– A kapcsolódások öröksége – érkezett Ak-et elméjében a víz elem főpapjának csendes válasza.
– Az elemek egységének és szétszóródásának ideje. – A gondolat egyre csendesebben folytatódott.
– Ahogy mondod, barátom. A levegő és a tűz elem főpapja már közeledik – kezével nem volt szükséges mutatnia az irányt, hiszen a mondatot még ki sem gondolta, de Ak-in már érezte a közeledő energiákat.
Ak-in-se-gi-maat és Ak-et-ma-ata, a víz elem főpapja és a föld elem főpapja ugyanabba az irányba fordította a fejét. Alattuk a csata még hevesebb hullámzásba kezdett. Amikor Im-en, az élő orákulum, a tűz elem főpapja befejezte mondanivalóját, a néma beszédet Ak-in vette át.
– Barátaim, engedjétek meg, hogy most a vízről, az érzelmekről tanítsalak benneteket. Megértve a kettős tűz mély és világot teremtő erőit, én a mindenütt jelenlévő életről kívánok szólni. Ami a tűzben erő, az a vízben élet.
Vajon tudja-e az ember, hogy mit érez? Vajon megfogható-e a víz akár egyetlen cseppje is? Ahol víz van, ott élet van, és fordítva is igaz: ahol az élet, ott a víz. Évezredes tudásunk és vizsgálódásunk szerint az élet a maga teljességében mozgásában jelenik meg. Formát öltő és formát elhagyó, mind a mozgás végtelen ereje által válik teljessé és dinamikussá. Amit a tudat fel nem fog, az az egyén számára nem válik értelemmé, így azt érezni fogja. A világot alkotó élet végtelen tengerében a formába öltés szellemei mozgatják a megjelenés színpadát. Amikor a végső megfigyelő, azaz a teremtő tudat önnön teljességének végtelen határait az életbe meríti, akkor első alkotóvá válik. Ha az élet tengerének, azaz az érzelmeknek ezt a dinamizmusát, vagyis az első mozgató szeretet áramlását érzékeli az ember, akkor ismeri fel a hierarchiát, a rendet mozgató erő végtelen teljességét. Így alakul ki a tisztelet, ami nem más, mint az előfeltétel nélküli elfogadás. Ami a szemlélőben értékként, azaz struktúraként jelenik meg. Amikor viszont hiányzik az előfeltétel nélküli elfogadás állapota, akkor a szemlélő magára elkülönülve tekint. Ilyenkor önnön létezésének téves képei miatt a képmutatásra korlátozza létezését. Az egység átélése helyett megszüli a kétséget. A valóság helyett a látszat létezést. Az önazonosság ezen állapota olyan, mint az óceán vizében sodródó jéghegy állapota. Mind a kettő vízből áll, de míg az óceán vize önazonos átadó állapotában minden lehetőséget és formát felvehet, vagyis a teljesség megalkotásának lehetőségében pihen, addig a jéghegy önnön struktúrájának merev bilincsében sodródik, a kettősség harcában időzve, miközben lassan olvad bele egy nagyobb teljességbe. Ez az olvadás, a struktúra megjelenésének a vége, azaz a halál. A szeretet, vagyis az élet áramlásának teljes diadalia ez, a halál felett. Hiszen csak a téves azonosulások lebontásának nemes
alkímiája folyik!
– Vigyázzunk tehát barátaim az életre, s az érzelmekre, mert így lehetünk teljesek, és általa, általuk ismerhetjük fel a létezést. Megélni, megérezni, s egyáltalán létezni csak érzelmeink életet adó ereje által tudunk. Mert érezni annyi, mint ott lenni az élet végtelen áramlásában; s hagyni, hogy a végtelen kiáradás, a szeretet kiteljesítse magát, magját bennünk. Aki felismeri ezt mint a végtelen igazság nemes egyszerűségét, az felfedezi a vonzás teremtői hatalmának teljességét. Mert a vonzás és a teremtés hatalmát pontosan az áradás, a mozgás dinamikájában lehet tetten
érni. Ezt a teljességet úgy érhetjük el, hogy … ¹
… ¹ : a továbbiakat nem kívántam leírni, mert szeretném a hallott információkat ellenőrizni, kipróbálni az életemben.
Talán majd egyszer visszatérek rá. (Lekszikov Attila megjegyzése.)