– Még egy kérdés. Honnan tudtad, hogy nem egyike vagyok a szentély papjainak?
Száre szeme elkerekedett és nevetését visszafojtva próbált Jeg-regnek válaszolni.
– Tudod, a papok általában ruhában szoktak lenni s csak bizonyos szertartások esetén flangálnak mezítelenül – mosolyodott el. – Nem vagy éhes? – szakította meg egy gyors témaváltással Száre Jeg-reg elmélkedését.
Jeg-reg most jött rá, hogy milyen régóta nem evett – bár jobban belegondolva nem is tudta, hogy mióta is – és hirtelen farkaséhség tört rá, így örömmel követte kísérőjét annak sátrába. Meglepődve tapasztalta, hogy a kívülről egyszemélyes sátor, milyen tágas belülről, s mennyire komfortos. Ismerte a tértágítás menetét, de ő maga még soha nem próbálta.
– Foglalj helyet nálam. Mit kérsz? Tudok adni izari zöldségtálat, phaeti pitét, Sadal Melik-i zúzmólevest, illetve amit akarsz.
Jeg-reg, mivel egyáltalán nem tudta, hogy mik ezek az ételek, annyit mondott, hogy azt kér, amit a vendéglátója is eszik. Száre erre összeráncolta a szemöldökét.
– Biztos???
Jeg-reg erre biztosította vendéglátóját, hogy az iskolában is megevett mindent, azt is, amit nem igazán szeretett. Azonban pár pillanat múlva megbánta kijelentését, amikor az asztalon meglátta a félig átsült, vérben álló húsdarabot, és a dekorációnak odatett két szemgolyónak látszó valamit. Jeg-reg értetlenül nézett Száréra. Soha, de soha nem látott még senkit, aki megevett volna egy másik érző lényt. S bár tudta, hogy a sötétség bizonyos erői szeretik a vért és a húst, de kísérője egy fényharcos, sőt egyike a fényharcosok parancsnokainak. Jeg-reg egyre rosszabbul érezte magát a gondolattól, hogy neki is ezt kell ennie.
– Mondtam..! Fogadj meg egy jó tanácsot – szólalt meg Száre, miközben gyorsan kicserélte a felszolgált ételt Jeg-reg számára is elfogadhatóvá – soha ne menj vendégségbe az Univerzum „sötét” oldalára. Például az Urubin nevű bolygón – lévén, hogy a fagy és jég uralkodik azon – csak pár állatfaj, és a jégben fejlődni tudó növényfaj él meg, na meg a ikanunnak.
– Ők, mármint az ikanunnak azért tartoznak a sötétséghez, mert alkut kötöttek a démonokkal, vagy ők maguk is azok? – vágott közbe Jeg-reg.
– Nem, dehogy. Igazából nem tartoznak a sötétséghez…csak alacsonyabb frekvencián léteznek…erről majd később. Visszatérve az ikanunnakhoz, azzal jelzik, hogy bizalmukba fogadtak, hogy egy hatalmas lakomát rendeznek a tiszteletedre. Szerinted, milyen ételek vannak felszolgálva ott? Nem kell törnöd a fejed, sok növény nincs benne…De ha nem eszel velük, azt majdnem, hogy halálos sértésnek veszik. S biztos lehetsz benne, hogy azt ők megtorolják…Bár, az is igaz, hogy az sem jelent semmit, ha egyszer az asztalukhoz ültettek. Ha a helyzet úgy alakul, akkor is simán elvágják a torkod. De ők már csak ilyenek. A skorpió is megöl, mert az a teremtett természete. De ha kiismered a skorpió természetét és elfogadod azt, akkor már nem ér meglepetés, s jó szövetségesed lehet.
– De a mesterem, Ak-et-ma-ata, megmutatta, hogy hogyan kell az anyagot visszaalakítani fénnyé. Akkor mégsem kell megenni a húst. Így vesznek részt a közös étkezéseken az angyalok is – replikázott Jeg-reg.
– Hmm…szóval ismered a materializálás/dematerializálás folyamatát? – mosolyodott el Száre. – Igen, jól mondta mestered. Gábrielnek és Lucifernek ment is, de ott az Urubinon problémáim akadtak a hideggel, a faggyal, és a jéggel.…, mondjuk, mint mindig.
– Miért? – kérdezte Jeg-reg.
– Gondolkodtál már azon, hogy hogyan kerültél a táborba? – kérdezett vissza Száre.
– Igen, persze. Ez lett volna a következő kérdésem. Hogy csináltad? S mi történt a pappal?
– Khmmm…azt hagyjuk. Megfulladt. A földből teremtett életformák egészségének nem igazán tesz jót ez a „vizicsúzda”. Örülök, hogy Te életben maradtál. De a kérdésedre visszatérve. Biztosan tudod, hogy az angyalok tűz elemből teremtődtek, az emberek pedig földből, addig az én fajtám a víz elemből. Mihálynak, Gábrielnek és a többi angyalnak, valamint a hozzájuk hasonlatos lényeknek, nem jelent problémát ugyanabban a pillanatban máshol lenni, s ha szükséges besűríteni fényüket. S persze a multilokáció sem jelent nekik gondot. A földből teremtettek is meg tudják ezt csinálni, igaz csak szellemben, de a másik ponton történő materializálódás már jóval problémásabb. Amit megtapasztaltál, az ugyanez a folyamat volt, amit az angyalok is használnak, csak a víz elem segítségével materializálódtam, történetesen most veled együtt. Szerencsére nem tiltakoztál, ami megkönnyítette a dolgom, hogy együtt csináljuk végig a folyamatot. Ha ez nem lett volna, akkor valószínűleg Te is a pap sorsára jutottál volna. A sár mindig lehúz…
– S az Aldebrán mindig így közlekedtetek?
– Nem. Csak a vének és a beavatottak ismerték ezt a folyamatot. A többiek a fénykapukat használták, melynek használata sokkal egyszerűbb. De éppen ezért a fénykapuk használatát a legtöbb faj kontroll alatt akarja tartani. Nagy galibát tud okozni a felelőtlen átjáró nyitás. Nézz csak körül. Ezzel az eljárással viszont ki tudod kerülni a fénykapuk rendszerét.
– Fénykapuk rendszerét?
– Igen, persze. Pont az ellenőrzés fenntartása végett a fénykapuk legtöbbje fix telepítésű. Persze bárhol lehet tér-idő kaput nyitni, de ezt tudod. Hmmm…hogy csodálkoznának a tanács tagjai, hogy pont a kis béna tanulta meg a kapuk kijátszásának titkát… – mosolyodott el félig gúnyosan Száre. – Már csak azt az egyszerre több helyen levést kellene jól megtanulnom.
– S bárhová el tudsz jutni így?
– Bárhová, ahol van víz. Már pedig az Univerzumban van. Sőt, az Univerzumon kívül is, mivel őselem.
– Az Univerzumon kívül? A párhuzamos világokról beszélsz?
–Nem. Amikor a népem az Univerzumról, vagy világmindenségről beszélt a szent iratokban, akkor abba beleértette az összes dimenziót, létsíkot, tudatállapotot, párhuzamos világot. Népem hitrendszere szerint a többi univerzum a mi univerzumunkon kívül van. A legközelebbi szomszédjaink a piros, illetve a fekete Univerzum, kijelentve, hogy a miénk a fehér, már ha színek segítségével akarom kifejezni a különbözőséget. De most mennünk kell! Mindjárt kezdődik a haditanács.
Jeg-reg kissé csalódottan állt fel és csak remélte, hogy a félbeszakadt beszélgetés folytatódni fog.