11. cikk – A teremtés alapjai, 3. rész – A kör piramisa

Ahm-met-tá-ahm befejezte reggeli imádságát a légtornyok kertjében. Immár bizakodóbb hangulatban elindult szobája felé. Ak-isz-or lépett elé az egyik forduló mögül. Az alacsony, izgága férfi nyugtalanul tekintett körbe.

– Áldott legyél főpap – kezdte sietve köszöntését Ak-isz-or – pont téged kerestelek. Aggasztó híreket kaptunk a fővárosból. Az éter elem képviselőjét megtámadták és a magas torony őrsége védi a tanácsnokokat. A Tizenkettek nyomozást rendeltek el. – Hadarta el az információkat szinte egy szuszra.

– Nyugalom barátom, nyugalom. Nem sietünk sehová – válaszolta Ahm-met, de szívében egyáltalán nem volt nyugodt. Merénylet a fővárosban? 4000 éve nem volt erre példa!  Akkor történt a legutolsó nagy megrázkódtatás a beszélő fény kontinensén. Ha most ismét megtörtént, akkor … nem, erre nem is gondolunk – morfondírozott magában Ahm-met.

Dolgunk van Ak- isz-or! Hívd össze sürgősen a vének tanácsát, a segítségükre van szükségem – adta ki az utasítást Ahm-met, a főpap. – Most mennem kell, a másodéveseket tanítom a létezés transzformációjára – majd elsietett a fogadóterem felé.

A terem arany borítású padlózatán alig lehetett látni a másod, és sokadik éves hallgatóktól. A fészkelődés és zsibongás egy pillanat alatt véget ért, amikor Ahm-met-tá-ahm belépett a terembe. Egy pillanatra megállt és elmosolyodott. Ezen az órán alig 20 tanulónak kellet volna lenni, de a teremben majdnem 100-an szorongtak. Tudta jól, a felsőbb évesek is szívesen visszatértek az óráira. Az előbbi borús gondolatai és aggódó szíve ellenére, jól esett neki ez az érdeklődés. Mély levegőt vett és elkezdte az órát:

  • Kedves tanulók, ma a létezés transzformációjára tanítalak benneteket. Tudnotok kell, hogy ha a létezést kívánjuk megérteni, akkor először az elfogadást, vagyis a létezést magát kell elfogadni. Tehát megállapítani a van-t. Ebből a tételből következik, hogy a tagadást, vagyis a nem létet, nem érti maga a lét.  Például azt állítom, hogy itt állok, és beszélek nektek, akkor a létezés ezt elfogadja, és teremtő erővel ruházza fel. De ahhoz, hogy ezt az erőt használni tudjam, el kell fogadnom állapotomat. Így az igazság állapotában létezem. Azt viszont hiába állítom, hogy most nem vagyok egy légi robogón, – erre halk kuncogás, kisebb nevetés hullámzott végig a hallgatóságon – mivel ez ugyan igaz, de tagadása lévén nincsen benne teremtő erő, mert a nem létezés állapotába egy létező nem tud belehelyezkedni.  Ezért állítom, hogy a transzformáció első állapota, a tudatos elfogadás. Helyem és szerepem tudatos elfogadása és kijelentése.

Tehát fontos, hogy mi vagyok és mit élek tudatosan. Ez a létezés első pontja. A szimbóluma is egy pont. Az arany pont, a tudattal bíró lény öndefiníciója. Ezt a pontot lehet tagadni, de ekkor önellentmondása lévén nem gyakorol hatást, vagyis nem tud teremteni az ember. Ezért hangoztatom nektek, tudjátok mik vagytok, és ezt tudatosan fogadjátok el. Amikor az öntudattal bíró lény ezt a pontos állapotát szétsugározza a létezésbe, akkor a pont körré tágul. Ezt a tágulást nevezzük hatókörnek.

A tudatosan támogatott létezés megalkotja a maga hatókörét. A pontból így lesz kör. Ez a transzformáció második lépcsőfoka. Tudd tehát, ami vagy az szétárad a végtelen létezésben, annak minden szintjén, teljes valóságában is.  Fontos, hogy tudatos teremtésed esetén, egész lényeddel állj bele abba, ami vagy. Csak így haladsz előre az életedben és így érsz el sikereket. Aki szolga, az lényének teljességével legyen szolga, így szolgálata a legmagasabb minőséget éri el. Aki alázatot tanul, az legyen maga az alázat, igy alázata felértékelődig, mert teremtése révén önmaga alkotja meg helyzetét, amiben megélheti önmagát. A hatókör törvénye alapján tehát, önmaga lénye kisugárzódik és manifesztálódik helyzetekben, szituációkban. Ilyenkor önmagát tapasztalja meg a tudatos teremtő egy vonal mentén, hiszen ha a hatókört a létezés harmadik dimenziójában szemlélem, akkor nem a teljes kör jelenik meg, hanem ennek csak egy szelete. Így a körből vonal lesz.

Ez már a transzformáció harmadik lépcsőfoka. Az élet vonala, vagy sors fonala, amire a tudat által feltűzött események, a VAN-ok, megjelennek TÉR-ben és IDŐ-ben. Így elmondható, hogy az alázatot és szolgálatot tanuló személy, előre elrendeli, vagyis előre teremti azokat a tudatában megjelenő képeket, amiket majd megtapasztal.

Itt érthető tehát meg az ember életében bekövetkező szituációk titka. Nem az a kérdés, hogy mi történik, hanem az, hogy azt hogyan éli meg az öntudatos, teremtő személy. Ami történik, az lényének teljességéből, a lélek pontjából indul el.  A fehér fény magjából, majd ez a mag hatókörré bővülve létrehozza helyzetét a rendben. A rend pedig megjelenik élete vonalában.

Ami igazán fontos az pedig az, hogy az önmaga által teremtett szituációkat mennyire éli át, mennyire van jelen benne, azaz mennyire áll bele. Mert az a teremtő erő, ami az egyén elfogadása alapján van, csak a jelen pillanatban teljességgel átélt létezéshez kapcsolódik. Tehát ha alázatosan szolgáló vagyok, akkor mestere vagyok a teremtésnek. Alázat egyenlő elfogadás, szolgálat egyenlő teremtés, mert a van-t alakítja olyanná, ami van. Ez a mesterek mesterének alapja. Amikor a fehér fényt befogadjátok, akkor a vonal visszavezet az eredethez, ahhoz amiból van minden létezés. Ez a transzformáció negyedik lépcsőfoka, a háromszög.

A háromszög az eredet, a létezés és a visszatérés isteni jele. Jelképezi a minden szintről visszatérő és a pontba visszavezető utat. De mutatja a tudatosan átélt teremtés szintjeit is. A pont, a kör, a vonal, a kiáradás, a fenntartás, a visszatérés, a van-tér-idő öntudatának alapját. A mesterien szolgáló alázat jelképe.

Mára befejeztem a tanításotokat, délután várlak benneteket a függőkertben, hogy kérdéseitekre válaszoljak. Fénydolgozatot kérek, ami tartalmazza azokat a vágyakat, amikre most tudatosan vágytok. Minimum 20 vágyat írjon fel minden tanuló – Ahm-met-tá-ahm felemelte kezét, erre a tanulók a homlokukkal érintették a földet, hogy fogadják az áldást.

  • Világosítson meg benneteket az egyetlen és mindenhol jelenlévő, örök szeretet.
  • Legyen meg a teremtő igaz és szeretetteljes akarat – hangzott fel az ősi kántálás, mintegy köszönésképpen a tanításért.