Im-en-táh-op-met főpap újra ott találta magát egyedül a folyosón. Tudatában szörnyű felismerés kezdett gyökeret verni. Kérlelhetetlenül és elzavarhatatlanul ott csengtek elméjében az ősi beavatott szavai: „… a választhatóság feltétele. A templomban álló két serpenyőnek több és mélyebb jelentése van… ” – Legyenek áldottak a Tizenkettek – mormolta az áldást hozó formulát Im-en. Újra körbenézett a folyosón és most már ismerős elágazással pillantott meg. Tudta, már nincs itt dolga, bár szívében azt is érezte, vissza fog még térni, nem is olyan sokára. Pár lépés után meg is érkezett az ismerős elágazáshoz, és most már figyelmesebben haladt az új folyosón. Néhány forduló és pár kereszteződés elhagyása után kiérkezett a zárt udvar, vörös gránittal kirakott körzetére. Egy pillanatra megáll, hogy szeme megszokja a délelőtti nap vakító fényét, majd gyors léptekkel elindult toronyszobájának lebegő liftjéhez. A lift főpap rezidenciájaként kijelölt részre, a tűz tornyának felérkezett megjelenésére. Máskor talán lenyűgözte volna Im-ent az elébe táruló látvány. A torony tetejéről belátható volt az egész kontinens déli területe. Az élesebb szeműek még Katen-rá, a víz rendjének szent hegyének robosztus alakját is felfedezhették a horizonton, éppen úgy, ahogyan a távolban észrevehetőek voltak a Pe-an-ta-rét városa felett lebegő karcsú légtornyok, melyek a levegő rendjéhez tartoztak. A főpap sokszor elgondolkodott azon a tényen, hogy a négy elem szent helyeit vajon az ősök miért így építettek meg. Minden helyről látható volt másik kettő, de a három egyszerre soha. Az viszont igaz, hogy a főváros egyformán messze található minden szent helytől, de magas hegyei elrejtették a kíváncsi tekinteteket. igaz, most még a körbefutó teraszról látható szédítő kilátás sem tudta feledtetni a tudatában szüntelenül dübörgő gondolatot: „… a választhatóság feltétele. A templomban álló két serpenyőnek több és mélyebb jelentése van…” Mint egy rakontlan tűzláng, ami ki-kikacsint a számára kijelölt hamufészekből, egyre tört elő a gondolat, és pontosan pontosan, ahogyan az elszabadult kis lángocska, hatalmas tűzzé válni és felperzselni maga körül mindent. Ezzel egy időben jelent meg a megértés világossága is Im-en-táh-op-met tudatában. Mint amikor az éjjeli pillangó megbabonázva szédül bele a tűzbe, a főpap ugyanazzal a dermedt tehetetlenséggel, de eksztatikus élménnyel a tudatában állt meg szobája körfolyosójának karzatába kapaszkodva. Lássuk tehát akkor a két serpenyő üzenetét. Azt az üzenetet, amit minden pillanatban meg kell hozni az öntudattal bíró létezőnek: Így a teremtés tüzében égő ember, aki megvalósítja életét a 7 fénysugárnak. Minden egységben él, hittel, szeretetteljes, irgalmas, támogató, toleráns és bölcs Az, ki viszont a fekete tűz rabja: Im-en-táh-op-met, ahogyan megértette és ez által megérezte a tűz táljanak üzenetét, halk imába mélyedt.
– A választhatóság feltétele. A templomban álló két serpenyőnek több és mélyebb jelentése van… – dübörgött a monoton gondolat a fejében. Makacsul követte őt, éppen úgy, ahogyan egy embert követi saját árnyéka, lerázhatatlanul és minden mozdulatát leutánozva. A gondolat, a szavak, a tudat határán lapultak monoton módon ismétlődve. Ilyenkor az ember zsigereiben érzi, vagy talán lassan tudatosul is benne van, hogy a gondolat kíván tőle valamit.
– Hát persze – szaladt ki száján önkéntelenül. – Ami az egyből kilép, az megteremti a kettősséget is. Akarattal vagy akaratán kívül, de létével hozza létre magát a kétséget. A választhatóság feltétele tehát maga a tudat, az a tény, hogy vagyok. Hiszen az ÉN VAGYOK tudása – aki önmagából definiálja saját létét – teremti meg a létezést, és az erő és ELLENERŐ kettősségét is. Így biztosan elmondható, hogy az erő és az ellenerő éppen úgy jelen van, mint ahogyan az oltáron ott láthatjuk a két serpenyőt, vagy ahogyan érezhetjük az akaratot és ellenakaratot is egyszerre. „Tedd, vagy ne tedd” – ebben a kettősségben éppen úgy jelen van ez az alapvető felismerés, mert csak így kaphatja meg az ember a választhatóságot.
önközpontú, elhatárolódik, elutasításpárti, birtokához ragaszkodó, elbizonytalanító, elfojtó, elban élő lény.
12. cikk – A választhatóság feltétele, avagy a két tűz áldása és átka
14
jan