A királyangyalok, akiket a köznyelv csak Tizenketteknek nevezett, befejezték mondanivalójukat. A két főpap, Ah-met-tá-ahm és Im-en-táh-op-met, együtt borultak le a kristálytó partján, hogy hálát adjanak az alázat urának az alázatért és a mindenségért.
– Barátom, eljött az idő, hogy visszatérjek a fővárosba ott maradt testemhez. Nagyon várom már, hogy a földön is találkozzunk! Kérlek, ahogyan visszatérsz, keress fel a tűz rendjének templomában.
– Így lesz, ó élő orákulum.
A két főpap szeretetteljes és hálás szívvel ölelte meg egymást. Ahogyan a levegő elem egymásba fonódott a tűz elemmel, felzengett a lég. Az élet fájának végtelen ágán, a hála és a szeretet, új erőt és új irányt vetett. Ez az a teremtő létezés, ahol az egy önmagára lelve, saját lényét megsokszorozva, az élet diadalát hirdeti. Mert élni ezen erőkkel sokkal több, mint csupán létezni az erők játékaként.
Im-en-táh-op-met, az élő orákulum, a tűz rendjének főpapja, egy mély lélegzetvétellel vissza is tért a kihelyezésből. Újra ott volt a beszélő fény kontinensének fővárosában, a saját privát könyvtárában. Éppen jókor, halk kopogtatás jelezte, hogy az ügyeletes templomszolga bebocsájtásra vár.
– Jöjj, persze csak akkor, ha Aki-re is megengedi – tette gyorsan hozzá nevetve a felemelkedett.
– A Tizenkettek áldása legyen veled főpap – mélyen meghajolva lépett a szobába a pap. – Aki-re már megvizsgált. Tanácsodért jöttem, ó élő orákulum. A messzi felföld követei utaztak ide, hogy az alábbi kérdésükre választ kapjanak, ezért bátorkodtam megzavarni pihenésed, mert a követek még ma vissza kívánnak térni hazájukba.
– Mi a kérdés?
– Mi a legfontosabb tanulnivaló a létezésben, hogy a fiatal generáció is, ahogyan az idősek, teljes életet tudjanak élni?
– A válaszom: három erő van, ami az egyből fakad. Az egyetlen Istenből, aki a létezést megalkotta. E három erő önmagával azonosan áthatja az élet minden szintjét. Aki e hármat mindig jól tudja használni, növekszik, mint a helyesen gondozott rózsabokor. E három mindig termékennyé és sikeressé teszi azt, aki felismeri. Mert ez az, amit őseink, az erők erejének hívtak. Nem kell semmi hozzá, hiszen mindenben ott van, mert önmagával azonos. Ez az élet lendülete. E három, amit, ha megért és magáévá tesz a létező, mindent elér. Tanácsom tehát az, hogy tanítsák meg gyermekeiket e három helyes alkalmazására, az időseket pedig mindezek tudatosítására, mert akkor békében és sikerben élik le életüket. A három kulcs pedig, ami nyitja a boldogság kapuját:
Elfogadás = Isten fogadása
Élvezet = Isten vezet
Lelkesedés = Isten ragyogása
– Aki e hármat helyesen alkalmazza, az megtanulja az életet úgy elfogadni, ahogyan az önvalójaként megnyilvánul. Elfogadás az, amikor az ember a tiszteletteljes hozzáállás előszobájaként beléphet a teremtés csarnokába. Az élvezet az, amikor az ember beleáll a feladatba, vagyis felismeri a létezés valóságát. A lelkesedés pedig a belső ponthoz csatlakozó, végtelen kiáradó, első teremtés örömének visszhangja. Ez a tanácsom a követeknek. Most menj!
– Áldás és ezerszeres dicsőség a Tizenketteknek! Áldó fény áradjon minden létezőre általad, ó élő orákulum! Terjeszd ki ránk az éltető fényt, a tiszta tudást és a megszentelt akaratot. Tégy bennünket alázatos szolgáivá az igaz szeretetnek. Jelenléteddel gyógyíts be lelki és testi sebeinket, hogy mi is fény legyünk a fényből. Igaz világosság a világosságból – köszönt el a pap.
Im-en-táh-op-met, a tűz rendjének főpapja, az élő orákulum, magára maradt szobájában, és még mindig a mennyei bolygón látottakon merengett.