A tanulók már korán reggel napfelkelte előtt kint várakoztak a szent liget fái közt. Jeg-reg álmosan, szemét dörzsölve tekintett körbe társain és a liget fái közt. Gondolataiban a tegnap esti beszélgetés mondatai visszhangoztak, pontosan úgy, ahogyan a liget fái közt a vihar nyomait lehetett felfedezni. Itt-ott csillogó víztócsák, letört faágak jelezték az esti égi áldás nyomait. Ehhez hasonlóan, Jeg-reg gondolatai között is meg-megjelentek mestere szavai. – Amit felfogsz az egyetlen teljességéből, annak vallod magad… – Itt a földön öntudatod alapján teremtődnek meg a megtapasztalásod útjai…. – Ahogyan a látható földrészünk része a föld rendszerének, úgy tudatod is része a létezésnek. Ezen rendszeren belül tudod teremtéseidet valóssággá formálni…. – A kimondott és elismételt szavaid megnyitják a kaput… Jeg-reg megrázta fejét, hátha egységbe tudja tenni a tanítást, de hiába, a szavak makacsul és ismételten ott zakatoltak elméjének képernyőjén. Teljesség, rendszer, tudat, szavak. Töprengését és kétségbeesett intézkedését, hogy tudatát fókuszált állapotba hozza a reggeli imához, mesterének érkezése szakította félbe. Ak-et-ma-ata, mint minden reggel, most is a fiatal novíciusokkal együtt kezdte a napot. Szerette ezeket a pillanatokat, szerette a reggeli ima mély és ráhangoló szavait. Örült a feladatának, de legfőképpen annak, hogy átadhatja azt a nézőpontot a fiataloknak, ahogyan teremteni lehet.Ak-et áldásra emelte kezét, mire a tanulók zsivaja elhalkult, mocorgásuk megszűnt, és mindenki a mesterre figyelt. Ak-et mögött a liget fái közt pirkadni kezdett a hajnal. A nap még a látóhatár alatt tartózkodott, de vöröses-arany fénye az óceán felszínét már átfestette, mintegy előre jelezvén a levegőég és víz-ég határvonalat. A liget fái magasan álltak a sziklafal meredek tetején, így csodálatos kilátás nyílt magára a kontinens határára és az azt körülölelő óceánra. – Világosítson meg benneteket az egyetlen és mindenhol jelenlevő, örök szeretet! – kezdett az áldásadó formulával Ak-et. – Ürítsétek ki elmétek, és figyelem fókuszát irányítja a levegőég és víz-ég találkozásának pontjára. Oda, ahol a legerősebben látjátok a derengést. Lazítsátok el testeteket és lélegezzetek mélyen, egyenletesen. – Folytatta az okítást a mester. – Ahogyan látjátok kint a létezést a fény eljött, pont most történik bennetek is a folyamat. A víz az érzelmek, így az energiák szimbóluma, a levegő a gondolat, így az információk szimbóluma, a nap fénye pedig az akarat tüzét mutatja. Mi figyelmedet a kapura, vagyis a fókuszpontra helyezed, pont oda, ahol a legerősebb a derengés, érezd át a kinti léttel való egységedet.Hiszen teremtő tudatot kivetülése csupán a kint lezajló folyamat. Itt a lényeg, hogy öntudatoddal felfogd az első és leghatalmasabb tudat világteremtő, időtlen állapotát. Éld újra az első szent pillanatot. A víz, mint energia és a levegő, mint információs transzformációs pontját, ahol az emberi tudat fénye elmerül az első és szent tudati egységében, vagyis a nap tüzében. – Amikor az érzés és a fókuszpontjában létrejön a szent nász, ejtsd ki a szavakat, melyek megrezegtetik a létet. Pont abban a pillanatban, amikor a nap első sugara kitekintett a horizont mögül és fénnyel árasztotta el a derengő hajnalt, Ak-et-ma-ata szeme elfordult tanítványaitól, és a kapu megnyílásának pillanatában előtörtek szájából a reggeli ima szavai: Mai nap létünket alkotó megint veled vagyunk, Éltető lényedben téged hívunk. Szárnyaljon dalunk, Teremtsen hát szavunk: Add nekünk az élet vízét, Add nekünk a lélek fényét. Add, hogy mindig veled lehessünk. Add, hogy szeretve szeressünk. Add, hogy hittel hihessünk. Add, hogy veled együtt cselekedjünk. Add, hogy szabadságban szabadok legyünk. Add, hogy mással eggyé legyünk. Add, hogy bőség mienk legyen. Add, hogy az egész teljesen legyen. Lépteinket veszesd biztos úton, Földről légbe, fel az égbe. Három világ közepébe. Igazságként, Szeretve, Itt az örök jelenbe Szabadon létezve. Anyáink-apáink elébe. Ma elfogadásáig, el ne hagyj minket Testként és véredként Lényedbe így fogadj be.
14. cikk – Az arany négyzet rejtélye, 3. rész
14
jan