124. cikk – Az új hajnal, 21. rész

Aztán pár pillanat múlva összeszedte magát, meghajolt mestere előtt, csupán ennyit mondva közben:

– Köszönöm szépen a tanítást, Mester!

A víz rendjének főpapja nem szólt, csak elindult lefelé a lépcsőn, amerre tanítványa is indult néhány perccel korábban. Nát-loz a meghajlás után gyorsan megigazította ruháját, ügyelt rá, hogy kis szütyőjét felvegye, majd mestere után indult, most már figyelve minden egyes mozdulatára, leginkább arra, hogy bezárja maga után az ajtót.

A kilincs lenyomásának pillanatában szinte önkéntelenül, még lélegzetét is visszatartotta egy pillanatra, hogy hallja, ahogyan helyére kattan a zár. Aztán utána, biztos, ami biztos, egy gyors mozdulattal még rá is próbált az ajtóra, hogy biztosan zárva van-e. Úgy döntött, nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát. Elégedetten mosolyogva nézett fel és fordult a lépcső felé, ahol mestere nézett vissza és fejét csóválta, arcán hamiskás mosoly tükröződött. Nát-loz megállt, mozdulni sem mert. Agyának összes fogaskereke a lehető legmagasabb fordulatszámon pörgött, szinte füstölt a sok munkától, ahogyan végigpörgette az elmúlt pár másodpercet, hogy vajon mindenre figyelt-e. Felidézte a képet, amint felvette kis szütyőjét. A mozdulatot, ahogyan keresztülbújtatta kezét annak pántján, hogy aztán a pánt mellkasán keresztbe haladva megpihenjen bal vállán. Előtte volt, ahogyan megigazította ruháját és az utolsó kis pormaradványokat is lesöpri róla. Látta, amint lélegzetvisszafojtva figyeli az ajtó záródásának folyamatát. Szinte kívülről nézte magát, ahogy visszapörgette az eseményeket a másodperc törtrésze alatt. Úgy döntött, elégedett lehet teljesítményével és visszanézett mestere felé, de már csak hűlt helyét találta, hiszen eltűnt szeme elől, amint lentebb ment a lépcsőn.

Nát-loz megkönnyebbülten lélegzett és halkan elnevette magát mennyire paranoiás lett néhány perc leforgása alatt. Elindult Mestere után, aki a lépcső alján várta.

– Minden nap különleges az életünkben Nát, s ahogy láthatod, mostanában a különlegesebbnél is különlegesebb helyzetekkel találkozunk.

– Hogy érted ezt, Mester? – csatlakozott a tanítvány a főpaphoz a lépcső aljánál.

– Először a kis kalandozásod Al-uyg-gal, majd találkozásod Ét-ám-mal, utána a föld elem küldöttei, majd az álom, amit láttál, aztán pedig a reggeli rohanásod és az, hogy az asztalodon felejted azt – intett fejével Nát-loz szütyője felé -, amit mindig mindenhova magaddal viszel. Nem tartod ezeket furcsának?

– Igazából – vakarta meg állát a tanítvány, majd kis hallgatás után folytatta – valóban furcsa, most, hogy így végiggondolom, bár nekem az elmúlt napok összességében rengeteg újdonságot mutattak. Sokat tanultam az elmúlt időszak történéseiből.

Ak-in érdeklődően hallgatta és testtartásából látszott, hogy várja, hogy a tanítvány folytassa gondolatmenetét.

– Például megtanultam, hogyan legyek jelen a pillanatban, amiben vagyok. Hogyan lássam meg azt, amit éppen nézek. Hogyan tekintsek a mélyére és hogyan hozzam magam abba az állapotba, hogy mindezeket észrevegyem. Emellett ráismertem a bennem rejlő gyermekre, aki mindvégig ott volt és ott van, és igen, törődést igényel. – Itt jobb kezével szütyője felé nyúlt és megnyugtatóan megérintette azt. – Nem is beszélve a néma beszédről…

– Remek felismerések, gratulálok Nát-loz! A jelen gyakorlatát különösen fontosnak érzem, hiszen most szükséged is lesz rá. Az elemek, ahogyan ezt tapasztalhattad is, megborulni látszanak és egymásra hatásuk különösen fontossá válik hamarosan, ahogyan ezt tapasztalhattad is. Nem mindennapi az, hogy a föld elem küldöttei meglátogatnak minket, főleg nem egy olyan helyen és olyan időminőségben, ahogyan ezt megtették, még ha éppen jót is nevettünk – mosolyodott el megint Ak-in, amint belegondolt tanítványa fürdésébe. – A levegő és a tűz elem főpapjai elkezdték a kapcsolódás egy magasabb fokának kiépítését, ami elengedhetetlenül szükséges a mi esetünkben is, mert csak így tartható meg az egyensúly. – Itt Nát-loz felé fordult, mélyen a szemébe nézett és úgy folytatta:

– A felfelé ívelés alapjai ezek. A kezdetek és befejezések időszaka. Az alapkövek lehelyezése olyan feladat, amit nem vehetünk félvállról, mert ezeken az alapokon nyugszik minden. Láthattad a téves következtetések eredményét az álmodban. Láthattad azt is, hogy mit eredményez a benned élő örök gyermek fénytől való megfosztása. Tapasztalhattad, hogy a jelen elhagyása milyen módon eredményezi a színek összemosódását és az élet megismerésének hiányát. Láthattad, hogy mi van a felszínen és láthattad, hogy mi van a mélyben. Most van itt az idő, hogy válasszunk és cselekedeteink is tükrözzék eme választásunkat, hiszen csak így lehet harmóniában megélni az élet örök hullámzását!