitágult, a derekán lévő Öd-év meglepően csöndes volt. Nem érezte azt, hogy ez kívülről jövő támadás, vagy mágikus manipuláció lenne. Ez a gondolat még jobban meglepte Tl-osz-t. Lényével, tudatával figyelte, ahogyan mintha ismeretlen, mégis mély és Ősi önmagához térne vissza. Mintha olyasvalakivel találkozna, akit már régen, nagyon-nagyon régen nem látott. Szívében az öröm, szeretet és a megbocsájtás vegyes érzése keveredett. Úgy érezte pillanatok alatt felrobban teste, mindenhol és sehol sem volt egyszerre. Mindenkivel egy, és mégis egyedül. Időtlenül pörgött az időben. Dalban énekelve a néma csend szavait, ereiben érezte, hogy ott lüktet a fény hidegen égető tüze, éppen úgy, ahogy belső hallásával hallotta, ahogyan sebesen zubog testében vérének éltető vize. Elméje szinte végtelen szárnyalásba kezdett, hogy ezt a határtalan, szédítő távolságot felismerje, és szinte már őrült módon kétségbe esve keressen legalább egy biztos pontot a végtelen lehetőségek között. Mint egy fuldokoló kapaszkodott meg a mantra erejébe:
– Uralom az életem, Uralom az életem, Uralom az életem…

Nem is tudatosult benne, de ezeket a szavakat már szinte az eksztázis határán mondta, vagy inkább kiáltotta ki a végtelenbe. Teste éppen úgy felhízott, mint a szobor, ami a szentek szentélyében ált. Mintha önmaga élő megtestesülése lett volna az Ősi művész által alkotott szobornak. A pillanat éppen úgy elmúlt, ahogyan elkezdődött. Ti-Osz kinyitotta szemét és Sariel-hez fordult. Szemében könnyek csillogtak, miközben kezével ösztönösen megfogta Rag-us-pan kezét. Aztán így szólt:

– Köszönöm neked hatalmas angyal, hogy ebben az élményben részem lehetett! Olyan ez  számomra, mintha másodszor születtem volna meg a létezésre.
– Bizony így van ez tisztelt tanácsnok. Aki ugyanis tudatosan tud kapcsolatot teremteni önnön lelkével, azt kétszer születettnek hívjuk. Ugyanis a lélek követése a szellemi tudatunkkal, nem mást jelent, mint azt, hogy felismerjük a lélek három alap állapotát, és döntéseinket ezen alapállapot figyelembevételével hozzuk meg.
– Taníts minket Sariel! Mi a lélek három alapállapota? – kérte Rag-us-pan.
– Az egyetlen teremtő Isten három megnyilvánulási formája az emberi lélekben. Úgyis mondhatjuk: ahogyan fajotok felismeri Isten kezének munkáját saját létezésében. Ezek a teremtésetek első pillanatának lelki lenyomatai, ahogyan az időtlen jelenből, az idő valóságába lép lelketek. Ezek pedig a következők:
 1. Életöröm
 2. Szeretet
 3. Megbocsájtás.
– Ugyanis az első lenyomat, az életöröm lenyomata. A Teremtő Isten boldogságának, vagyis oldottságának, s így a végtelen lehetőségének lenyomata. Mert öröm adni, és öröm kapni is. Az áramlás megteremtésének önelfogadása. A legelső és egyben legbelső, illetve legnyugodtabb pont. Ami pont ott jó, ahol megnyilvánul. A vagyok pontja, azaz a békesség pontja ez.
– A második lenyomat a szeretet lenyomata, ami pontosan ebből az első lenyomatból származtatható. Mert a szeretet nem más, mint önnön valóságomnak, életörömömnek a megosztása másokkal. Úgy is mondhatjuk ezt, hogy következetes és belülről fakadó, önkéntesen végrehajtott hozzáállás a létezés megtapasztalásához. Amikor a másik létező öröméért és kiteljesedéséért munkálkodom.
– Ebből a második alap lenyomatból egyenesen fakad az öntudattal bíró lény harmadik lenyomata, ami nem más, mint a megbocsájtás. Vagyis olyan hozzáállás a létezéshez, ahol megadom magamnak a fejlődés és egyben a kiteljesedés szabadságát. Lelki rugalmasságot biztosít, és mindig ad újabb esélyt a tudat végtelenbe tartó kibontakozásához.
– Aki ezt a három alapállapotot szellemi kibontakozásának fókuszába helyezi, bizony a tértelen és időtlen örökkel kerül kapcsolatba, s egyben megéli önnön nagyságának végtelen kicsinységét is. Az élet adása, az élet áldásává változik benne. Örül az élet örömének, szeret magéért a szeretetért, és megbocsájt, hiszen önnön lényének végtelen kegyelmét éli meg.

A szavak alatt Sariel fényteste szinte az elviselhetőség határáig izzott fel a közelben levők előtt. A szobrok talapzatánál elhelyezett kristályok ragyogva verték vissza fényét, éppen úgy ahogyan Tl-osz teste is együtt rezonált az angyal energiájával. Rag-us-pan ajkait önkéntelenül suttogva hagyták el a következő szavak, ahogyan átélte az eseményeket:
– Légy angyalod sűrűbb mása!

szechenyi-banner